Metafizikus tér
Fenyegetően viharos, acélkék égbolt – mintha közeledne a nyári zápor, olyan sötét árnyak vetülnek a csendesen hömpölygő folyó lusta zöld víztömegére és a túlparton sorakozó fák lombjára. A közvetlenül előttünk magasodó két ház sárga falát viszont még a nyári nap meleg fénye világítja meg. A modern geometrikus idommá egyszerűsített kerítésen rés nyílik, belátunk a házak közötti udvarba, el a balra emelkedő meredek lépcsőfokok és a jobbra álló piros vízgyűjtő dézsa között, egészen a folyópartig. A különös fényhatások emelkedett hangulatot teremtenek, mintha az olasz metafizikus festészet éterien hűvös, mélyértelmű geometriájában járnánk – pedig a valóságban egy magyar folyóparton állunk. (Az alkotó, Freytag Zoltán sokat dolgozott a Dunakanyarban és Szigliget környékén is.)
Elfeledett életmű
A vizsgált kép a 20. századi magyar festészet egyik elfeledett mesterének érett remekműve, ami felfedezésre vár. Neve szerepelt Kapócsy Annának a KUT társaság művészetét feldolgozó kötetében, de az életművét ma nem ismerjük. Hasonló színvonalas Freytag-művek felbukkanása várható a jövőben. Freytag a 20-as években tanult Grazban, Bécsben, Berlinben, Münchenben, végül Párizsban, a Colarossi és a Grande Chaumière magánakadémián. A németes új tárgyilagosság szellemét és az olasz pittura metafisica kontemplatív tájfestészetét szívta magába. Tagja volt a KUT-nak, rendszeresen kiállított a 30-as évekbeli Nemzeti Szalonban. Megfordult a régi szentendrei művésztelepen (itt született a Nemzeti Galériában őrzött Szentendrei részlet című, 1930-as műve), de a Szőnyi körül formálódó zebegényi kolónia körében is. 1933-ban tanulmányutat tett Görögországban, aminek hatása a Molnár C. Pált idéző novecentós tengeri látképein is visszaköszön. Hagyatékának jelentős része a 80-as években a pécsi Janus Pannonius Múzeumba került.
Szentendrei házak
A felhőkarcolók és acélhidak konstruktivista tematikája nem tudott meggyökeresedni a két világháború közötti magyar festészetben, hiszen a hazai városok léptéke más volt. A historizáló Budapest ötemeletes modern házaival, domboldalaival, kávéházaival és karcsú hídjaival más ritmust kínált. Erre érzett rá a 20-as, 30-as évek jó pár festője, akik meglátták azt a különös csendet, a metafizikus piktúra finoman nosztalgikus, modern magányát az épületek között, Bortnyik Zöld szamárjának holdfényes estjétől, Vaszkó Ödön esti kockaházán keresztül, Kontuly Béla kihalt téli csendjéig. Erre a modern városi látványra válaszoltak a szentendrei művészek, falusias léptékben és vidám koloritban, Paizs-Goebel Jenő, Modok Mária, Vörös Géza vagy Ilosvai Varga István tolmácsolásában. Ebben az művészettörténeti összefüggésrendszer jelölhetjük ki Freytag – feltehetőleg Szentendrén készült – képének méltó helyét.