Stark Attila Baja, 1979
Festőművész, Iparművész. Iskolái: 1993–1997 • Művészeti Szakközépiskola, Pécs 1998–2005 • Magyar Iparművészeti Egyetem, Budapest, Ösztöndíjak: Ljubljana, Ceepus, 1 hónap, 2000 • Barcelona, Erasmus, 3 hónap, 2002, Csoportok: 1000% és Zomancangelz, kortárs művészeti formációk
Stark Attila a festésről: Nem tudnék mit mondani arról, hogy mit miért, és mit akar jelenteni, mert ez a befogadó problémája, hogy ha beszélni akar róla.
Belső kényszerből csinálom, nem választom, hogy mit, hanem egyszerűen csinálnom kell. Szeretem a zománcot, mert sűrű és telt, erős és rugalmas, gyorsan szárad, és sokféleképpen lehet használni.
Nincs nagy üzenet, csak a festékek szaga, a műhely, szerszámok… Gondolkozni nem szeretek festés közben, inkább hagyom magam, azt hiszem a képek nem belőlem jönnek csak áthaladnak rajtam. Ha valamit erőltetni próbálok, abból idegeskedés lesz, a festék elkezd ragadni, mindent összekenek, és a folyamat megtörik. Szóval inkább hagyom magam, és nem tudok mit mondani arra, hogy miért majmok, de szeretem a füleket, fogakat, ínyt, szemeket, a grimaszokat és a mozdulatokat. Szeretek mindenféle húst, a levegőt, a zsúfoltságot, és mindennek a fordítottját is. Még annyit, hogy nem szeretem a szétdaraboltságot, semmilyen kategorizálást, mert az összetöri a világot a fejekben
és elidegenít az ‘egésztől’.
Mások Stark Attiláról: „A street-art aktivista képi világát a városi lét, a szubkultúra szimbólumvilága határozza és az általa teremtett figurák határozzák meg. Leginkább épületek elhagyott falain hagyja egyedi graffiti-kézjegyét, amivel a művészet kiterjesztése, közterületeken való láthatóvá tétele mellett foglal állást. Murális festményei több rétegből épülnek fel. A felület nagy, expresszív gesztusokkal színezi,ami önálló festészeti értékkel,nonfiguratív kvalitással bír. Ezután fokról fokra egyre vékonyabb ecsettel újabb és újabb ábrázoló rétegeket hord fel,ami összhatásban egyre több részletet, rajzos elemet ad a képhez. A költői érzékenységgel egymás mellé rendezett rajzok elemei sokszor összefüggésbe, egymást kiegészítő viszonyba kerülnek. Ezek az elemek önálló egységként, és alkotásának részeiként képeinek jelentését egy nyitott, bárhol kiegészíthető struktúraként határozzák meg. Munkáinak végső fázisát az általa kidolgozott képregényfigura felfestése jelenti. Ezek magyar és idegen nyelvű szóbuborékokkal ellátva munkáit vicces, irónikus, önreflexív összefüggésbe helyezik, kis kommentárjaikkal és megjegyzéseikkel a néző, illetve a kételkedő művész érzéseit és gondolatait közvetítik. Stark Attila világa a képzőművészet új területeinek kiaknázásáról szól, amely során egy hagyományos technika egyedi megjelenítésével a festészet új lehetőségeivel kísérletezik.”
(Petrányi Zsolt, a Műcsarnok főigazgatója)
Válogatott egyéni kiállítások:
1998 • Budapest Tánciskola, Tam-Tam Klub
2001 • Tölgyfa Galéria, Budapest
2002 • Grand Café, Szeged
2003 • Katapult
2004 • Extra
Válogatott csoportos kiállítások:
1998 • Trafó, Kortárs Művészetek Háza, Budapest
2002 • Békéscsabai Biennálé, 2002 • Illustrator’s Exhibition, Bologna, Tokyo
2003 • Éljen Május 1!, MEO, Budapest • Busójárás, Újlipótvárosi Galéria, Budapest • Dinamo Galéria, Budapest
2005 • Magyar Intézet, Helsinki • Szegényház, Kortárs Művészeti Intézet, Dunaújváros • Magánügy, Műcsarnok, Budapest
2006 • 2. Bucharest Bieannale [RO]
Facebook
Instagram
Pinterest
Youtube
