Eladó Kádár Béla - Vásár a szolnoki piactéren, 1910 festménye

Címlap
>>
Kádár Béla
>>
Vásár a szolnoki piactéren, 1910

Kádár Béla (1877 - 1956)

Az alkotáshoz eredetiségigazolást adunk!

Önnek is van Kádár Béla képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

Kérjen ingyenes értékbecslést

Hogyan működik a webshop?

Részletek

44,5x54,5 cm
olaj, papír, kartonra kasírozva
Jelezve balra lent: Kádár Béla

Ár kérésre

Érdekli ez az alkotás?

- Hívjon minket:

Telefonszám megjelenítése

- Vagy

Írjon nekünk

Kategória: Színek, Realizmusok, Meglepetések

Kiállítva: Kádár Béla Kiállítás 2002. június 7. – július 13. Műterem Galéria, Budapest

Reprodukálva: Gergely Mariann: Melankolikus utazás. Kádár Béla. Mű-Terem Galéria, 2002, Budapest. 113 o., Modern magyar festészet 1892-1919, Szerk.: Kieselbach Tamás, 299. kép

Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Személyes megtekintés galériánkban
Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.
Ingyenes festmény értékbecslés
Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

Autonóm képtér

A szegényes külvárosi körülmények közül jövő Kádár Bélának meg kellett küzdenie választott mesterségéért. Gyalogszerrel becsavarogta Európát, majd 1899-ben beiratkozott a pesti Iparrajziskolába, később pedig a Mintarajztanodába. Egyre-másra szerepelt a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon kiállításain korai, kísérletező képeivel. Ösztönösen idegenkedett az akadémikus, valóságleíró stílustól, ahogy későbbi visszaemlékezéseiben írta, „egy benső kényszer, melynek nem tudtam ellenállni, kényszerített a dolgok átrendezésére.” Már ez a fél mondat is jelzi azt a 19. század végi, autonóm képfelületben gondolkodó esztétikát, amit a francia posztimpresszionisták nyomán Kádár is magáénak vallott.

Rippl-Rónai mellett

Kádár életrajza tele van kérdőjelekkel. Bár tudjuk, hogy többfelé megfordult Nyugat-Európában – például 1907-ben Flandriában –, nincs kézzel fogható adat arról, hogy társult volna a Hollósy-féle müncheni festőiskolához vagy a nagybányai művésztelephez. Számos jel utal arra, hogy közeli kapcsolatban állt Rippl-Rónai Józseffel. A kaposvári mester redukált, korai franciaországi pasztelljei, egy vonallal megrajzolt figurái és kukoricás stílusú enteriőrfestményei letagadhatatlanul hatottak Kádár korai művészetére. A motívumok alapján biztosra vehető, hogy a fiatal pikor megfordult a Római villában. (Több alkotása Rippl-Rónai Ödön gyűjteményében maradt fent.)

Nagy áttörés

Kádár számára a nagy művészeti áttörést a Rózsa Miklóssal való barátság teremtette meg. A 20. század eleji modern művészeti közélet fáradhatatlan szervezője bevonta a frissen alapult Művészház 1909-es első csoportos kiállításába. A kritika dicsérte művészetét: „feltűnően szellemes szín- és formanyelven, s biztos stilizálással tudja elmondani mondanivalóját.” 1910-ben elnyerte a neves műgyűjtő, Kohner Adolf szolnoki ösztöndíját. Az alföldi kisváros gondtalan alkotói időszakot biztosított Kádár számára. Ahogy monográfusa, Gergely Mariann írta: „Festésmódja nem változott, továbbra is körvonalakkal határolt, dekoratív foltegyüttesekkel komponált, de színei tüzesebbek lettek, olajképein harsogóan zöldelltek a stilizált növények, vörösen izzottak a falusi asszonyok kendői és rakott szoknyái. (…) A hetivásár és a vidéki búcsú mozgalmas jelenetei nagyvonalúan összefogott festői megoldásokra inspirálták.”

Szolnoki vásár

A most vizsgált kép is minden bizonnyal a szolnoki vásáron játszódik. A Rippl-Rónait vagy akár a korai Gauguint idéző, összefoglaló posztimpresszionista színfoltokkal előadott jeleneten szikrázik a napsütés. Az élénk színmezőkből lassan bontakoznak ki a figurák, a vásárló gazdasszonyok, a nagy szoknyás kofák és a jobb oldalról beguruló parasztszekér. Mögöttük vibráló folttengerré olvad fel a napernyők alatt nyüzsgő tömeg. A háttérben pár harsány világoszöld lombú fácska, és a piacteret szegélyező, egy-két emeletes házak tömbje zárja le a kép terét. Gauguin breton parasztjai kelnek életre Kádár ecsetje alatt, megtelve az alföldi napsütés kápráztató fényével és világos tónusaival.