Csáji Attila 1939
Festő, szobrász, lézerkutató, művészeti szakíró. Művészeti diplomát az egri Tanárképző Főiskolán szerzett 1964-ben. Mesterei. Jakuba János, Blaskó János, Z. Gács György.1970-ben a lengyel, 1973-ban a csehszlovák képzőművészeti szövetség ösztöndíjasa. 1975-ben elnyerte a Károlyi Alapítvány ösztöndíját. Az 1980-as évektől több tanulmányutat tett az Egyesült Államokban a Soros Alapítvány művészeti ösztöndíjával. Lézertechnikai tanulmányait a budapesti KFKI-ban kezdte, majd Massachusetts-ben képezte tovább magát. Tagja a Leonardo Társaságnak, a Nemzetközi Kepes Társaságnak, az MTA Színbizottságának. 1992-től a Szinyei Társaság és a MAOE, 1994-től a Nemzeti Kulturális Alap Képzőművészeti Kollégiumának elnöke volt. Első egyéni kiállítását 1966-ban Petri Galla Pál lakásán rendezte. Az 1960-as évek közepétől a hazai avantgard újhullámának egyik szervezője volt. A Szürenon-csoport alapító tagja. Rendszeres résztvevője a Magyar Nemzeti Galéria, az Ernst Múzeum és a meghatározó kortárs kiállítóhelyek csoportos tárlatainak. Műveit kiállították Párizsban, Madridban, az Egyesült Államokban. Egyéni kiállítása volt 1977-ben és 1984-ben a Magyar Nemzeti Galériában, 1988-ban a Műcsarnokban és több amerikai városban. Lézerbemutatót rendezett 1980-ban a Magyar Nemzeti Galériában, 1981-ben Helsinkiben, 1983-ban Stuttgartban. Köztéri plasztikái láthatóak többek között a dunaújvárosi szoborparkban, Pöstyénben, a Ferihegyi Repülőtéren. Alkotásai megtalálhatók többek között a Magyar Nemzeti Galéria, a Ludwig Múzeum, a pécsi, a dunaszerdahelyi, a szöuli, a szczecini kortárs képtár és több amerikai képtár gyűjteményében. Monográfia: Hegyi-Mezei-Körner-Sík: Csáji Attila, Bp., 1997.
