Kérjük válasszon!

 

Festmények

 

Fotográfia

Kádár Béla (1877 - 1956)

Bécsi pályaudvar (Mozdonyfüst), 1921

Az alkotáshoz eredetiségigazolást adunk!

Önnek is van Kádár Béla képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

Hogyan működik a webshop?

50 x 69,5 cm
Olaj, karton vászonon
Jelezve balra lent: Kádár Béla

31 980 000 Ft  
80 420 EUR / 85 986 USD / 76 716 CHF

Érdekli ez az alkotás?

- Hívjon minket:

Telefonszám megjelenítése
- Vagy
Írjon nekünk

Mégse
  • Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
    Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.

  • Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
    Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez

  • Személyes megtekintés galériánkban
    Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.

  • Ingyenes festmény értékbecslés
    Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

IRODALOM

– Gergely Mariann: Kádár Béla (1877–1956). Melankolikus utazás. Mű-Terem Galéria, Budapest, 2002.

– Gergely Mariann: Kádár Béla ismeretlen képei üvegnegatívokon a Rónai Dénes hagyatékban. Artmagazin, 2013/5, 44–49.

– Gergely Mariann: Kádár Béla. Kossuth Kiadó – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2015.

– Kádár Béla. A modern magyar rajzművészet mestere. Szerk.: N. Mészáros Júlia – Piros Sándor, 2001.

 

Fényjáték a pályaudvaron

A pályaudvar felett különös színlátomás. Az alkonypírral festett őszi felhőkhöz vastag vattagomolygásként csatlakozik be alulról a gőzmozdonyok fehér-szürke füstje. A barackszínű légköri látomáshoz hűen asszisztálnak a környező elővárosi házak: falaikon és üvegablakaikon megcsillan a lemenő nap meleg fénye. Expresszív ív szerint enyhén meggörbül a horizont, mintha a sínpályák egy dombra kapaszkodnának fel. Az avantgárd kompozíciót festő Kádár Béla a magasból, talán egy vasúti híd pereméről pillant le a párhuzamosan futó vágányok hadára. Körben elszórva személyszállító kocsik, tehervagonok, középen pedig a korai gépkorszak nagy ikonja, a modernség szimbóluma: a fekete acéllal borított, kéményéből tornádónyi füstgomolyagot eregető gőzmozdony.

A tüzes lokomotívok

James Watt gőzgépei nem csak az ipari forradalmat indították be, de a vonat révén megteremtették a modernség új szimbólumát. A 19. századi világot bejáró – gyarmatosítással párosított – globalizáció fő eszköze a vasúthálózat kiépítése volt. A mindenhová elérő vonatvonalak lefektetése hihetetlen vagyonokat termelt a befektetőknek, de megihlette a művészeket is. Már a ködös Albion fojtott fényhatásaival kísérletező J. M. W. Turnert is rabul ejtették az angol mezőkön robogó szerelvények, de igazán festői témává az impresszionisták tették a motívumot. A szabadban dolgozó plein air művészek már megélték, ahogy a sorra épülő fejpályaudvarok az áramló tömegeket középkori városkapuként fogadták a metropoliszokban, miközben a gomolygó füst sosem látott fényhatásokat varázsolt az üveg-acél épületek köré. A 20. századi modernitás számára a vonatok már óriási, mitikus erőgépekké váltak, Ady „vasszörnyetegként” becézte Gare de l’Esten című versében, Kassák pedig úgy lökte a sínpályákra a tüzes lokomotívokat – programadó avantgárd szabadversében, a Mesteremberekben –, mint az ég szédületes meteorjait.

Bécsi metropolisz

Az 1921-ben Nyugatra induló Kádárt is elvarázsolta ez a „lokomotív világ”, akárcsak Európát vele együtt meghódító expresszionista barátját, Scheiber Hugót. Kádárt az 1920-as évek elején fogta meg a vasút romantikája: miközben kiállított a bécsi Max Hevesi galériájában, majd a berlini Der Sturmnál (1923-tól), a kettő között pedig a pesti Belvederében. A bécsi vázlatkönyvének lapjain követhető végig, hogy a vágányok, a felüljárók és a külvárosi épületek milyen mélyen megragadták művészi fantáziáját. Érezhető ahogy – a komótos nagybányai miliőben festeni tanuló – érett művész fejét megbabonázta a nagyváros lüktető élete. Ahogy egymásra rétegződnek a síkok: a szállítóuszályok útja a Duna-csatornán a mellettük futó rakpartokkal, felettük ívelnek át a vasúti hidak a rajtuk zakatoló szerelvényekkel, majd az egész fölé expresszív ívek szerint megdőlve magasodnak a sokemeletes házak. Az expresszionista látványszerkesztés megkövetelte a teljes vertikumot bejáró tekintet modern izgalmát.

Az igazi műértők

Kádár képeinek korai gyűjtője, a rajzaiért is rajongó Bedő Rudolf írta róla: „Biztos színérzékkel és nagy rajztudással állandóan kísérletezett, és ez a keresés széles síkon mozgott. Annak a szépségnek, melyet favorizál, egyik eleme a teljesség és a zártság, ezért tulajdonít láthatólag fontosságot a kompozíciónak és a konstruktív képalkotásnak. Lélektani problémáit színek és vonalak harmóniája közvetíti.” Sokáig Kádárért kevés hazai műértő rajongott (Bedő ritka kivételnek számított), dekoratív art deco művésznek tartották, mert nem ismerhették a sturmos korszak igazi főműveit. Legjobb alkotásait ugyanis egyből vitte ki Berlinbe, így szétszóródtak a világban. A közelmúltban előkerült Rónai Dénes-hagyaték – benne az 1920-as évekbeli Kádárokról készített dokumentáló reprodukciókkal – döbbentette rá a szakmát, hogy a festő legjobb műveit nem ismertük. Azóta gazdagodott a kép, sorra kerülnek elő a most vizsgált festményhez hasonló kvalitású, nemzetközi rangra számot tartó modern remekművek.

Készpénzes, azonnali megvételre keressük a felsorolt művészek kvalitásos alkotásait

Részletek

Hírlevél feliratkozás

Értesüljön elsőként aukcióinkról, kiállításainkról és aktuális ajánlatainkról!