Képek és barátok
Egry József 1929 végén, négynapos hajóutat követően érkezett meg dél olasz útjának első állomására, Taorminába. Egyik legfontosabb mecénása és gyűjtője, Dr. Cseh-Szombathy László javasolta a krónikus tüdőbetegséggel küszködő festő számára a többhónapos mediterrán utazást. A szicíliai tartózkodás költségeit
Egry barátai és műveinek első vásárlói adták össze, mintegy előlegként az ott megfestésre kerülő művekre. Így történhetett, hogy a Taorminában
és Palermóban született festmények - a művész hazatérését követően - rögtön Egry első gyűjtőihez, Oltványi Imréhez, Fruchter Lajoshoz és a már említett
Cseh-Szombathy Lászlóhoz kerültek.
Taormina partjainál
A taorminai két hónap első heteit fenn a hegyen, a város centrumában épült szállodában, a Csontváry által is megörökített görög színház közelében töltötték. Egry és felesége később - egy olcsóbb panzióra bukkanva - leköltözött
a tengerpartra: az azúrkék tenger, a ma is elsőszámú turista látványosságnak számító, az apály idején száraz tengerszoroson elérhető kis sziget, az Isola Bella
és a környező meredek sziklák együttesének festői látványa több itt készült képének fontos motívuma lett. Szicília délszaki klímája és tobzódó vegetációja lenyűgözte Egryt: "Nem tudunk betelni a sok szép narancs, citrom, meg a virágos kertek sokaságával. Nem szólva a tengerről, az Etnáról meg ezekről az itteni fényekről." - írta haza első benyomásairól.
Isola Bella
A Taorminában töltött hetek lázas munkával teltek: fél tucat kép készült el 1930 elején, melyek közül nem egy - méretében és kvalitásában is kiemelkedő - igazi főmű. A most bemutatott alkotás a taorminai képek azon csoportjához tartozik, melyeken az Isola Bella, e romantikus kis sziget mellett elterülő tengeröböl,
és az azt balról lezáró meredek sziklák jelennek meg. A többi ismert, azonos témájú festménnyel ellentétben azonban Egry ezen a művén nem pusztán az érintetlen, lenyűgöző távlatokban feltáruló természetet jeleníti meg, hanem egy emberi alakot is a kompozíció fókuszába állít. A klasszikus tartású, távolba révedő figura egyrészt Caspar David Friedrich képeinek magányos, a fenséges világegyetem szépségétől és erejétől lenyűgözött szereplőit idézi fel, másrészt -
a kávéházi asztal meghökkentő beemelésével - a modern civilizáció és az örök természet konfliktusait is felveti.
Az élmény magasztossága
A Taormina című festményt - mint Egry érett korszakának csaknem valamennyi kompozícióját - szigorú szerkezet, fénnyel átitatott színek jellemzik, melyen
a formák szinte transzparens légiességgel jelennek meg. A zöldek és barnás vörösek ütközése a kék különböző árnyalataival különös dekorativitást kölcsönöznek a festménynek: az apró emberi alak ragyogó aurával kiemelt sziluettje szinte a jel erejével rajzolódik a tenger mélykék foltja elé.
Egry képe olyan, mint egy végletekig tisztított, minden felesleges anyagtól megfosztott finom párlat: a látványvilág pillanatszerű illékonysága helyett
a lényegi tartalom jelenik meg benne. Egyszerre juttatja a néző eszébe a naiv gyermekrajzok ösztönös lényeglátását és az archaikus művészet stilizáló, összevonó zsenialitását. Egry képalkotási módszerét, a lényeg megragadásának folyamatát saját szavai világítják meg legtisztábban: "Először a látottakat ismertté, az ismerteket tudottá, a tudottakat élménnyé, az élményeket magasztossá kell tennünk, hogy művészetet hozhassunk létre."
Ez a szublimáció eredményezi Egry műveinek sallangmentes, lecsupaszított voltát, páratlan harmóniáját, mely a most aukcióra kerülő, Szicíliában festett képéről,
a Taormina című kompozícióról is sugárzik.
"Álmaink édeni szigetének bontatlan harmóniája."
E szavakkal jellemezte Rácz István, az 1945 utáni műgyűjtés egyik legnagyobb alakja, Egry művészetének szerelmese a festő Isola Bellát ábrázoló képeinek hangulatát. A "létezés örömét és a remény vigaszát" érezte bennük.
Alapos cikket szentelt Egry Szicíliában készült műveinek és a festőt követve
maga is bejárta az 1930-as inspiráló utazás állomásait.
E kép, s e hozzá írt néhány sor az ő emlékét is hirdesse.
Molnos Péter