Gábor Marianne Budapest, 1917 - 2014, Budapest
Gábor Marian, Rónai Mihály Andrásné
Gábor Marianne 1917-ben látta meg a napvilágot az irodalomtörténész és műfordító Gábor Ignác lányaként. Pályája a harmincas évek végén indult, útját kezdetben Berény Róbert és Szőnyi István egyengették. A negyvenes évek elején a zebegényi művésztelepen alkotott, majd a Nemzeti szalon, a Tamás Galéria és a Művész Galéria adtak otthont önálló tárlatainak. A festőnő tanulmányutakat tett Ausztriában, Belgiumban, Franciaországban, Angliában, Hollandiában, Olaszországban és a Szovjetunióban. 1957-ben − nyolc éves kényszerű hallgatás után, amikor is műveit a kor hivatalos kultúrpolitikája „polgárinak” minősítette − alkotásait a Csók Galériában állították ki Kassák Lajos rendezésében. Az ezután következő hazai és nemzetközi (római, velencei, párizsi, berlini, brüsszeli stb.) siker elsöprő volt: festményéhez 1966-ban az olasz költőfejedelem, Diego Valeri írt verset, két önarcképét is gyűjteményébe kérte a firenzei Uffizi, és 1977-ben − pályájának betetőzéseként − 1046 alkotását bemutató retrospektív kiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Galériában. Műveinek erejét kritikusai közvetlenségükben és a festői eszközök redukált, ugyanakkor mesteri használatában látták.
Díjak: Nemes Marcell-díj, Leonardo-érem, Hatvany Ferenc-díj, a Szinyei Társaság elismerése (1940, 1942), Újjáépítési Díj, Érdemes Művész (1978), az Olasz Művészeti Akadémia aranyérme. 1938-tól számos csoportos (Nemzeti Szalon, Műcsarnok, Ernst Múzeum, Magyar Nemzeti Galéria, Berlin) és egyéni (Nemzeti Szalon, Magyar Nemzeti Galéria, Róma, Firenze, Párizs, Berlin) kiállításokon mutatta be műveit. Munkái megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában, külföldön pedig főként olaszországi múzeumokban.
Facebook
Instagram
Pinterest
Youtube
