Nagybányai művésztelep

Párizs mellett a modern magyar festészet megszületésének legfontosabb színtere. Szimbolikus, hogy Magyarország fennállásának ezredik évfordulóján, 1896-ban alapította a fiatal, újat akaró magyar festőgeneráció néhány kiemelkedő alakja. Eredetileg Hollósy Simon müncheni magániskolájának nyári telepeként kezdett működni, de pár éven belül Európa egyik, ha nem a legnagyobb művésztelepe vált belőle. Nyaranta általában 60–70 festő dolgozott itt, de  a húszas évek folyamán előfordult, hogy több mint 150 festőnövendék tanult egyszerre az 1902-ben hivatalosan is megalapított Nagybányai szabadiskolában. 1933-ig összesen több mint 2500 beiratkozott növendéke volt, köztük német, osztrák, orosz, lengyel, angol, spanyol, francia, svájci és természetesen román festők is. A rengeteg tanítvány ellenére mégis a telep igazi jelentőségét az adta, hogy a századforduló éveiben itt, egy helyen, egymást inspirálva dolgoztak a modern magyar festészet olyan óriásai, mint Hollósy Simon, Réti István, Ferenczy Károly, Thorma János és Iványi Grünwald Béla. Nem csupán a műtermeket otthagyó, szabadban festő plein air natutalizmus és a sajátos magyar impresszionizmus kiteljesedésének kultikus központjaként, de a legmodernebb irányzatok bölcsőjeként is tekinthetünk rá: a Párizsból hazalátogató Czóbel Béla 1905-ben itt robbantotta ki újszerű képeivel a hazai fauve forradalmat.

Az 1910 körül megközelítőleg 13 ezres lélekszámú, kisvárosias hangulatú Nagybánya – lenyűgöző természeti adottságai révén – elsősorban tájképfestésre ösztönözte az ide látogató művészeket. A várost átszelő gyors vizű folyó, a Zazar, a karakteres formájú hegyek, a Rozsály, a Gutin, a Virág- és a Kereszt-hegy, a város jellegzetes épületei, a Szent István torony, a Szentháromság templom és a Híd utcai református templom piros sisakja, a főtér gótikus házai, a Cinterem, a színes falú bányászházak festmények ezreiről köszönnek vissza. Nem túlzás, hogy az egykori Magyarország e festői részletei az eltelt évtizedek alatt a modern magyar művészet kultikus helyszíneivé nemesedtek.

A művésztelep jelentőségét mutatja, hogy iskolaként a trianoni határmódosítás után, Romániához kerülve sem vesztette el jelentőségét, bár a festészet megújításában többé sosem játszott olyan kiemelkedő szerepet, mint a XX. század első évtizedében. Speciális helyzete, Magyarországtól való, több mint hat évtizedes elszakítottsága a rendszerváltozás éveiben különös helyzetet eredményezett: a sok ezer, korábban itthon ismeretlen mű visszaáramlása reveláló hatást váltott ki, s e sokkoló tapasztalat a művészettörténetnek és a műkereskedelemnek egyaránt hatalmas, évtizedekig tartó muníciót adott.