A mai Eötvös Lóránt Tudományegyetem jogelődje, a Budapesti Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem Művészettörténeti és Keresztényrégészeti Intézetének tudós igazgatója, Gerevich Tibor indította el azt a sorozatot, amely a magyar művészet jeles alkotóinak életműveit monografikusan, a fellelhető művek összegyűjtésével feltérképezte. Az egyben doktori disszertációként funkcionáló dolgozatok között a 62. volt Pewny Denise könyve, az első tudományos apparátussal megírt Rippl monográfia, egy 432 művet kronologikus rendben, adatolva felsoroló műtárgyjegyzékkel. A szerző szerint "A lajstrom összeállításánál az volt a szándékunk, hogy minden évből csupán a fontosabb és jellegzetesebb munkákat válogassuk." Ezek között szerepelteti a szerző a kötet 132. oldalán a 384. tárgyként a most nyilvánosság elé került művet: "Kislány vörös sállal, pasztell, 40x52 cm, 1922, jelzett. Dr. Holló Lajos tul." Dr. Holló Lajost tünteti fel még három esetben tulajdonosként, a 124 oldalon a 233. művet, "A főmérnök úr, pasztell, 50x70 cm, 1906 körül, jelzett", valamint a 133. oldalon a 401.-et Halvax Baby, pasztell, 42x52 cm, 1923 körül, jelzett és a 134.oldalon a 411.-et, "A felesek aratják a búzát, pasztell, 40x52 cm, 1924 körül, jelzett." Ez utóbbi az Ernst Múzeumban 1928-ban rendezett emlékkiállításon is szerepelt (kat. 145.), amint a Főmérnök úr is, Helischauer főmérnök úr címen, 1904-re datálva.
A tulajdonos nevét megtaláljuk a kaposvári gimnázium jubileumi évkönyvének 140. oldalán az 1902-3.-ban érettségizett diákok között: "Holló Lajos, ügyvéd, Kvár". Ebből az egy vérszegény adatból azonban több dologra következtethetünk. Például arra, hogy 1885-ben született, ügyvédi praxisát Kaposvárott folytatta, s közel negyven éves korára teremtett olyan egzisztenciát, hogy képet vehessen Rippl-Rónaitól, akivel személyes ismeretségben lehetett. Sőt azt a feltételezést is megengedhetjük, hogy leánykája arcképét, az ő felkérésére örökítette meg Rippl. Lehet, hogy az életkorok ma már furcsának tűnnek, de az én nagypapám is 1885-ben született, nagymamám 1895-ben és édesanyám 1922-ben. Ehhez képest Dr. Hollós Lajos fiatal apának számít.
A minden műfajban és technikában rutinos festőtől a gyermek portré sem volt idegen. Kaposvári letelepedése után szívesen festette a környezetében lévő ismerősök, barátok és rokonok gyerekeit (A két Somssich gyerek, A Kunffy gyerek, Martyn gyerekek).De nem csak festette őket, komoly felelőséget is érzett irántuk. Rippl-Rónai Lajos öccsének felesége, Piátsek Margit révén került atyafiságba Piátsek Endre nyugalmazott gazdatiszttel, aki Rippl francia feleségének, Lazarin Baudrionnak magyar tanítója és ő magának kedves modellje lett. 1908 ősze, Piátsek bácsi halála és a Róma villába való felköltözésük után magukhoz vették unokáját, az édesanya nélkül maradt, Pubinak becézett Martyn Ferencet, akit Rippl festeni is tanított, s aki az 1930-as években a párizsi Abstration-Creation csoport tagja lett. Később az ifjabb Martyn fiúval, Róberttel is bővült a család. Ő lett végül Lazarin általános örököse. Az aggastyán korban, nagyhírű pécsi orvos professzorként elhunyt Öcsinek köszönhetjük jórészt, hogy a Róma villa még ma is oly hitelesen és szuggesztíven őrzi hajdani lakóik személyiségét. A szeretetben felnevelt Paris Anelláért, Lazarin elhunyt nővérének beteg édesapjával maradt tíz éves kislányáért a távoli Burgundiába, Issy-l'Éveque-be utaztak, hogy magukhoz fogadják őt. Anella, a későbbi Dobosy Elekné visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy Rippl-Rónai nem csak szerette a gyerekeket, de bánni is tudott velük. Lenyűgöző személyisége a gyermekeket is rabul ejtette.
Ezen, az eredeti keretében, kivételesen jó állapotban megőrzött képen is átsüt ez a szuggesztív kapcsolat.
Előttünk van egy, az 1920-as évek eleje korszerű divatjának megfelelően öltöztetett kislány, rövid, oldalt elválasztott, hullámokba fésült hajával, óriási, ellenkező oldalra tűzött, rózsaszín masnijával, a rózsaszín gombbal díszített barna télikabátjában és puha piros sálkendőjével a nyaka körül. Az elvárásoknak megfelelően igen rendezett. Ül a barna háttér előtt, a más Rippl-Rónai képekről oly jól ismert nagy piros fotelban, és néz. Hihetetlen komolysággal figyel. Figyeli azt az ismert, kedves, nagypapára emlékeztető embert, aki előtt neki most fegyelmezetten ülni kell. Tisztában van a helyzet fontosságával. És Rippl ezt megbecsüli. "Kevéssel csinált" portrét fest, az íróportrékhoz méltó pszichológiai mélységgel. Ebbe a szépséges gyermekbe belevetíti mindazt, amit az élet mélységeiről megtapasztalt, s amit már egyszer, majd harminc évvel ezelőtt, még nem kellő tapasztalattal, de a szeretet táplálta nagy empátiával öreganyja arcmásán megfogalmazott.
Csernitzky Mária