Botta Ferenc Cinkota, 1919. Augusztus 30. - 1968. Március 7., Budapest
Öt éves korától árvaházban nevelkedett, 4 elemit és 4 gimnáziumot járt, jó tanuló volt. Szabad idejében rajzolt, festett, festőművész szeretett volna lenni. 14 évesen adták be egy rákospalotai fényképészhez inasnak. 1936-ban szabadult, mint fényképész. 1936-ban alkalmazták az Est Lapoknál laboránsként, Balogh Rudolf és Escher Károly képeit nagyította és hívta. A Vaszary János Szabadiskolában festészetet tanult. 1945-től a MAFIRT (a Kommunista Párt fotószolgálata) riportere. A Magyar Fotó, majd utódja, az MTI munkatársa, itt a Fotó Szerkesztőség vezetője 1955-től haláláig. Tanított a MÚOSZ Újságíró iskolában. 1968-tól a Fotólap szerkesztőbizottságának tagja.
1956-ban lett a Magyar Fotóművészek Szövetségének alapító tagja. Az 1960-as években a Nemzetközi Újságíró Szövetség fotószekciójának elnökségi tagja.
Nem tekinthető formanyelvi újítónak, inkább a klasszikus fotográfia szabályai szerint készült, finom, tónusgazdag képek jellemezték. Kiváló technikai tudása, lírai alkata alapján finom, bensőséges és modern szellemű fotográfiákat alkotott a szocialista realizmus elvárásainak minden szempontból megfelelően. Különös fogékonysága volt a művészek és a művészi teljesítmények iránt, legjobb képei e tárgykörben készültek. Öccse, Botta Dénes is jó fotográfus lett.
Kitüntetései: 1949. Élmunkás fotóriporter; 1960. AFIAP; 1961. Szocialista Magyarországért Érdemérem.
Kiállításai: 1968: Emlékkiállítás. Vadas Ernő Terem, Bp. Képeit az MTI archívuma őrzi legnagyobb számban.
Facebook
Instagram
Pinterest
Youtube
