Eladó Czigány Dezső - Tájkép (Mária-ház, Falu), 1908 körül festménye

Címlap
>>
Czigány Dezső
>>
Tájkép (Mária-ház, Falu), 1908 körül

Czigány Dezső (1883 - 1938)

Az alkotáshoz eredetiségigazolást adunk!

Önnek is van Czigány Dezső képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

Kérjen ingyenes értékbecslést

Hogyan működik a webshop?

Részletek

46x58,5 cm
Oil on canvas
Jelezve balra lent: Czigány

Ár kérésre

Érdekli ez az alkotás?

- Hívjon minket:

Telefonszám megjelenítése

- Vagy

Írjon nekünk

Kiállítva: Nagybánya. Nagybányai festészet a neósok fellépésétől 1944-ig, Miskolci Galéria, 1992. december. (Kat. sz. 31. Tájkép), A modern magyar festészet legszebb képei, Kieselbach Galéria, 2003. november, Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2006. március–július (Kat. sz. 93. Falu)

Reprodukálva: - Nagybánya. Nagybányai festészet a neósok fellépésétől 1944-ig, szerk. Jurecskó László, Kishonthy Zsolt, MissionArt Galéria, Miskolc, 1993. (243. o.), Kieselbach-gyűjtemény. Magyar festészet 1900–1945, Kieselbach Galéria, Budapest, 1996. (67. o.), Modern Magyar Festészet 1892–1919, szerk. Kieselbach Tamás, Budapest, 2003. (424. o.), Rum Attila: Czigány Dezső, szerzői kiadás, Budapest, 2004. (66. o.); Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904-1914, kiáll. kat., szerk. Passuth Krisztina, Szücs György, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2006. (138. o.)

Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Személyes megtekintés galériánkban
Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.
Ingyenes festmény értékbecslés
Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

Irodalom:

Rum Attila: Czigány Dezső. Kossuth–Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2015.

A Nyolcak. Szerk.: Markója Csilla–Bardoly István, Janus Pannonius Múzeum, Pécs, 2010.

Nizzai ezüsttál

Czigány Dezső különleges csendéletén a kékek és világoszöldek érzékien elegáns, hűvös tónusaival játszik, amit diszkréten ellenpontoznak a citromsárgák meleg színérték-villanásai. Az egyetlen pillantással áttekinthető, szűkre szabott, kék drapériával lehatárolt képtérben szokatlanul kevés tárgy tűnik fel. A sötétkék lepellel leterített apró asztalkán egy fehér gyümölcstartó tál emelkedik, rajta és mellette három zöldessárga körte és egy alma. A gyümölcstál a cézanne-os csendéletekben különösen gazdag Czigány-életműben egyszer sem ismétlődik, pedig egy jól ismert alabástrom tárgytípus, aminek elegáns lábán barokkosan formált delfinek csavarodnak, kelyhét pedig dús szőlőlevelek karéja teszi plasztikussá. A kompozíció hűvös, ezüstös csillogását Czigány egyik kedves festői leleményével ellensúlyozta: az alsó réteggel. A felület legfelső, hideg színekből felépített felszíne alól ugyanis lágyan átdereng, finoman felparázslik a rózsaszínes aláfestés, meleg aurát vonva a látszólag köznapi, de a művészet teremtő ereje által megnemesedő tárgyak köré. A letisztult kolorit és az art decóval való érintkezés azt valószínűsíti, hogy a csendélet a festő nizzai tartózkodása alatt született, valamikor 1929 körül, amikor Czigány pár évig a francia Riviérán élt családjával.

Keresők lényeglátása

A pesti kispolgári családban felcseperedő Czigány kora gyermekkorától kezdve művészi pályára készült. A párizsi eszmélés előtt belekóstolt az akadémikus képzésbe is, és már a 20. század első éveiben öntudatos fiatal tehetségként állított ki Budapesten. 1904-ben utazott először Párizsba, ahol bejárt a modern szellemiségű Julian Akadémiára, majd hamarosan a Függetlenek Szalonjának elismert részvevőjévé vált. Közben rendszeresen eljárt festeni Nagybányára és közeli barátságba került a modern művészet első számú nemzeti ikonjával, Ady Endrével. Formálódó festészetére Matisse, Gauguin és mindenekelőtt Cézanne volt nagy hatással. A franciás modernség tudatosan építkező, „kutató”, „kereső” értelmiségi képviselőjeként helyet kapott a Nyolcak csoportjában. Pazar önarcképekben és cézanne-os csendéletekben gazdag festészetével komoly sikereket ért el a következő évtizedekben. 1922-es kiállítása kapcsán írta művészetéről Bálint Aladár a Nyugatban: „Kifejezésmódja végletekig egyszerű és markáns. Klasszikus latin felírások, négysoros versek tömörségét juttatják eszünkben e képek, [a]hol néhány alapszínbe sűrítette össze a művész a természettel folytatott párbeszédének eredményeit.”

Cézanne nyomában

Czigánynak a Nyolcak kiállításain bemutatott képei között portrék és csendéletek szerepeltek. A Pesti Naplónak nyilatkozva egyértelműen beszélt művészetének cézanne-i eredetéről: „A piktúra és festői törekvések általánosan még soha oly mély, nemes és a természettel ilyen meghatott és szoros kontaktusban nem volt, mint Cézanne és műveinek és tanításának tudatos értékelése óta. Festői törekvés: mindent kiszedni a természetből, ami festőileg értékes, és elhagyni mindent, ami a piktúrát csak zavarja, pláne ami idegen, ami nem festői elem. Ilyenek: bizonyos ordináré anyagszerűség keresése, bizonyos utálatos, csak lágy fejekben elképzelt szépségideál hajszolása, bizonyos bárgyú hangulatok alkalmazása és így tovább.” Czigány az általa megfogalmazott sallangmentes, lényegre koncentráló, letisztult képépítéshez a későbbiekben is hű maradt. Nem hiába beszélt róla Genthon István művészettörténész a „Cézanne elveinek legtisztább képviselője”-ként nem sokkal tragikus halála előtt, 1935-ben. Ezt az esztétikai ősforrást látjuk megtestesülni a most vizsgált festményen is, kiegészítve a 20–30-as évek klasszicizáló tömegformálásával és art deco minimalizmusával.