Eladó Konstantin Frida - A nagyőri kastély könyvtárszobája (A zöld garnitúra, pertóleum lámpa), 1910-es évek festménye

Címlap
>>
Konstantin Frida
>>
A nagyőri kastély könyvtárszobája (A zöld garnitúra, pertóleum lámpa), 1910-es évek

Konstantin Frida (1884 - 1918)

Az alkotáshoz eredetiségigazolást adunk!

Önnek is van Konstantin Frida képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

Kérjen ingyenes értékbecslést

Hogyan működik a webshop?

Részletek

65 × 84 cm
Olaj, vászon
Jelezve balra lent: Konstantin F.

10 455 000 Ft
26 609 EUR / 28 581 USD / 26 055 CHF

i Kosárba

Érdekli ez az alkotás?

- Hívjon minket:

Telefonszám megjelenítése

- Vagy

Írjon nekünk

Témák: kastély női festő könyvtár szalon Nagyőr

Kategória: Életkép

Proveniencia: Egykor a Gundel család tulajdonában

Kiállítva: Konstantin Frida művészi hagyatékának kiállítása. Nemzeti Szalon, Budapest, 1922 (A nagyőri könyvtárban címmel kat. 137)

Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Személyes megtekintés galériánkban
Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.
Ingyenes festmény értékbecslés
Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

Irodalom

Konstantin Frida művészi hagyatékának kiállítása. Nemzeti Szalon, Budapest, 1922.

Nagybánya művészete. Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából. A katalógus koncepciója: Csorba Géza – Szücs György, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1996.

Mednyánszky. Szerk.: Markója Csilla, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2003.

Katarína Benová: Czóbel Margit bárónő élete és művészete. Enigma, 83. szám, 2015, 128–148.

Konstantin Frida a német nyelvterületen elért sikerei mellett aktív alkotóként vett részt a hazai művészeti életben is. Az 1908-as KÉVE-kiállításon bemutatott műveire felfigyelt a patinás észak-magyarországi Czóbel család. Az ősi szepességi nagybirtokos família körében a 19. század végén olyan művészek születettek, mint a költőnő Czóbel Minka, a sógorságban álló Mednyánszky László báró vagy Justh Zsigmond író. A jó házból való Konstantin Fridát Czóbel István felfogadta rajztanárnak lányai, Margit és Mariann mellé. (Mindkét bárónő kevéssé ismert női festővé vált; a családdal semmiféle rokonságban nem állt a pesti polgárcsaládból származó Czóbel Béla.) Konstantin Frida az év nagy részét a nagyőri kastélyban töltötte. „Úgy örülök, mint egy légy mikor süt a nap és a mező, a lég és a felhők színaranyból vannak. Hatkor kelek és sietek ki festeni egy idegen, fehér Bundással, aki követ amint megyek a kék hegyek felé” – írta erről a boldog időszakról. A nagybányai posztimpresszionizmus szellemisége által megérintett plein air festményei ezt a felvidéki tájat örökítették meg.

Justh Zsigmond regényeiben – mint azt Gosztonyi Ferenc kimutatta a Mednyánszky-monográfiában – pontos képét adta az ősi felvidéki nemesi családok világának. Annak az eltűnőfélben lévő miliőnek, ahol az egymással házasodó ősi famíliák utolsó nemzedékei már a művészetre adták fejüket. Ennek az arisztokratikus körnek az egyik legősibb sasfészke volt a nagyőri kastély (ma: Strážky, Szlovákia). A késő reneszánsz várkastélyt egy gótikus vár és egy templomos kolostor romjain emelték a 16–17. században. A Czóbel család birtokában álló vadregényes épületben sokszor megfordult Mednyánszky László, de itt tanítóskodott Konstantin Frida is. (Többször találkoztak; a fiatal művésznő az öreg szakállas Leonardóhoz hasonlította a bölcs öreg piktort.) A most vizsgált festményen a kastély egyik helyisége, a könyvtárszoba jelenik meg. Egész egyedi módon találkozik egymással a múlt és a jövő, a falakon körben az ősök portréi sorakoznak, az előtérben modern kárpitozott fotelekben ülnek Czóbelék. A meglepő kompozíción merész modern beállításban, a nézőnek háttal fordított karosszékekben, a villanylámpa sárga fényében olvasgatnak a családtagok. Az rég elsüllyedt világról tanúskodó festmény a Gundel család tulajdonában vészelte át az elmúlt évszázadot.

A fiatalon a spanyolnátha áldozatává váló tehetséges festőnő 1922-es posztumusz kiállításának katalógusában Lyka Károly külön megemlékezett a most vizsgált festményről: „Legkedvesebb fészke mégis Nagy Eőr [Nagyőr] volt, ódon kastélyával, amelynek boltíves termeiben misztikus legendák árnyai jártak, hatalmas könyvtárában meghitt barátai ültek lámpafénynél felolvasásokat hallgatva, a falakról pedig ősök képei tekintgettek le komoly méltósággal. Ide éveken át vissza-visszatért s vázlatai és képei tanúságot tesznek róla, mi kötötte le figyelmét. Ezek a képek nagyon közvetlenek s mutatják a könyvtárban való csöndes együttlétet, mutatják a kastély udvarának fehér árkádsorát, amelynek ívei alól kiérezzük a nagy csöndet, a középkori vaskutat, a bástyaszerű pártakoszorús kastélyszegletet, parkját, apró és nagy állatait, a környező erdőt, a távoli hegyek hívogató kékjét s azt a gazdag szőnyeget, amelyet a búzaföld meg burgonyaföld vet a hullámos talajra. Minden zug, a tág vedúta minden látóhatára ismerős, bizalmas volt neki, ő tehát tétovázás nélkül, kurtán, egyenesen vitte vászonra. Széles és nekilendült ecsetvonásaiból kiolvashatjuk úgy a festés vallásos örömét, mint azt, hogy nem a turista futólagos tekintetével nézi, hogy nem uj a látvány, ami előtte felmerült.”