"Arra, hogy mikép alakítja át Vaszary a maga sajátos festői látományává a valóságot, talán legjobb példa a Parkban. Kevesebb szóval ennél többet mondani majdnem lehetetlen. Az odavetett ecsetvonásokkal rajzolt, színes kerti székek, a bennük ülő nőalakok sziluettje, az egyetlen világoszöld folttá simított üde gyepszőnyeg, a föléje boruló lombok sötét kontrasztja, a kígyózó fák lilás törzse s a hátul megvillanó ég mélykékje: mind csupa dekoratív jelzés. Az egész mégsem puszta dekoráció. Ellenkezőleg, teljes és tökéletes illúziója az élő valóságnak. Csak a legnagyobb japán mesterek tudtak ilyen rafináltan egyszerűek, ennyire zseniálisan sűrítettek, egyszerre tudatos és spontán kifejezőerejűek lenni. Micsoda hatalmas kultúrából szűrődött le ez a páratlan technikai biztonság. Mindaz, amit Vaszary valaha is tanult, vérré váltan, összegezve él ebben a fölényes tudásban."
Kárpáti Aurél
"E korszakának legismertebb alkotása kétségtelenül a Parkban című festmény. Nagyon sokan, Vaszary nevét hallva, ezt a művét képzelik maguk elé.
Dekoratív háttérré simított, smaragdzöld gyepszőnyegen, lilatörzsű fák előtt, kertiszéken és nyugágyon három nő pihen a festményen, háttal a szemlélőnek, a napi divat szerint öltözve. Szűkszavú, mégis érzékletes előadásmódja, artisztikus kompozíciója a japán festészet csodálatos alkotásait juttatja eszünkbe."
Haulisch Lenke
A Parkban című kép Vaszary legismertebb, legnépszerűbb és egyben legjellegzetesebb alkotása. Mint a fenti idézetek igazolják kortárs kritikusai, s a későbbi méltatók egyaránt az életmű összefoglaló, reprezentatív darabjaként méltatták. Korabeli sikereit jól mutatja, hogy a kompozíciót Vaszary több példányban is elkészítette. Az egyetemes és a magyar művészet történetéből is számos párhuzamot találunk erre a munkamódszerre. Leonardótól Matisse-ig, Csók Istvántól Aba-Novák Vilmosig rengeteg alkotó ismételte meg - akár évekkel később is - egy-egy fontosabb, sikeresebb alkotását. A Parkban első, 1928-ban elkészült változatát eredetileg a Fővárosi Képtár vásárolta meg, ma a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményét gazdagítja. Ez a példány, az eltelt évtizedek alatt, feltehetőleg a gondatlan restaurálás következtében, maradandó károsodásokat szenvedett, színeinek egykori ragyogását elvesztette. A most vizsgált kép azonban, kifogástalan állapota révén, tökéletesen adja vissza a festő eredeti elképzeléseit.
A Vaszary irodalom talán leggyakrabban hangsúlyozott megállapítása a festő műveinek sokszínűségére, alkotói karakterének nyughatatlansága vonatkozik. Képeit tanulmányozva ritka egyértelműséggel jelölhetők ki az életmű - egymástól gyökeresen eltérő formajegyeket, de végig kiemelkedő minőséget hordozó - periódusai. A Parkban az érett festő utolsó alkotói korszakát példázza, melyet a szakirodalom, az ekkor születő művek koloritját meghatározó fehér alapozásról nevezett el.
Vaszary 1925 elején, hosszú szünet után, ismét eljutott Párizsba, s tapasztalatai döntő hatást gyakoroltak művészete további alakulására. A kortárs francia festészet, az Ecolé de Paris felszabadult, könnyed és elegáns formanyelve, de még inkább Párizs utánozhatatlan légköre, forrongó miliője ismét rabul ejtette szellemét. Az átélt élmények hatását hazatérte után így értékelte: "Döntő fontosságúnak a francia kultúrát ismertem fel. Az előadás könnyedsége és közvetlensége, a festő területének határozott felismerése, a világos paletta, az eredeti tehetségek szünet nélküli felvonulása, a folytonosan lüktető, forrongó művészi élet,
- hozzá a nagyszerű művészi múlt, mely a jelenben is eleven erőként tudott hatni: mindez oly hatalmas szuggesztiónak bizonyult, mely az egész életre szól." S valóban, e franciás könnyedség pályájának mindvégig egyik legfontosabb, legmeghatározóbb jellegzetessége maradt.
A párizsi utazás nem csupán stílusváltozást hozott: jelentős mértékben módosult Vaszary képeinek témaválasztása is. Alighanem az ő festészetében nyert teret leginkább, de feltétlenül a legmagasabb színvonalon a két világháború közötti mondén nagyváros kavargó, nyüzsgő élete, Budapest utcái, terei, kávéházakkal, mulatókkal, a Dunakorzó fái alatt sétáló városi polgárokkal. A lüktető mozgás, a vibráló kavalkád ábrázolása mellett azonban, mint képünk is példázza, a csendes, elvonult pihenés is szerepet kapott piktúrájában.
A Parkban a párizsi élmények által indukált stílusváltozás minden vonását magán viseli. A látvány spontán, szinte jegyzet-tömörségű megragadása a formálás virtuóz könnyedségével, elegáns nagyvonalúságával párosul. A kép kompozíciója, hármas vízszintes tagolása tökéletesen illeszkedik a mozdulatlanságot, nyugalmat sugárzó témához. A park fáit megjelenítő felső zóna dallamosan hajlított, súlytalan ecsetvonásai a nesztelen lebegés érzetét keltik. Vaszary elhagyja a tónusos alakítás utolsó nyomait is, a feleslegesnek ítélt részletek feloldódnak a tagolatlan, felfokozott intenzitású színfoltokban. A kivételes karakterizáló képesség eredményeképpen - a térbeli modellálás elhagyása és a végletes stilizálás ellenére - a néző egyetlen pillanatra sem érzi a szereplők és a természeti környezet további jellemzésének hiányát. A ruhák, a frizurák, a festmény szinte centrális elemévé tett divatos kalap, teljes és kifejező képet adnak a 30-as évek mondén divatjáról: találó attribútumai a korszak nagypolgári dámáinak.
Vaszary puritán, letisztult, kevés eszközzel élő stílusa a japán fametszetek könnyedségével vetekszik. A tónuson festés elhagyása, a kalligráfia elegáns, kifinomult artisztikuma - mely szinte láthatóvá teszi az ecsetet vezető kéz lendületes mozdulatát - egyaránt a keleti művészet hatásáról tanúskodik.
De a formai jegyeken túl az ábrázolás hangulata és tárgya is kifejező párhuzamokat idéz fel. A japán mesterek tanították meg Európa művészeinek, hogy az élet legapróbb, csendes, látszólag lényegtelen elemében is megtalálják az ábrázolásra méltó szépséget. Vaszary képe a világ külső, zajos színjátéka helyett a belső erők által formált csendes nyugalmat jeleníti meg. A társas létezés konfliktusmentes harmóniája, az egyetértés összhangja szelíd, emberléptékű tájban bontakozik ki, ahol a távlat lehatárolt, ahol a szereplőket körülöleli a természet bejárható, otthonos díszlete. Mozgás helyett nyugalom, magány helyett a kedélyes társaság baráti melegsége, cselekvés helyett az eseménytelen szemlélődés elmélyült öröme sugárzik. Ahol a táj parkká, kertté szelídül, mely beburkolja az embert, mint egy ölelő női kar. Nem véletlen, hogy Vaszary három nőt helyezett a park fái elé: festői stílusának minden vonása - az érzéki színhasználat, a könnyed, hajlékony, légies vonalvezetés, az ábrázolt téma hangulata és tartalma - egytől egyig a női princípiummal rokoníthatók.
A Parkban című kép Vaszary érett, fehéralapos korszakának reprezentatív darabja. Virtuóz, könnyed eleganciája, letisztult kompozíciója, ragyogó színharmóniája és japános könnyedsége az életmű kiemelkedő festményévé avatja.
Molnos Péter
