Számtalanszor firtatták már Vaszary páratlan sikereinek titkát. Sokak szemében szinte már gyanússá vált egyöntetű elismertsége: az a ritka adomány, hogy alkotásait egyaránt nagyra értékelték festőtársai, kritikusok és műtörténészek, s közben a "laikus" közönség is mindvégig szinte feltétlen rajongással övezte pályáját. A legnagyobb gyűjtők, Kohner Adolf, Wolfner József, Fruchter Lajos és Révész István éppen úgy versenyeztek képeiért, mint az állami és városi múzeumok irányítói. Egész életműve, s leginkább érett korszakának remekművei ideáltípusát adják az elegáns, nagypolgári kollekciókba való műalkotásoknak. Virtuóz, végtelenül kifinomult festői modorával úgy tudta tetszetős témáit megformálni, úgy tudott könnyed és kellemes lenni, hogy közben sikerült elkerülnie az olcsó és édeskés művészi gesztusokat. Képeinek sugárzó, áramló vitalitása, par excellence festőisége hű illusztrációja művészi hitvallásának:"A kép önmagáért van - a forma és szín életét fejezi ki; nem csinál novellát, nem illusztrál, nem mesél; nem szimbólum, nem allegória, nincs a társadalom szolgálatában, nem moralizál: egyedül a szépet akarja."
Az Akt kék lámpával rafinált kompozíciója még a frappáns, egyedi képi ötleteket halmozó Vaszary esetében is meglepő. A szuperközeliben, merész átmetszéssel ábrázolt lámpa óriásivá növelt ernyője szinte áthatol a kép síkján. Hangsúlyos, kemény egyenes vonalai izgalmas feszültséget teremtve ütköznek a női akt hullámzó kontúrjaival. Vaszary láthatóan teljes szabadsággal, minden klasszikus konvenciót elfeledve komponált: a fragmentumokból felépített képsík látszólagos esetlegességével a látvány, az átélt élmény közvetlenségét hangsúlyozza, a pillanatnyiság érzetét kelti. A kitakarások révén a csupán részleteikben megmutatott motívumok a bizonytalanság, az éppen megszülető, állandóan változó forma izgalmát sugallják. Ez a XIX. század végén, elsőként az impresszionistáknál hangsúlyossá váló kompozíciós módszer a fotográfia elterjedésére és a japán fametszetek termékenyítő impulzusára vezethető vissza. A távol-keleti rajzművészet stiláris tanulságainak megértése - hasonlóan az École de Paris számos kiemelkedő reprezentánsához - Vaszary képeinek is jellegzetes formai karaktert kölcsönöz. Képünkön a plaszticitás és az anyagszerűség szinte eltűnik, a felületet dekoratív, nagy színfoltok és hangsúlyos, lendületesen felvitt kontúrok uralják. A tökéletes manuális biztonság révén Vaszary híg olajfestékbe mártott széles ecsetje szinte az írás automatizmusával, magától értetődő egyértelműséggel szalad a fehéren alapozott vásznon. Változtatást, utólagos javítást nem tűrő, letisztult, jegyzet tömörségű festői modora azé a művészé, aki tudatosan lehántotta stílusáról a részletformáló sallangokat, a kifejezőerő, az expresszív megjelenítés fokozása érdekében.
Érett korszakának remekműveire, így a most vizsgált alkotásra is érvényes Vaszary egyik kortárs méltatójának megállapítása: "Bőség, harsogás, pompázás kifejezése: minimális anyaggal." 1925 körül, feltehetően a párizsi útján készített számtalan gyors vázlata ihletésére talált rá új, csillapíthatatlan festői étvágyának tökéletesen megfelelő stílusára: a jól szívó fehér alapra terpentinnel kellően felhígított olajfestékkel dolgozott, ezáltal az akvarellekre jellemző közvetlenséggel, lendülettel és nem utolsó sorban gyorsasággal építhette fel dekoratív kompozícióit.
Vizsgált képünkön a könnyed, választékos vonalvezetés a színek harmonikus összhangzatával párosul. A meleg sárgák és a kiegyenlítő hideg kékek közt húzódó test halványrózsaszíne lágy alapot teremt a száj és a karkötő kirobbanó vörösei és az igéző szemek izgalmas zöld sugarai számára. Ezek a zöld szemek a kompozíció örvénylő fókuszába kerültek. Vaszary kitűnő érzékkel irányítja ide a néző figyelmét: a meghajló kar által körbefont arc mellett, az ernyedt csuklón sorakozó karkötők dekoratív, rikító színes ritmusa iderántja a kóborló tekintetet.
Az éppen ruháitól szabaduló nőt mintha csupán egy pillanatra idézné elénk a feloltott lámpa aranysárga fénye. Kihívó vörös száj, frivol, elbájoló pillantás: az asszonyé, aki látszólagos alávetettségében is uralkodni kész, aki tudatában van a férfi fölötti megingathatatlan hatalmának. Modellje, korának nagyvárosi, mondén nőalakja, mint egy modern, - Zeusz váratlan "látogatásától" meglepett - Danaé várja a beteljesülés pillanatát.
Az Akt kék lámpával Vaszary érett korszakának egyik jellegzetes, méretében is kiemelkedő darabja. Jelentőségét az is mutatja, hogy a kép egyike volt annak a két festménynek, mely alkotóját reprezentálta a harmincas évek modern magyar festészetet bemutató, a tekintélyes Silberman Galéria által megrendezett new yorki kiállításon. Virtuóz kompozíciója, szűkszavúságában is kirobbanó erejű megformálása mellett az ábrázolt téma tekintetében is fokozott figyelmet érdemel: Vaszary szenvedélyes viszonya a nőkhöz talán egyetlen képén sem fogalmazódik meg ilyen leplezetlen erotikával.
