Mattis Teutsch János (1884-1960) azon művészeink egyike, akiknek nevét az egyetemes művészettörténet ugyanúgy jegyzi, mint a magyar. A művész Brassóban született, de miután Brassó a későbbiek során Románia része lett, természetesen a román művészettörténet is jelentős alakjának ismeri el őt. Mattis Teutsch a 10-es évek végétől számos külföldi kiállításon szerepelt, munkái megfordultak Rómában, Párizsban és Cicagoban is. De leginkább a Der Sturm kiállításairól ismerhette a közönség. Ennek okán Mattis Teutsch neve Németországban sem ismeretlen.
Mattis Teutsch felfedezése nem újkeletű. Sőt arról nem is beszélhetünk, hogy alakja valaha is igazán a homályba veszett volna. Halálát követően két jelentős kiállításon is bemutatták műveit Bukarestben. Egy évtizeddel halála után monográfia is megjelent munkásságáról. Banner Zoltán munkáját németül is hamarosan olvashatták az érdeklődők. De nem csupán Romániában tettek lépéseket Mattis Teutsch művészetének feldolgozása terén. Szabó Júlia kutatásainak köszönhetően, ha egy kicsit megkésve is, de a 80-as évek első felében Magyarországon is megjelent egy szép album és Csaplár Ferenc segítségével kiállítás is nyílt a Kassák Múzeum termeiben. Banner és Szabó után többen is elkötelezték magukat Mattis Teutsch munkássága mellett. Érdemeit Mircea Deac után Gudrun Ittu, majd Oliver Botar, Majoros Valéria, Almási Tibor és legutóbb a 2001. év nagy kiállításai alkalmából többek között Hubertus Gassner, Steven Mansbach és mások is elismerték.
A 2001. Év igen gazdag volt a Mattis Teutsch eseményekben. Márciusban nyílt a Magyar Nemzeti Galériában a MissionArt Galéria által szervezett eddigi legnagyobb kiállítás. Júniustól a művek Münchenben a Haus der Kunst termeiben voltak láthatók. Itthon magyar és angol nyelvű tudományos katalógus jelent meg, Németországban pedig egy részben azonos, részben más tartalommal egy német nyelvű katalógust is kiadtak. Az ősz folyamán a budapesti Raiffeisen Bankban volt még egy kisebb Mattis Teutsch kiállítás. Az idei év még csak nemrég kezdődött, de a Mattis Teutsch év folytatódni látszik. A Kieselbach Galéria Floridában mutatott be egy szép válogatást a művész munkáiból, a MissionArt Galéria pedig hamarosan Los Angelesben teszi ugyanezt.
Mattis Teutsch a termékeny művészek közé tartozott. Műveinek jelentős hányadát ismerjük, de még mindig akad számos olyan munkája, amelyről nem tudunk vagy lappangóként tartjuk őket számon. Rajzok, linóleummetszetek, fametszetek, festmények és szobrok és iparművészeti alkotások egyaránt előfordulnak ezek között. A kiállításoknak, a publikációknak és a felpezsdült műkereskedelemnek köszönhetően természetesen egyre kevesebb fehér folt marad a művész pályáján és egyre több mű válik ismertté. S néha igazán jelentős művek is felbukkannak, mint több már látható volt a Kieselbach Galéria aukcióin is. A most árverésre kerülő szobor is egy ilyen alkotás.
Mattis Teutsch János, aki a Brassói Állami Fa- és Kőipari Szakiskola elvégzése után a budapesti Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola kisplasztika szakán végezte tanulmányait, majd Münchenben a Die Königliche Bayerische Akademie szobrásztanulója volt, mint látható, már művészi pályája elején eljegyezte magát a szobrászattal. Hazatérve Brassóba, hátat fordítani látszott jegyességének, miután egyre inkább festmények kerültek ki a keze alól. Ez azonban nem tartott sokáig. Ha hosszabb-rövidebb időre el is pártolt a szobrászattól, mindig visszatért hozzá. Csak a 30-as évek közepén következett be a "végleges" lemondás. A művész lánya halálát követően többé nem nyúlt a fához és az alumíniumhoz, amiből utolsó szobrászati periódusának kisplasztikáit készítette. Az 50-es években azonban ő sem tudott kitérni a szobrásznak szóló kötelező felkérések elöl és újra részt vállalt egy-egy politikai ügyet szolgáló felkérés teljesítésében.
Mattis Teutsch művészi pályáján három szobrászati periódust különböztetünk meg. Az első, a pályát indító periódusban készültek a gipszek, amelyek szinte kivétel nélkül portrészobrok. Több közülük festett. A második periódusban, amely a 10-es évek közepére datálható, elsősorban faszobrok készültek. Kezdetben inkább alakos, majd egyre absztraktabb kompozíciók voltak ezek. Egyes szobrok fő jellemzője az anyagszerűség volt, láttatva minden vésőnyomot a felületen. A művész ezeknél a szobroknál hangsúlyt fektetett a fény-árnyék játék erejére is. Továbblépés volt a szobrok festése. Már nem úgy festette ekkor a fát, mint korábban a gipszet, vagyis elsősorban nem arra törekedett, hogy valamilyen egységes színnel bevonja a felületet. Tett erre is kísérletet, a piros és az arany színét részesítve előnyben. Ezeknél a szobroknál a hangsúly a szín ellenére a faragványon maradt. Voltak azonban olyan szobrok is, amelyeknél a szín került az első helyre, még akkor is, ha maga a faragvány is fontos maradt. Ez esetben szinte"vászonná" vagy "kartonná" vált a megfaragott fa, abban az értelemben, hogy erre az alapra festette új műveit, az "Érzeteket" és a "Lelki virágokat" a festő. Ezekben a rendkívüli szobrokban találkozott a legtökéletesebben a szobrászi és a festői kvalitás. Amikor véget értek e sorozatok, ugyanúgy, mint Mattis Teutsch festészetében, szobrászatában is változás következett be. Újra alakossá váltak a kompozíciók. Férfi és női figurák bontakoztak ki a fából. Előbb szögletes megoldásokkal, majd a 20-as évek végére, ahogyan a festészetben is, egyre gömbölyűbb formákkal megjelenítve. Továbbra is fontos maradt a fény-árnyék játék, de ezt ekkor a művész nem a különböző vésőnyomok keltette egyenetlenséggel, hanem épp ellenkezőleg, a teljesen sima felület elérésével emelte ki. A szobrok tudomásunk szerint elsősorban meggyfából készültek. Bár egységes fekete a színük, posztamenseik élén néha elővillan a meggy vöröse. A szobrok elsősorban női alakokat ábrázolnak. A női hajlékonyság, finomság, kecsesség jellemzi is ezeket a szobrokat. Még abban az esetben is, ha a kisplasztika dupla talapzatra került méretét növelendő.
A szobor leghitelesebb címe a "Faplasztika" cím. Ha reprodukálásra vagy kiállításra kerültek szobrok, a művész ezt, vagy magyarosan a "Faszobor" címet adta műveinek. A folyóiratok is ezt a címadást szerették. A MA hasábjain például a következő címekkel jelentek meg Mattis Teutsch munkái: "Eredeti fametszet", "Eredeti linoleummetszet", "Festmény" vagy "Vízfestmény". Ez a módszer azonban nem volt kizárólagos. Mattis Teutschtól például a "Kora tavasz" és a "Vágy" című festmények a kiállítási katalógusban ezekkel a címekkel láttak napvilágot. A levelekben is előfordulnak ilyen, a tartalomra is utaló címek. Leginkább elvont fogalmakat fedezhetünk föl bennük vagy olyan alakokat jelölve meg, amelyek valamilyen cselekvéssel kapcsolatosak. Egy Ferdinand Möllerhez írott, 1931. Augusztus 3-án keltezett Mattis Teutsch levélben, egy-egy alumínium és fa plasztika megjelölésére, többek között a "Sirató" mellett a "Tánc", a "Várakozás", a "Sikoly" címek szerepelnek. Hogy a művész konkrétan mely szobrait nevezte el így, nem tudni. Magukon a szobrokon lévő esetleges feliratok, cédulák a kérdés megválaszolásában nincsenek a segítségünkre. A művész címei például a "Várakozás", vagy az "Ifjúság". Nem kizárt, hogy előbukkan szobor, amelyre e címek tökéletesen ráillenek, miközben dokumentum nem bizonyítja, hogy a cím és a szobor konkrétan összetartoznak. Így történt ez a "Kora tavasz" című festmény esetében, amely az 1998-ban megjelent monográfiában látható. A cím dokumentumok hiányában is használhatóvá vált. A monográfus számára egy címadást a szobor élete ugyanúgy megszabhatja, mint az, hogy mit vél felfedezni a mű motívumában, és hogyan tudja a művész módszerét alkalmazni a konkrét esetben. Ugyanebben a monográfiában látható a "Szomorúság" című szobor, amely címét a tulajdonosa élete, ill. szomorú korai halála okán nyerte. A "Táncosnő" cím sem a művésztől ered. A fa plasztika alumínium rokona ugyanebben a monográfiában található, címét az alumínium változatának köszönheti.
Mattis Teutsch oeuvre-katalógusa talán soha sem lesz elkészíthető. Az viszont ennek segítsége nélkül is bizton állítható, hogy az oeuvre-ben a szobrok száma elenyésző a festmények mellett. S ezen a viszonylag kis számon belül alig akad nagy méretű szobor. A leginkább jellemző a tizen, huszon és harmincegynéhány centiméteres magasság. Ennél nagyobb szobrokkal szinte csak a Bukaresti Múzeum, és a Konstancában található gyűjtemény büszkélkedhet. Korabeli fényképek alapján azonban egyértelmű, hogy kikerült még egy-két ilyen méretével is lenyűgöző darab a művész keze alól. Ezek egyike a "Táncosnő", amely Bukarestből, Robert Agostini gyermekgyógyász professzor hagyatékából került elő. A professzor, leszármazottai, rokonai szerint, személyesen is ismerte a művészt és Mattis Teutschai még a művész életében kerültek a gyűjteményébe. A szobor, amely azon túl, hogy magán hordozza a 20-as évek végi, 30-as évek eleji szobrászatának minden jellemzőjét, hűen reprezentálja azt a periódust, amely Mattis Teutsch "Kunstideologie"-ájával definiálható. Ezt a művészetfilozófiai munkát, amelynek alcíme a "Stabilitás és az aktivitás a művészetben", 1931-ben adták ki könyv alakban Potsdamban. Az illusztráció rajzok között fölfedezhetőek a szobrok motívumai is. A könyvbe kerülésüket később a művész egy tanítványa kérdésére a következőkkel indokolta: "A szoborral kezdődik a vágy az emberi alak stabilizációja felé".
Dr.Majoros Valéria Vanília