Eladó Kádár Béla - Bécsi pályaudvar (Mozdonyfüst), 1921 festménye

Címlap
>>
Kádár Béla
>>
Bécsi pályaudvar (Mozdonyfüst), 1921

Kádár Béla (1877 - 1956)

Az alkotáshoz eredetiségigazolást adunk!

Önnek is van Kádár Béla képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

Kérjen ingyenes értékbecslést

Hogyan működik a webshop?

Részletek

50 x 69,5 cm
Olaj, karton vászonon
Jelezve balra lent: Kádár Béla

31 980 000 Ft
81 630 EUR / 88 585 USD / 78 256 CHF

i Kosárba

Érdekli ez az alkotás?

- Hívjon minket:

Telefonszám megjelenítése

- Vagy

Írjon nekünk

Témák: közlekedés Bécs expresszionizmus Utazás Vonat erővonal dinamizmus

Kategória: Tájkép

Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Személyes megtekintés galériánkban
Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.
Ingyenes festmény értékbecslés
Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

IRODALOM

– Gergely Mariann: Kádár Béla (1877–1956). Melankolikus utazás. Mű-Terem Galéria, Budapest, 2002.

– Gergely Mariann: Kádár Béla ismeretlen képei üvegnegatívokon a Rónai Dénes hagyatékban. Artmagazin, 2013/5, 44–49.

– Gergely Mariann: Kádár Béla. Kossuth Kiadó – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2015.

– Kádár Béla. A modern magyar rajzművészet mestere. Szerk.: N. Mészáros Júlia – Piros Sándor, 2001.

Fényjáték a pályaudvaron

A pályaudvar felett különös színlátomás. Az alkonypírral festett őszi felhőkhöz vastag vattagomolygásként csatlakozik be alulról a gőzmozdonyok fehér-szürke füstje. A barackszínű légköri látomáshoz hűen asszisztálnak a környező elővárosi házak: falaikon és üvegablakaikon megcsillan a lemenő nap meleg fénye. Expresszív ív szerint enyhén meggörbül a horizont, mintha a sínpályák egy dombra kapaszkodnának fel. Az avantgárd kompozíciót festő Kádár Béla a magasból, talán egy vasúti híd pereméről pillant le a párhuzamosan futó vágányok hadára. Körben elszórva személyszállító kocsik, tehervagonok, középen pedig a korai gépkorszak nagy ikonja, a modernség szimbóluma: a fekete acéllal borított, kéményéből tornádónyi füstgomolyagot eregető gőzmozdony.

A tüzes lokomotívok

James Watt gőzgépei nem csak az ipari forradalmat indították be, de a vonat révén megteremtették a modernség új szimbólumát. A 19. századi világot bejáró – gyarmatosítással párosított – globalizáció fő eszköze a vasúthálózat kiépítése volt. A mindenhová elérő vonatvonalak lefektetése hihetetlen vagyonokat termelt a befektetőknek, de megihlette a művészeket is. Már a ködös Albion fojtott fényhatásaival kísérletező J. M. W. Turnert is rabul ejtették az angol mezőkön robogó szerelvények, de igazán festői témává az impresszionisták tették a motívumot. A szabadban dolgozó plein air művészek már megélték, ahogy a sorra épülő fejpályaudvarok az áramló tömegeket középkori városkapuként fogadták a metropoliszokban, miközben a gomolygó füst sosem látott fényhatásokat varázsolt az üveg-acél épületek köré. A 20. századi modernitás számára a vonatok már óriási, mitikus erőgépekké váltak, Ady „vasszörnyetegként” becézte Gare de l’Esten című versében, Kassák pedig úgy lökte a sínpályákra a tüzes lokomotívokat – programadó avantgárd szabadversében, a Mesteremberekben –, mint az ég szédületes meteorjait.

Bécsi metropolisz

Az 1921-ben Nyugatra induló Kádárt is elvarázsolta ez a „lokomotív világ”, akárcsak Európát vele együtt meghódító expresszionista barátját, Scheiber Hugót. Kádárt az 1920-as évek elején fogta meg a vasút romantikája: miközben kiállított a bécsi Max Hevesi galériájában, majd a berlini Der Sturmnál (1923-tól), a kettő között pedig a pesti Belvederében. A bécsi vázlatkönyvének lapjain követhető végig, hogy a vágányok, a felüljárók és a külvárosi épületek milyen mélyen megragadták művészi fantáziáját. Érezhető ahogy – a komótos nagybányai miliőben festeni tanuló – érett művész fejét megbabonázta a nagyváros lüktető élete. Ahogy egymásra rétegződnek a síkok: a szállítóuszályok útja a Duna-csatornán a mellettük futó rakpartokkal, felettük ívelnek át a vasúti hidak a rajtuk zakatoló szerelvényekkel, majd az egész fölé expresszív ívek szerint megdőlve magasodnak a sokemeletes házak. Az expresszionista látványszerkesztés megkövetelte a teljes vertikumot bejáró tekintet modern izgalmát.

Az igazi műértők

Kádár képeinek korai gyűjtője, a rajzaiért is rajongó Bedő Rudolf írta róla: „Biztos színérzékkel és nagy rajztudással állandóan kísérletezett, és ez a keresés széles síkon mozgott. Annak a szépségnek, melyet favorizál, egyik eleme a teljesség és a zártság, ezért tulajdonít láthatólag fontosságot a kompozíciónak és a konstruktív képalkotásnak. Lélektani problémáit színek és vonalak harmóniája közvetíti.” Sokáig Kádárért kevés hazai műértő rajongott (Bedő ritka kivételnek számított), dekoratív art deco művésznek tartották, mert nem ismerhették a sturmos korszak igazi főműveit. Legjobb alkotásait ugyanis egyből vitte ki Berlinbe, így szétszóródtak a világban. A közelmúltban előkerült Rónai Dénes-hagyaték – benne az 1920-as évekbeli Kádárokról készített dokumentáló reprodukciókkal – döbbentette rá a szakmát, hogy a festő legjobb műveit nem ismertük. Azóta gazdagodott a kép, sorra kerülnek elő a most vizsgált festményhez hasonló kvalitású, nemzetközi rangra számot tartó modern remekművek.