Irodalom
II. Magyar Képzőművészeti Kiállítás. Műcsarnok, Budapest, 1951.
Rózsa Gyula: A „rómaiak” 1945 után. Művészet, 1977/12., 26–31.
www.mezeyartur.hu
Érzékeny realista ecsettel megfogalmazott iskolai jelenet. A kék ruhás leány kezében krétát tartva néz ki a festőre, mellette a számtani műveletet megörökítő tábla. Előtte kockás inges kisfiú ül az asztalnál. Ő is a festőre emeli kék szemét, de minden bizonnyal jobban lekötné az a kesztyűbáb majom, amelyik a kezei közé zárt ütővel szeretné megszólaltatni a színes xilofont. A nyitott könyv mellé hanyagul ledobott vörös úttörőnyakkendő jelzi, hogy nem polgári iskolában járunk, hanem az 1950-es években. Mezey Artur egy éltanulót festett meg kisöccsével szocreál stílusban. (Az alkotó felesége matematika-fizika tanárként dolgozott, így ismerős lehetett számára ez a világ.) A kép szemléletmódján átüt a művész klasszikus iskolázottsága és sorsa. Mezey pályafutására rányomta bélyegét Magyarország 20. századi történelme: egy K.u.K. katonatiszt fiaként született, Bécsben tanult, majd 1927-től Glatz Oszkárnál a Képzőművészeti Főiskolán. 1933-tól a Római Iskola ösztöndíjával mélyült el a novecento festészet neoklasszicista világában. Utána rendszeresen szerepelt – 1952-ig – kiállításokon Budapesten. Nem harcolt ugyan a világháborúban, mégis munkatárborba hurcolták a Szovjetunióba. Pár szocreál kiállításon találkozunk a nevével, de pályája – miként a család által gondozott weboldalról kiderül – ellehetetlenült, alkotóként marginalizálódott.
Mezey realista képzettségét jól hasznosította a szocreál korszak beköszöntekor. A szovjet típusú képzőművészet nagy zászlóbontásakor, az 1950-es „Magyar képzőművészeti kiállítás” seregszemléjén is szerepelt a Műcsarnokban. Olyan hírhedt-híres szocreál ikonok mellett, mint Felekiné Gáspár Anni Füttyös kalauza (1950, lappang) vagy Bán Béla Kónyi elvtársa (1950; az első példány magántulajdonban, a másodpéldány a Magyar Nemzeti Galériában). Nagyfokú karakánságról téve tanúságot neve végéről nem kopott le az ipszilon, mint sokaknál, hanem megőrizte a nemesi csengésű végződést. Kovácsműhely című alkotását a vasas szakszervezet vásárolta meg a tárlatról. A következő esztendőben, 1951-ben ismét megrendezték a nagyszabású szocialista realista seregszemlét, ismét a Műcsarnokban. A sztálinista szocreál mezőnyben ott szerepelt az M. I. éltanuló és kisöccse című Mezey-festmény is. Bár a megadott méret nem pontosan egyezik, a hátoldalon megőrzött raglap miatt nem lehet kérdéses, hogy azonos a most vizsgált alkotással. Mezey készített még pár tematikus kompozíciót, majd név nélküli segítőként dolgozott az ötvenes évekbeli szocreál csúcsművén, Domanovszky Endre dunaújvárosi freskóján. A belső reformok rövid időn belül elsodorták és műtermének magányába száműzték. Neve akkor került elő legközelebb, amikor a párthű műkritikus Rózsa Gyula megpróbálta a régi római iskolások nyakába varrni a szovjet szocreált. Most felbukkant alkotása a jellegzetes ötvenes évekbeli tematikus festészet kiemelkedő, ritka képviselője.
Rieder Gábor