"Nagyon meghatott Jóskában, hogy mennyire szerette a családját." (Rónai Lajosné, Piacsek Gizella.Idézi Horváth 20.)
Rippl-Rónai legkedvesebb modelljei mindig is hozzátartozói voltak. Szívesen örökítette meg a rokoni együttléteket gyorsan készülő pasztell csoportképeken. A most felmerült mű is egy ilyen családi alkalmat rögzít. Ám ez a "pillanatfelvétel" a korábbiaktól eltérően csak két személyt ábrázoló közelkép. A társaság egyéb tagjai képileg nem, csak a helyfoglalás rendjét is rögzítő szöveges felsorolásban vannak jelen. A mű Rippl dekoratív korszakának ritka pasztell példánya. /Legközelebbi stilus-analógiája Csukly Károlyné 1914-ben készült arcképe. (MNG kat. 1998. 366-367.)/ A mű Rippl képi és nyelvi humorának újabb, sajátos megnyilvánulása. A szembeforduló, koravén, szemüveges kamaszlány némileg előre dőlve mereven tartja magát, mintha fényképezőgép előtt ülne. Vele ellentétben nagyanyja, a jobbszélen balra forduló öregasszony mozdulata spontán, fogatlan szájának mosolyával, menyecskés fehér kékpettyes kendőjével maga a derű. A fiatal aggodalmasan néz a jövőbe, míg az öreg az életből kifelé menet is élvezi a jelent. A háttér mindehhez harsogóan vidám napsárga. A képi megfogalmazáshoz hasonlóan a szöveges rész is irónikus árnyalatot nyer a hátravetett jelzők használatával.
A helyszín az Ivánfai hegy, s a jelen voltak között elsőként felsorolt Ripli bácsi szőlője. Rippl János (róla bővebben MNG 1998. 270-271.) az ivánfai bognár kedves rokona és modellje volt Rippl-Rónainak. Szívesen időzött náluk - leveleiben élvezettel számolt be a Bácsi és Néni patvarkodásairól. "Lazarin aki tegnap jött meg és jó hírt hozott Ripli bácsitól, amennyiben 80 éves korukban még mindig civakodnak - apró cseprő dolgok miatt és elválással fenyegetik egymást." - írja Ripli bácsiék menyének, Gizellának. Rippl-Rónai nevelt lánya, feleségének Lazarinnak 1910-ben 11 éves korában hazánkba került unokahuga, Anella így emlékezik az ivánfai kirándulásokra:"...kora reggel elindultunk a szamárkordén a völgyön túl lévő Ivánfa hegyre, ahol a Kossuth imádó Rippli bácsinak volt a szőlője. Persze a kordén csak mi gyerekek ültünk. Józsi bácsiék gyalog jöttek a kocsi mellett. Szépek és kedvesek voltak ezek a kirándulások, amelyek néha másnap estig tartottak. Abban az időben olyan kánikulai melegek voltak, hogy nem egyszer ott töltötttük az éjszakát a szabad ég alatt - pokrócon feküdve a füvön. Nyáron Rippli bácsi pesti fia, János, aki a Szépművészeti Múzeumban volt osztálytitkár, feleségével és négy, velünk körülbelül egykorú gyermekeivel is ott tartozkodtak. Így azután sok volt a hancúrozás és az öröm." (Horváth, 51.)
A képen felsorolt társaság is nagyrészt ebből a körböl került ki. A Lázárin után említett Gizella - mint egy 1912-ből fentmaradt levélből kiderül - Rippli bácsi és néni menye, a titkár úrnak aposztrofált Rónai János felesége volt. A kép egyik főszereplője Manci, akit egy több mint tíz évvel később keletkezett képről már mint vonzó fiatal hölgyet ismerünk. Kedves öccsének dedikált (Borjazás után Böske. Ödönnek Jóska...Horváth 34.) rajzából kiderül, hogy Róma hegyen a tehenet is így hívták; azonban itt Böske a csinos, Manci mellett a másik unoka. Ők ketten Rónai János és Gizella leányai. Böske piros ruhás képét Nemes Marcell vásárolta meg 1909-ben Rippl-Rónaitól. Pubi, a lovag, azaz Martyn Ferenc majdani festőművész, Rónai Lajos felesége, Piacsek Gizella révén szintén Rippl-Rónai családjához tartozott. Anella őt és Baby hugát említi, amikor a kordén ülő gyerekről beszél. Martyn Ferenc élete végéig büszke volt ír lovag őseire, s fiatal felnőttként használta is a lovagi címet. Az ő állandó jelzője Rippl élete végéig a "lovag" maradt. Róza is távoli rokon, Rippl Józsefné, Németh Rozika, akit Martyn Ferenc képéről ismerünk 1923-ból. Róla és férjéről Anella is kedvesen emlékezik, azok között számontartva őket, akikkel élete vége felé az egyre befeléfordulóbb mester még egyáltalán kapcsolatot tartott. (Horváth, 86.) A két további "családtagra" így emlékezik Anella:"...kedves kutyánk volt Heppy. Ez bernáthegyi keverék volt. Ő is végelgyengülésben múlt ki - nagy bánatára az egész családnak..." Rippl-Rónai "Filoxot már nem nagyon kedvelte. Harapós, állandóan mérges kis állat volt, de miután édesanyja kutyája volt - addig dédelgettük, míg ...szegény kis állat tüdőgyulladásban kimúlt." (Horváth 53.)
A vendégek közül a Kutserkának becézett Kutseráról és a sokféle Fenyvessyről ma még semmi közelebbit nem tudunk. Medgyessy viszont azonos Medgyessy Ferenc szobrászművésszel, akivel Rippl élete végéig meleg barátságot tartott, s aki 1913 nyarát a Róma villában töltötte. Ekkor faragta azt a Rippl-Rónai portrét, amely ma a Róma villában található, s készítette azt a pasztellt, mely festő barátját ábrázolja munka közben. Medgyessy egyik levelében írja " 1913-ban Rippl-Rónainál nyaraltam, egy csomó ceruzarajz közben három olajképet csinált rólam, őneki válogatás nélkül mindenki modellnek számított, aki csak közelébe került." (Medgyessy kaposvári tartózkodásáról bővebben MNG 1998. 34l-342.)
Így volt ez vendégségben Ivánfán is, aminek egyik szívet melengető tárgyi emléke ez a mostanáig lappangó kép, amely azt az illúziót kelti, mintha mi magunk is részesei lennénk a meghitt együttlétnek.
Csernitzky Mária
Jelezve: balra fent: MCMXIII
IVÁNFAI HEGY RJR monogramm kombináció
Jelezve középen fent: MANCI ÉS NÉNI
a MANCI felirat alatt halványan, MANCI és alatta 1913
A kép alsó negyedében elhelyezkedő sávban nyomtatott nagybetűs felirat: JELEN VOLTAK: RIPLI BÁCSI, NÉNI, LÁZÁRIN, GIZELLA, ÉN MEDGYESSY, KUTSERKA, PUBI A LOVAG, ANELLA A HANGOS, BÖSKE A CSÍNOS, RÓZA ÉS IGEN SOKFÉLE FENYVESSY; HEPPI, FILOX ÉS JÁNOS A TITKÁR ÚR