Rózsahegyi György Budapest, 1940 - 2010, Budapest
Karikaturista, festő. Budapesten született 1940. november 24-én. Édesapja Rózsahegyi Jenő ökölvívő és szakedző volt, aki maga is érdeklődött a festészet iránt. Fia egy fiatalkori sérülés miatt hagyott fel a sportolói karrierrel és fordult a művészetek felé. 14 éves korától képezte magát, mesterének Kmetty János festőművészt tartotta. Tehetségére hamar felfigyeltek, már fiatal kora óta foglalkoztatta a Magyar Nemzet, a Népsport és az Esti Hírlap. Pályája során több önálló grafikai kötete jelent meg.
Karikatúrastílusa már korai időszakában kialakult, ennek lényege, hogy minden modelljét személyesen látta és ismerte, a közvetelen benyomások alapján dolgozott. Igyekezett a Budapestre érkező külföldi sztárok közelébe férkőzni, hogy megörökíthesse, majd dedikáltathassa rajzait. Hasonlóan tett a magyar színházi és zenei élet nagyságaival, de a magyar politika élet akkori és rendszerváltás utáni tagjaival is. Stílusát a karaktermegragadás készsége jellemzi, amelyet mindig áthat a személyes ismeretség varázsa is. Egy "ülésből" akár percek alatt is több rajzot készített, amely ugyancsak mutatják kifejezőkészségének biztonságát. Jellegzetesek még női akt sorozatai, amelyek ugyancsak mutatják a mindenkori ábrázoltjai iránti érdeklődését.
Kötetei:
- Új magyar parnasszus, 1967
- Maszk nélkül, 1973
- Skalpok és Trofeák, 1982
- Karikatúrastadion, 1983
