Szabó Ákos annak a nemzedéknek a tagja, akiknek művészi útkeresése igencsak korlátozva volt, hiszen az 1950-es évek szocreáljában bontogatták szárnyaikat, így a háború előtti avantgárd mozgalmakról már nem lehettek emlékeik, a nyugat-európai új irányzatokról pedig a vasfüggöny takarásában még nem. Maradt számukra az ekkora már elfáradt kispolgári ábránddá szelídült posztimpresszionizmus. A főiskolán - ahova 1950 és 1954 között járt - ezt az ideák magasságába emelt természetelvűséget nevelték beléjük. Szeretett tanáruk Bernáth Aurél volt, akihez ragaszkodva Szabó 1956-ban itthon maradt.
Egy idő után azonban ez a művészet már nem elégítette ki őt és pályatársait, és az utánérzés, a passzivitás helyett gondolkodásra ösztönző fordulatokat, avantgárd gesztusokat kerestek. Főiskolai társa Lakner László vitte el őt Konkoly Gyulával és Kóka Ferenccel együtt a náluk egy évtizeddel idősebb, szintén a mester bűvöletében égő, egykori Bernáth tanítványhoz, Csernus Tiborhoz, aki egy évi franciaországi tartózkodás után hozta haza az addig elzárt információkat. A kiváló technikai készséggel megáldott Bernáth-növendékek a megújulást a természetelvű festészet talajáról indulva képzelték el, melynek alapjai Csernus akkori munkáiban már körvonalazódtak. Vásznaikon a megszokott táj- vagy enteriőrképek parafrázisaitól indulva, a motívumokat megsokszorozva zsúfolt struktúrát hoztak létre, melyben a formák már elvesztették eredeti jelentésüket. A 20-as évek német mágikus realizmusának valószínűtlenségig reálissá fokozott bizsergető hatásánál az övék annyival volt másabb, hogy a konkrét, precízen megfestett tájképi kompozíciót olyan fokig sűrítették, míg az, paradox módon ettől hagyta el valószerűségét és vegetatív burjánzássá alakult, mely nézőjében irreális feszültséget váltott ki. E szürreális hatása miatt nevezték e műfajt szürnaturalizmusnak. A tárgyak ilyenfajta halmozásnál már nem álltak össze hagyományos kompozícióvá és olyan érzelmi túláradáshoz érkeztek, mely már a tasizmushoz hasonlított. A csoport festészete tulajdonképpen Bernáth posztimpresszionizmusának egyenesági leszármazottja, látványfestészetének lírai absztrakcióval társított továbbgondolása.
Szabó Ákos az 1964-es székesfehérvári téli tárlaton tűnt fel Nyugalom című képével, melyen egy konyhai enteriőr túltömörített realitása varázserővel idézi meg a látható világon túlmutató láthatatlan tartományt. Nagy hatással voltak rá Robert Rauschenberg munkái. Montázsokat készített, melyekben motívumai szinte kalligrafikus szövevényt teremtve lebegtek a térben. Szabó ezen útkeresése jegyében alkotta meg Absztrakt kompozíció című művét, mely az önmaga körül forgó természetelvű avantgardizmusnál bátrabb, a közvetlen látványtól elrugaszkodó és az emberi gondolatvilág eseményeiben megkapaszkodó festészet próbálkozása. Ezen az 1964-es munkáján szakít a realizmussal, s szabad gesztusfestészetet kísérel meg. A művész az emocionális jelentéseket a színekben koncentrálja, a Bernáth Auréltól örökölt sejtelmes zöldek, üvegfényű kékek és a vörös tónusok adják e kép mágikus hatását. Az automatikus informel színmozgás irányai, dinamikája feszültséggel teli teret hoz létre a vásznon - a lüktető bartóki zene feszültségét - hiszen Szabó Ákos értette a ritmus erejét, mivel 1950-54 között zeneszerzői- és zongoratanulmányokat folytatott.
A csoport tagjai ezt az absztrakción alapuló továbblépést nem vállalták,
és később - Szabóval együtt - a neodada, a pop-art és a hiperrealizmus felé léptek tovább. Szabó Ákos 1965-ben Kazimir Romanovicz, a Galerie Lambert igazgatójának meghívására Párizsban állított ki és ezután már itt is telepedett le. A Csernus-kör más tagjai is a 60-as évek közepétől szinte kivétel nélkül elhagyták a kádárizmus bezsűriző Magyarországát és szétszéledtek Nyugat-Európában. Szabó műveit olyan közgyűjtemények őrzik, mint a párizsi Musée d' Art Moderne vagy a Fonds National d' Art Contemporain, más alkotásai magángyűjteményekben találhatók Kolumbiától Japánig, Németországtól Amerikáig. E munkája itt áll előttünk, bizonyosságot adva lázadásáról, útkereséséről, a csehszlovákiai tavaszt megelőző éra vágyakkal, illúziókkal teli farmernadrágos hevületéről.