Halasi Horváth István Budapest, 1904 - 1994, Budapest
Horváth István
Festő. Először apjától, Horváth G. Andor festőművésztől tanult,
majd 1922-től a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula és Csók István tanítványa lett. 1924-ben Németországban és Észak-Olaszországban, 1927-ben Franciaországban járt. 1928-ban és 1931-ben elnyerte az állami pasztell-díjat, valamint a Magyar Akvarell- és Pasztellfestők Egyesületének díját és 1930-ban a Balatoni tájkép-díjat. 1941-ben kitüntették a Budai Szépművészeti Egyesület bronzérmével és a Magyar Képzőművészek
Egyesületének Zala György-érmével. Állami tanulmányi ösztöndíjat kapott Erdélybe. Tagja volt a Magyar Képzőművészek Egyesületének, a Nemzeti Szalonnak, a Székely Bertalan Társaságnak és a Képzőművészeti Társulatnak. 1929-től rajztanárként működött. 1924-ben állított ki először a Műcsarnokban, ahol 1939-ben is szerepelt gyűjteményes anyaggal, majd 1945 után folyamosan részt vett a kiállításain. Külföldön szerepelt Bécsben, Németországban és Olaszországban, Jugoszláviában. Alkotásait a Magyar Nemzeti Galéria őrzi.
