József Attila
Altató
Lehunyja kék szemét az ég,
lehunyja sok szemét a ház,
dunna alatt alszik a rét -
aludj el szépen, kis Balázs.
Lábára lehajtja fejét,
alszik a bogár, a darázs,
velealszik a zümmögés -
aludj el szépen, kis Balázs.
A villamos is aluszik,
- s mig szendereg a robogás -
álmában csönget egy picit -
aludj el szépen, kis Balázs.
Alszik a széken a kabát,
szunnyadozik a szakadás,
máma már nem hasad tovább -
aludj el szépen, kis Balázs.
Szundít a lapda, meg a sip,
az erdő, a kirándulás,
a jó cukor is aluszik -
aludj el szépen, kis Balázs.
A távolságot, mint üveg
golyót, megkapod, óriás
leszel, csak hunyd le kis szemed, -
aludj el szépen, kis Balázs.
Tüzoltó leszel s katona!
Vadakat terelő juhász!
Látod, elalszik anyuka. -
Aludj el szépen, kis Balázs.
1935. február 2.
Ősi szimbólumok
„Minden fajnak megvannak ezek a nagy ősi szimbólumai, melyek ő vele keletkeztek és nőttek fel. Ha ezeket elveszti, úgy ezzel együtt létének gyökereit vágja el” – írta Körösfői-Kriesch Aladár, a népies szecessziót képviselő Gödöllői Művésztelep alapítója. Gödöllőn olyan termékeny szellemi légkör formálódott a századelőn, ahol megszülethettek olyan különös kultúrtörténeti együttállások is, mint a Gellér család háza. Ebben a házban cseperedett fel József Attila Altató című versének főhőse, „kis Balázs”, azaz Gellér Balázs. Körülötte magyaros népi motívumkincsből táplálkozó bútorok, fejét faragott ágyban hajtotta álomra minden nap, a kertben kopjafán ülő Turul-szobor, a falon Boromisza Tibor-képek, valamint Tallós Móric templomfestő alkotása, amin a három királyok imádása magyaros paraszti átiratban jelenik meg. A ház ura, Gellér Károly, az Athenaeum nyomda egyik műszaki vezetője, jó viszont ápolt a Gödöllői Művésztelep tagjaival (Nagy Sándor mecénás barátjaiként tisztelte), és az onnan fakadó gondolatiság nyomán alakította ki otthonát. Olyan különös kincse ez a magyar kultúrtörténetnek, ami nyom nélkül veszne el a 20. századi modernitás tengerében, ha – utolsó pillanatban – nem sietünk megmentésére.
Magyar családi otthon
Gellér Károlyné 1946 májusában tartott egy előadást Gödöllőn A magyar családi otthon címmel. Szerencsére fogalmazványa fennmaradt a hagyatékban, így első kézből értesülünk arról, hogy férjével friss házasként miként gondolkodtak a megfelelő lakásdíszítésen. Kényelmetlenül érezték magukat bolti bútoraik között, miközben gyermekkoruk öreg almáriumairól, ládáiról és terítőiről álmodoztak. A nemzeti tragédiáktól vészterhes időszakban a népművészethez nyúltak vissza, hiszen – ahogy vallották – „a magyar öntudatot és összetartozás érzését a magyar nép gyökeréről fakadó népművészet tartotta ébren” válságos időkben. Lelki szemeik előtt az 1848–49-es szabadságharc utáni, népdalokat felfedező költők, Petőfi és Arany lebegtek, illetve ugyanennek modern zenei analógiája, az ahogyan Kodály és Bartók „magyarságtudatra neveli az ifjúságot” az „ősi magyar zene” segítségével. Hasonló szellemben tervezték meg – „kis Balázs” számára – a gyerekszobát. „Megállapítottuk, hogy olyan szép lenne egy kis magyar gyerekszoba. Meg is csináltattuk, de az asztalosok rémületére nem úgy, ahogy a lakberendezési vásárokban látni lehet, hanem úgy, ahogy mi azt elképzeltük. Ez nem vált hátrányára, mert nagyon tetszett és nagyon szerettük. Ezeknek a dolgoknak tanulmányozása közben találkoztunk olyan művészekkel, akik ugyancsak ezt a problémát próbálták megoldani, festészetben, szobrászatban, építészetben és az otthon berendezésében.”
Égi ajtó
A gazdagon faragott ágyat Sztelek Dénes (1893–1959), Gödöllőn dolgozó népi fafaragó készítette. Sztelek egy erdész egyszerű fia volt, aki asztalos munkákat is végzett, népi iparművészként tartották számon, megkapta a népművészet mestere címet is. 1922-től kezdve készített magyaros bútorokat, a régi palóc pásztorművészet hagyományait továbbfejlesztve. Egyik legszebb munkájának az 1930-as évekbeli gödöllői Gellér ház belső faelemeinek megmunkálását tartják. Az ajtóktól kezdve, a heverőkön, székeken és asztalokon át, egészen a tékáig és a függönyrúdig népies faragványok díszítették a családi házat. Sztelek „kis Balázs” ágyát vésett virágmustrákkal és kopjafákat idéző elemekkel dekorálta. Az ágytámlán képszerű fríz látható: egy lóáldozat. Körben turanista ízű, ősmagyar harcosok, amint a paripát vezetik a sámán által megrakott máglyához. A lóáldozat a „turáni”, illetve ural-altaji népek ősi hiedelemvilágához kötődött, de ismert volt egész Eurázsiában, az ókori Indiától a szláv törzsekig; Anonymus szerint a honfoglaló ősmagyaroknál elterjedt pogány („more paganismo”) szertartás volt. A sámánhittel és a nomád életvitellel összefüggő fehér táltoslovak feláldozása nagy eseményekhez (születés, halál, házasság stb.) kötődő kultikus ünnep volt. „Kis Balázs” ágyán mint az ősmagyar hitvilág égiek felé nyíló metaforikus ajtaja jelenik meg, az új jövevény előtt tisztelgő áldozati szertartásként.
Az Altató születése
„Milyen ritka, szép név ez a Balázs!” – mondta 1935 januárja végén József Attila, Ottó Gizella betegágya mellett állva. Malik Szilvia írta meg 2002-ben a Népszabadság hasábjain, hogy mi történt pontosan. Ottó Gizella – férjezett nevén Gellér Károlyné – császármetszéssel szült, utána trombózist, majd tüdő- és mellhártyagyulladást kapott. A fiatal anya boldog volt újszülöttével saját betegsége ellenére is, lábadozása során sokan látogatták, köztük szeretett bátyja, Ottó Ferenc zeneszerző. Ő hozta magával fiatal költő barátját, József Attilát. „Kis Balázs” születése után beszélte rá Ottó a költőt, hogy írjon számára egy bölcsődalt. Ez meg is történet 1935-ben, a kézirat datálása szerint február 2-án. Három nappal később a nagybácsi hozta el Gellérékhez az Altató szövegét. (Ottó kései visszaemlékezése szerint neki adta át személyesen február 5-én egy kávéházban, részletesen elemezve is a bölcsődalt.) Akkor még nem tudták, hogy ebből válik majd a magyar irodalom egyik legjobban ismert, szívhez szóló gyermekverse.
Véletlen ismeretség
Ottó és József Attila ekkor már többé éve ismerték egymást. 1931-ben találkoztak egy véletlenszerű eseménysorozatnak köszönhetően. A nagy reményű ifjú zeneszerző az egyetemi menzán talált egy vékony kiadványt, József Attila Nem én kiáltok című 1925-ös kötetét. Dalszövegekre vadászva lapozta végig. Bár a kötetet visszaadta az azt ottfelejtő tulajdonosának, megtudta, hogy törzshelyén, a Bucsinszkyban könnyen találkozhat vele. Elgyalogolt a közeli kávéházba, ott találta József Attilát, élettársával, Szántó Judittal és író barátjával, Nagy Lajossal. A fiatal költő boldogan fogadta a versek megzenésítésén munkálkodó Ottót, neki ajándékozta a Döntsd a tőkét, ne siránkozz című friss kötetét. A találkozásból egy életre szóló barátság lett, Ottó zenét szerzett több József Attila vershez (Reménytelenül, Favágó stb.), és elvitte látogatóba húgának családjához is.
Tragikus pálya
József Attila tehetségét ekkor már jól ismerte a hazai irodalmi közélet, sorra jelentek meg kötetei, több díjat kapott a Baumgarten-alapítványtól, de közben életét pszichés gondok árnyékolták be. Ignotus és Fejtő Ferenc szerkesztői segítségével útjára indította az urbánus irodalmi és társadalmi folyóiratot, a Szép Szót, de megromlott egészségi állapota megnehezítette boldogulását. 1937. december 3-án egy induló tehervonat vetett véget életének a szárszói vasúti átkelőnél. A Cserépfalvinál kiadott utolsó, 1936-os, Nagyon fáj című kötetébe nem került be az Altató. A kéziratot Ottó Ferenc őrizte, aki a költő halála után kiadott ünnepli Szép Szó emlékszámban jelentette csak meg, „Ottó Ferinek, szeretettel” ajánlással és versek megzenésítéséről írt rövid szövegével. (Itt tévesen az szerepel, hogy a verset Gellér Balázs unokaöccse első születésnapjára írta.) Ottó a vers kéziratát – aminek alján ott található a refrén kottája is – 1964-ben a Petőfi Irodalmi Múzeumnak adományozta. A névadó „kis Balázs” ekkor már Kanadában próbált új életet kezdeni.
Baloldali felforgató
Ottó fiatalon Gödöllőn nőtt fel, a koronauradalom erdészének fiaként. Milánóban és Kodály Zoltánnál tanult a pesti Zeneakadémián az 1920-as években. A Szép Szó 1938. február 20-i József Attila emlékestjén Ottó megzenésítésében a költő versei is helyet kaptak volna. A Vasas fémmunkásainak férfikórusa tanulta be a Favágót, benne a forradalmian baloldali „Döntsd a tőkét, ne siránkozz! / Ne szisszenj minden kis szilánkhoz!” sorokkal. Mivel József Attila Dönts a tőkét... kötetét a rendőrség már korábban elkobozta, így a munkáskórusnak sem engedélyezték, hogy elénekeljék a Szép Szó emlékesten. Ottó a világháború alatt megjárta a nyugati frontot és sokáig volt fogolytáborban. 1949-ben az AVH letartóztatta, és hosszú éveket kellett börtönben töltenie a népi demokrácia elleni szervezkedés koholt vádjával. 1966-ban – az 56-os mártír, Gérecz Attila Pálos himnusz című versének megzenésítése miatt – újabb börtönbüntetésre ítélték. Bár évtizedekig dolgozott töretlen lelkesedéssel, jelentős részben vallásos zeneműveit csak elvétve mutatták be. Ottó hiába kötődött József Attilához fűződő barátsága alapján a baloldali művészvilághoz is, a szocializmus alatt nem tudott érvényesülni zeneszerzőként.
Tragikus sorsok
„A távolságot, mint üveg golyót, megkapod” – ígérte az Altató a „kis Balázsnak”. Mikor József Attila befejezte a verset 1935. február 2-án, nem sejtette, hogy mennyi tragédia kíséri majd a részvevőket, hogy a költő két év múlva vonat alatt végzi, hogy az ihletet hozó Ottó Ferenc alig tudja előadatni majd a vers megzenésített változatát, amikor pedig József Attila köré hivatalos kultuszt kezdenek építeni, ő Rákosi börtönében senyved majd. Még kevésbé lehetett sejteni, hogy a főszereplő „kis Balázs” pályaívét mennyire töri ketté a világtörténelem. Gellér Károlynak és feleségének, Gizellának 1934. október 8-án született meg első gyermeke, a „kis Balázs”, vagyis Gellér Balázs. A betegeskedő kismamát látogató bátyja, Ottó Ferenc zeneszerző rávette költő barátját, hogy írjon egy nyugodt álmot hozó bölcsődalt a csöppségnek. Bár az akkor ritkának számító Balázs névre nehéz volt rímeket találni, József Attila csodálatos módon oldotta meg a feladatot.
Idilli gyermekkor
A zeneszerző húga budapesti lakásában, az alvó „kis Balázs” bölcsője fölött olvasta fel Gizellának a verset, akinek nagyon tetszett a különleges ajándék. Balázs megmaradt csecsemőkori fotóján mosolygós szemmel nevet az ágyon négykézláb állva, elalvásra nem gondolva. A család hamarosan kiköltözött Gödöllőre, a Premontrei kápolna mellé, a Fácán soron található kertes házba, népi díszítésű faragott bútorok közé. Balázs befeküdt a számára készített, lóáldozatot bemutató jelenettel dekorált különleges ágyába. (Feje felett ugyanennek a mitikus szertartásnak festett változata lógott, faragott fakeretben.) Az Altató szövegében megjelenik a nagyvárosi környezet, sokablakos bérházakkal („lehunyja sok szemét a ház”) és tömegközlekedéssel („villamos is aluszik”), de a zümmögő méhekkel teli rétek is. A gödöllői iskolába járó Gellér Balázsnak inkább ez utóbbiban volt része, a dús növényzettel teli kertben, a kopjafára szálló kőturul árnyékában. Balázs itt játszott, úri fiúként, akár labdával, síppal és cukorkával. Hol rövidnadrágos, zsinóros mentében látjuk a családi fotókon, hol cserkész egyenruhában.
„Tűzoltó leszel s katona!”
Ottó Ferenc visszaemlékezése szerint József Attila úgy magyarázta versét, hogy az ötödik versszak után, egy kis szünet következik, mert „édesanyja most jósol neki” – két strófán keresztül. Bár se „tűzoltó”, se „vadakat terelő juhász” nem vált Balázsból, az 50-es években tényleg katona lett, híradósként szolgált a Maléter laktanyában. Értelmiségi származása miatt gimnáziumot estin végezhette, csak álmodozhatott arról, hogy a Zeneakadémiára felvegyék, pedig gyerekkora óta rajongott a zongorázásért. Akkor is játszott, 1956-ban, mikor már elhatározta, hogy elhagyja az országot. A család szemébe könny gyűlt, ahogy az Ave Mariát zongorázta. Decemberben leszerelt, és a nyugati határon át elhagyta a Magyar Népköztársaságot, későbbi feleségével együtt. 1956. december 22-én a vasfüggönyön túlról, az ausztriai Freuenkirchéből írta, hogy szerencsésen átértek, az osztrákok kedvesen fogadták őket, és hamarosan útnak indulnak tovább Philadelphiába. Végül nem az Egyesült Államokban, hanem Torontóban találtak otthonra, sok más 56-os magyar menekülthöz hasonlóan.
Távoli üveggolyó
„A távolságot, mint üveg / golyót, megkapod, óriás / leszel” – jósolta neki az Altató. A „kis Balázs” tényleg termetes, magas férfivá cseperedett, ha nem is óriássá, és szülőhazájától távol, Torontóban végezte el a számviteli főiskolát. Csendes kanadai kispolgári élet jutott neki osztályrészül, két gyerekkel. 1976-ban látogatott először haza Gödöllőre. Utoljára 1996 húsvétján járt Magyarországon, már öregen és betegen. Elbúcsúzott családtagjaitól, majd visszautazott választott hazájába meghalni. Mindenkinél jobban illeszkednek életére az emigránsok keserű himnuszának, Márai Halotti beszédjének sorai: „Köszöni a koporsóban is, ha van, ki eltemet / Őrizd eszelősen néhány jelződet, álmodat”. Gellér Balázs üveggolyót nem kapott a kegyetlen kelet-európai sorstól, csak pár olyan verssort és jelzőt, ami mégis halhatatlanná tette.
Facebook
Instagram
Pinterest
Youtube
