Haller György Mezőterem, 1883 - 1934, Budapest
Haller György sváb származású, erdélyi születésű, magyar festőművész. Felmenői az 1700-1800-as években lezajlott Szatmár megyei német telepítés során, a Duna és a Bodeni-tó között fekvő felsősváb területről érkeztek egy új és jobb élet reményében a Szatmár környéki településekre. Édesapja gazdálkodó ember volt, aki Mezőteremen született (a település Tiream néven ma Románia területén található Szatmár megyében), és itt alapított családot. György első gyermekeként született 1883. március 10-én ugyancsak Mezőteremen. Alig volt 8 éves, amikor édesanyja elhunyt. Apja második feleségétől négy féltestvére született. Legidősebb és tehetséges gyermekként a család fontosnak tartotta a taníttatását, ezért – a kor szokásait követve – papi pályára szánták. A szülőfalujában elvégzett elemi után Szatmárnémetiben a Királyi Katolikus Főgimnáziumban tanult tovább, majd érettségizett kitűnő eredményeket felmutatva.
A képzőművészet iránti vonzódás, a rajzolás szeretete miatt elhagyta a papi képzést, jelentkezett és felvételt nyert a Budapesti Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola rajztanári képzésére. A család szűkös anyagi lehetőségei és az önálló döntése miatt történt pályamódosítás okán a család az anyagi támogatást megvonta tőle. Ahhoz, hogy választott hivatására, valamint művészi pályájára felkészülhessen, magának kellett a megélhetését biztosítania. Ezt többek között házitanítóként tudta megtenni. A kor nagyiparos családjainál (Dreher, Stühmer, Gschwindt), valamint az Eszterházy családnál tanított. Ezen kívül a főiskolán három féléven át ösztöndíjban részesült. Az 1902-től 1906-ig tartó képzés ideje alatt tanárai voltak többek között Edvi Illés Aladár, Nádler Róbert, Révész Imre, Erdőssy Béla, Lórántfi Antal és Hegedűs László. A képzés befejeztével, 1906. június 24-én a Székely Bertalan vezette vizsgabizottság előtt tett eredményes vizsga alapján tanári képesítést nyert. Tanári hivatásának gyakorlását még ez évben a Nagymihályi Fiúiskoláb kezdte meg. Az itt eltöltött évekből több Nagymihályban és a vidék több részén készült festmény származik. Később, több vidéki iskola után Budapesten, a piarista rend által fenntartott V. kerületi Kegyesrendi Gimnáziumban tanított rajzot és ábrázoló geometriát. Életének utolsó, közel tíz évében a II. kerületi Állami Mátyás Király Gimnáziumban tanított, ahol kollégája volt Mező Ferenc történész, sporttörténész.
Tanári hivatása mellett művészi elhivatottságának élt, rajzolt, festett különböző technikákat alkalmazva, keresve a maga művészi kifejezési módját. Tudta, hogy az átlagos rajztanári pályánál többre hivatott, így folyamatosan fejlesztette magát, folytatta a szakmai tapasztalatok bővítését, az új ismeretek szerzését. Ezért részt vett a főiskola által okleveles rajztanárok számára 1911-13. években indított továbbképzésen (művészképzésen). A képzés befejezése után, 1914-ben részt vett a nagybányai művésztelep munkájában. Ennek hatása a tájképek megörökítésében, az élénk, vidám színvilág alkalmazásában érhető tetten. (Itt volt alkalma találkozni, együtt dolgozni többek között a Ferenczy család tagjaival, Mikola Andrással, Réti Istvánnal, Thorma Jánossal, Kádár Gézával, Ziffer Sándorral.)
Ekkorra már a szakma felfigyelt rá, ismerték és elismerték tehetségét, szerepelt kiállításokon, a Nemezeti Szalon tárlatain, folyóiratot illusztrált.
Választmányi tagja volt a Magyar Rajztanárok és Rajztanítók Országos Egyesületének.
Mindeközben 1907-ben megnősült. Felesége egy nála idősebb özvegyasszony lett, akinek megfestette arcképét is (Matild portréja).
Házasságuk alig 11 évig tartott, 1918-ban felesége halálával megözvegyült. Újra nősült 1921-ben. Szülőfalujából választott hitvesével családot alapított és 1931-ben megszületett egyetlen gyermeke, leánya Mária Magdolna. Budapesten ismert lakcímei a XI. kerületi Kruspér utcában, majd a Bertalan utcában voltak. Azonban ő saját családi otthonra vágyott, így 1926-ban Budatétényben megvásárolt telekre megálmodta, megtervezte saját lakóházát. Az építkezés 1930-ra befejeződött, s ő feleségével, majd 1931-ben megszületett gyermekével boldog családi életet s még hosszú, nyugodt alkotó éveket remélt. Lakókörnyezetében, a kerület lakosai körében megbecsülés övezte. Kapcsolatot tartott többek között volt tanárával, Edvi Illés Aladárral, aki – mint számos más festőművész akkoriban (pl. Pogány Gyula, Vén Emil, Lassgallner Oszkár /Benczúr Gyula unokatestvére/) – Budafok-Tétény lakosa volt, nem messze a Haller villától. Baráti, kollegiális kapcsolatai közül ismert még Füst Milánhoz fűződő barátsága, aki "... szeretettel Gyuri barátomnak ..." ajánlással dedikálta számára a könyvét.
Életét meg kellett osztania családja, tanári hivatása és művészi elhivatottsága között. Az előzőek kötelezettségei utóbbi kiteljesedét némileg háttérbe szorították, lassabb léptéket szabtak a művész vágyainak. Haller Györgynek nem volt módja nemzetközi kapcsolatokat ápolni, akár a müncheni, vagy párizsi művészeti életben a különböző irányzatok képviselőivel eszmét cserélni, együttműködni. Művészi élete kiteljesedésének nagy fordulópontja lehetett volna, ha elfogadja 1927-ben azt a lehetőséget, mely egy angliai mecenatúrát jelentett volna számára. Mindazon által műveiben tetten érhető a folyamatos fejlődés, a korszerű technikák alkalmazása. Hátrahagyott terveiből, vázlataiból kibontakozik a plein air festő új látásmódja, új témaválasztása, talán irányváltása is, melyet sajnos már nem volt módja megvalósítani.
Családi életének, művészi elhivatottságának kiteljesedését félbeszakította 1934-ben, súlyos betegség miatt bekövetkezett korai halála. Ekkor még alig töltötte be 51. életévét.
Sírja ma a Budafoki temetőben található.
Ismert kiállításai:
|
1910. |
Nemzeti Szalon: Téli tárlat |
A tavasz Kilátás |
akvarell akvarell |
|
1913. |
Nemzeti Szalon: Tavaszi tárlat |
Hegyvidéki falu |
olaj, vászon |
|
Nemzeti Szalon: Őszi tárlat |
Budai utcarészlet Nagyszalóki templom |
színes rajz színes rajz |
|
|
Nemzeti Szalon: Magyar Grafikusok Egyesülete és a Magyar Aquarell és Pastellfestők Egyesülete IV. kiállítása |
Gazdasági udvar Balaton partján Lágymányos |
rézkarc aquatinta rézkarc |
|
|
Műcsarnok: Országos Magyar Képzőművészeti Társulat tavaszi kiállítás |
Lágymányos |
rézkarc |
|
|
1922. |
Nemzeti Szalon: Magyar Rajztanárok Országos Egyesülete kiállítása |
Margithíd Halászkunyhó Laborcapart |
pastell akvarell akvarell |
|
2009. |
Klauzál Gábor Művelődési Központ Budapest |
gyűjteményes kiállítás |
|
|
2014. |
Károlyi Kastély Nagykároly |
életmű kiállítás |
|
|
2018. |
Dunamenti Svábok Központi Múzeuma Ulm |
válogatás |
|
|
2018. |
Megyei Történelmi Múzeum Szatmárnémeti |
életmű kiállítás |
|
Forrás: Koncz Klára
Facebook
Instagram
Pinterest
Youtube
