Irodalom
Nagy Barna: Basilides Barna. Magyar Írás, 1932/9., 711–713.
Zolnay László: Basilides Barna művészete. Művészet, 1964/5., 34–35.
Basilides Barna festőművész retrospektív kiállítása. Ernst Múzeum, Budapest, 1966 (Frank János tanulmányával).
Fábián Dániel – Erdős Jenő: Kortárs emlékezés Basilides Barnáról. Művészet, 1971/12., 22–26.
Basilides Barnának bérelt helye van minden magyar art deco összefoglalóban, a stílus hazai változatának emblematikus képviselőjeként. Jellegzetes művészi univerzumában a két világháború közötti áramvonalas modernség, a rajzos klasszicizmus, a finom egységben tartott színvilág és a népies-archaizáló motívumok találkoznak. Most vizsgált alkotásán a csodaszarvas legendáját gondolta újra félig antikizáló környezetben. A bal oldali ágon rigó ül, mintha Arany Jánossal együtt – akárcsak a Magyar népmesék televíziós rajzfilmsorozat animált madara – emlékezne a régi magyar mondák idejére: „Száll a madár, ágrul ágra, száll az ének, szájrul szájra.” Középen egy fejedelmi tartású szarvas szökell a szélesen kinyíló panoráma előtt. Az alacsony horizontú tájon a magyar vidék jelenik meg, apró házakkal, templomtornyokkal és egy tó (talán a Balaton) öblével. Míg a Rege a csodaszarvasról című versben Hunor és Magyar űzi a pompás vadat, itt az antik mitológiából ismert Ámor, aki máskor pufók angyal képében szokta a szerelem nyilával eltalálni az ifjakat. Basilides ecsetje nyomán viszont játékos parasztlegénnyé változik át, bokrétás kalapban, piros mellényben és csizmában.
Ha közelről figyeljük meg a felületet, akkor látható, hogy az ecsettel húzott grafikus, plasztikus vonások mellett a nagy formákat lágy, pettyegetett modellálás alakítja. Ez annak a festékszórópisztolyos eljárásnak az eredménye, amely az 1930-as években jelent meg az art deco posztereken, például Bortnyik Sándor vagy Konecsni György plakátjain. Ezt a nagyon modern új festészeti eljárást a hatvanas évekbeli pop art fedezte fel magának. Basilides viszont már az 1930-as években használta nagyszabású festményein, különös, modern karaktert adva kompozíciójának. A nemesi származású, de a népiekkel együtt gondolkodó Basilides ügyes arányérzékkel vegyítette egymással a nyugatos modernséget és a magyaros tematikát. Nem véletlen, hogy korabeli elemzője, Nagy Barna a keleti irányultságot emelte ki a művész témaválasztásából: „Nem ment nyugatra, sőt ellenkező irányba fordult: keletre, s magával hozta az őshaza minden egyszerű csodáját. Művészetének végtelen nyugalma s a dekoráció finom lágysága ezer mérföldek távlatából merített szépség.”