Sylvester Katalin 1927 - 2017
Középiskolai tanulmányait részben a Veres Pálné Gimnáziumban, részben magántanulóként végezte, miközben 1946–1948-ig Jaschik Álmos rajziskolájában tanult. 1949-ben külső hallgatóként Koffán Károly grafikai osztályát látogatta a Képzőművészeti Főiskolán, ahova még ugyanabban az évben felvételt nyert. Kmetty János, Hincz Gyula és Bán Béla, az utolsó évben pedig Bernáth Aurél növendéke volt. 1954-ben szerzett diplomát.
Figurális képeket festett. Portréin, csendéletein élénk színeket használt. 1957-ben a Műcsarnokban rendezett Tavaszi Tárlaton Konyha című csendéletével keltett feltűnést. 1957–1958-ig férjével, Csernus Tiborral Párizsban élt. Visszatérése után a Szépirodalmi Könyvkiadó számára rajzolt illusztrációkat és könyvborítókat. 1964-ben Csernus Tiborral együtt végleg Párizsban telepedett le. Hargittai Pál stúdiója számára textilterveket, az Hachette Könyvkiadónak illusztrációkat készített. 1968-ban a párizsi Les Loges de l’Odéon Galériában fából készült, festett kis emberfigurákat állított ki, amelyekkel nagy sikert aratott. Amikor 1979-ben önálló műteremhez jutott a Bateau-Lavoirban, nagyméretű emberalakokat kezdett faragni balzafából. Az eleinte karikaturisztikus figurák az idők folyamán daumier-i mélységű, jellemábrázoló arckifejezést öltöttek, és akárcsak Daumier szereplői, ezek is mosolyra, gondolkodásra, önvizsgálatra késztetnek.„...van a dölyfös, a korhely, a piperkőc, az undok, a letűnt díva, meg valahol megbújik a kedves bámészkodó-megfigyelő-leselkedő”
A könnyű és puha balzafát késsel úgy formálja, mintha rajzolna. A felület hol részletesen kidolgozott, hol elnagyolt, utóbbival adva helyet és értelmet a ráfestésnek, a rajznak. Szobrai nem véglegesek, időről időre átalakulnak, valamit elvesz vagy hozzátesz, valamit átfest vagy átformál. „Ideiglenesek, akár az élet.” Ezekből a műveiből rendezett 2002-ben kiállítást a Műcsarnok. Cigánylányt ábrázoló Modell című munkája és egyik csendélete, a Szekrény a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona.
Facebook
Instagram
Pinterest
Youtube
