Hajnal János Budapest, 1913 - 2010, Róma
Festőművész. Budapesten született 1913-ban. 1929–31 között a Kecskeméti Művésztelepen tanult, mentorai Révész Imre és Imre Gábor; itt rendezte első kiállítását is 1931-ben. A harmincas években gyakran utazott: kétszer járt Olaszországban, felkereste Németországot és Svédországot; egy-egy évet töltött a Római Szépművészeti Akadémián, Stockholmban és Frankfurtban, miközben különböző kiállítások aktív résztvevője Magyarországon.
1939-ben hazatért Frankfurtból és beiratkozott a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, mesterei Aba-Novák Vilmos és Szőnyi István. Később, 1944-ig Szegeden tanársegédként helyezkedett el. Ezzel párhuzamosan önállóan és Aba-Novák Vilmos asszisztensként is dolgozott, több kiállításon vett részt, számos díjat kapott, köztük 1944-ben a Székely Bertalan Díjat.
1945 után folytatta festőművészi tevékenységét, így több kiállítást rendezett múzeumokban és galériákban, valamint különböző folyóiratok számára illusztrátorként is dolgozott (Budapest, Szabadság, Csillag stb.). Dekorációt készített a Fészek Művészklub számára (1947) és egy nagyméretű panelképet festett a Goldberger pavilonban a Budapesti Nemzetközi Vásáron (1948).
1948-ban Olaszországba költözött és ez az esemény mély hatást gyakorolt művészi pályájára: egyfelől egy véletlen találkozás megnyitotta a kaput az egyház, az olasz kormány és számos magángyűjtő nagyszabású megrendelései előtt Olaszországban és külföldön, másfelől pedig lehetővé tette számára, hogy érdeklődését követve tovább képezze magát az új kifejezési módokkal és technikákkal való kísérletezés terén.
Megbízásai következtében több mint 4000 négyzetméternyi üvegablakot és mozaikot készített el, így e műfajokban a világ legkeresettebb művészei közé tartozott. De hasonlóan elismert lett a bélyegtervezés területén is.
Legrangosabb munkái közül néhány: a milánói dóm, a római S. Maria Maggiore bazilika, a vatikáni Aula delle Udienze (Aula Nervi), Palma de Majorca székesegyháza (Spanyolország), Hartford katedrálisa (Connecticut, USA), S. Paulo katedrális (Brazília), stb.
Megbízásai mellett folyamatosan festett, és számos képet készített, melyeken különböző technikákkal kísérletezett, pl. batikolás, kollázsok, vegyes anyagok, stb.
Életét végigkísérte, hogy folyamatosan készített rajzokat, rézkarcokat, serigráfokat, számtalan illusztrációt pl. J. Swift regényéhez (Gulliver utazásai), Dante művéhez (Isteni színjáték), de más szerzők könyveihez és költeményeihez is, továbbá akt-tanulmányokat és még sok más egyebet.
Első olaszországi kiállításait Capriban (1948) és Rómában (1950) rendezte, melyeken állatképeit mutatta be; ez a téma gyakran megjelent műveiben és később a nagy ólomüveg-ablakokon is. Munkái rendszeresen szerepeltek egyéni és kollektív kiállításokon, Olaszországban és külföldön egyaránt.
Festményei tekintélyes múzeumokban találhatók, közéjük tartozik a budapesti Magyar Nemzeti Galéria és a Kiscelli Múzeum, illetve a római Vatikáni Múzeum Modern Művészeti Gyűjteménye, azután számos magángyűjtemény Magyarországon, Olaszországban, Svájcban, az USA-ban, Brazíliában, stb.
Állami kitüntetései
1958-ban olasz állampolgárságot kapott „művészi teljesítményéért”; 1992-ben a Magyar Köztársaság Érdemrendjének középkeresztjét kapta; 1994-ben a Képzőművészeti Főiskola díszdoktora lett, 2002-ben pedig az Olasz Köztársaság érdemrendjével ismerték el munkásságát.
2010-ben halt meg Rómában.
Facebook
Instagram
Pinterest
Youtube
