Kurucz D. István Hódmezővásárhely, 1914 - 1996, Budapest
Kurucz Dezső István
Festő, grafikus. 1933-ban Szőnyi István magániskolájában, majd a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult 1934-1940 között. Mesterei: Rudnay Gyula, Réti István, Benkhard Ágoston, Szőnyi István. Nagy Sándortól tanulta a freskófestést. Számos európai országban, valamint Mongóliában, Japánban és Algériában járt tanulmányúton. 1940-től Hódmezővásárhelyen élt. Aktívan részt vett a vásárhelyi művészeti életben 1943-1947 között. 1948-ban Budapestre költözött. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István tanársegédjeként freskófestést
tanított 1949-1959 között. A Honvédségi Képzőművészeti Stúdiót ő szervezte meg 1951-1952-ben. 1953-ban vásárhelyi házában művésztelep nyílt. A hajdúböszörményi művésztelep művészeti vezetője. Több éven át volt a hortobágyi alkotótábor elnöke. Több falképet is festett. 1941-től egyéni kiállításokon és csoportos tárlatokon mutatta be alkotásait. A Műcsarnokban 1960-ban Kamotsay Istvánnal állított ki, majd 1977-ben és
1985-ben önálló tárlaton. Külföldön 1962-ben a Velencei Biennálén állította ki munkáit, ezen kívül Milánóban (1965, 1968) és Berlinben (1966) volt egyéni tárlata. Rendszeresen részt vett a vásárhelyi Őszi Tárlatokon, a szegedi Nyári Tárlatokon, a hatvani Tájkép-és Portrébiennálékon, valamint a vásárhelyi művészek jubileumi rendezvényein a Magyar Nemzeti Galériában és a Műcsarnokban. Díjak: Munkácsy-díj (1950), római ösztöndíj (1941-1942, 1961, 1983), Érdemes Művész (1971), a Munka Érdemrend Arany Fokozata (1974), Kiváló Művész (1978), Kossuth-díj (1985). A jelentősebb hazai közgyűjtemények mellett olasz és japán közgyűjteményekben találhatók alkotása.
- D. Fehér Zsuzsa: Kurucz D. István, Budapest, 1968.
