Irodalom
A VLVII-ik csoportkiállítás katalógusa. Darvassy István, Miskolczy Ferenc, Palmerné Sawyer Éva, Szende Dezső, Walleshausen Zsigmond művei. Nemzeti Szalon, Budapest, 1926.
Csapó György: Hogyan egyeztessem a szívemet az agyammal. Beszélgetés Frank Frigyessel. Új Tükör, 1976/48., 26–37.
Gelencsér Éva: Frank Frigyes. Képzőművészeti, Budapest, 1987.
Révész Emese: Frank Frigyes (1890–1976). Egy magyar expresszionista. Művészetért, Oktatásért Alapítvány, Szeged, 2003.
Merítés a KUT-ból XIII. Frank Frigyes (1890–1976) festőművész emlékkiállítása. Haas Galéria, Budapest, 2009.
Metafizikus festői színpad
„Tekints a világban mindenre mint rejtélyre, és éld az életedet, mintha egy végtelen furcsaságok gyűjteménye venné körül” – tanította a metafizikus festészet nagy úttörője, Giorgio de Chirico. Frank Frigyest inkább az expresszionizmus és az École de Paris képviselőjeként ismerjük, de most vizsgált korai főműve Chirico rokonává avatja. A monumentális hatású jelenet egy pusztaság közepén zajlik, mintha egy filmforgatás pillanatát rögzítené a kamera. Zsinórozott selyempizsamás, markáns arcú, jóképű férfi áll színpadias pózban középen. Leengedett bal kezében zöld könyv, jobbjával gesztikulál, nyomatékosítja monológját. Mögötte szél által lengetett, a régi reneszánsz portrékról ismerős bordó bársonyfüggöny lóg. Mintha egy világ végi préri peremén állnánk egy tornácon: a széthúzott drapéria résein egy viharos szürreális síkság részletei tűnnek elő. „Ahhoz, hogy egy műalkotás valóban halhatatlanná váljon – írta Chirico 1913-ban a Misztérium és teremtés című szövegében –, meg kell szabadulnia minden emberi korláttól: a logika és a józan ész csak akadályozza. Ám mihelyt ezek a gátak leomlanak, a mű beléphet a gyermeki látomás és az álom birodalmába.”
Frank Frigyes a szuggesztív modell lábánál egy töltőtollat és könyveket helyezett el. Az egyik kötet kitárul, és lapjain nagy betűkkel olvasható a festmény címe, elárulva a főhős nevét: „Vitéz nemes Darvassy István festőművész tanár arcképe.” Vagyis egy olyasféle barátságportréról van szó, mint amilyeneket ebben az időszakban a Szőnyi-kör tagjai, Szőnyi István, Patkó Károly, Aba-Novák Vilmos festettek egymásról. Darvassy szintén festő volt, a Nemzeti Szalon 1926-os kiállítási katalógusában olvassuk életrajzát: „Vitéz Darvassy István a Képzőművészeti Főiskola elvégzése után a kecskeméti Művésztelepen Iványi Grünwald Béla tanítványa volt. Majd hosszabb tanulmányútra Olaszországba utazott. Később bejárta egész Európa nagyobb művészi centrumait. A háborúban előbb mint frontkatona vett részt, s vitézi magatartásáért 1923-ban vitézzé avatták. Később I. Károly király udvarához került, ahol a volt királynak és családjának arcképeit festette meg.” Ezt követően visszavonultan alkotott, és szülőföldjének „tiszamenti tájait és ősmagyar typusait vetette vászonra” az 1920-as években.
Alföldi Pittura Metafisica
A pesti polgárcsaládba született Frank Frigyes az első világháború előtt tanult a Képzőművészeti Főiskolán és a Müncheni Akadémián. „Csupa lélek, csupa karakter ez az egyszerű eszközökkel megfestett arckép” – írta a müncheni Sezessionban is sikert arató korai portréjáról a kritika. Szolgált hadifestőként (itt ismerte meg Darvassyt), bejárta a frontok hátországát, megörökítve a polgári lakosság hétköznapjait. Majd 1920-ban elvette örök múzsáját, Mimit, akit számtalan art decós arcképen tett halhatatlanná a következő évtizedekben. Az 1923-as nagy Ernst múzeumbeli bemutatkozása után hosszú tanulmányutat tett Olaszországban. „Frank – írja egyik monográfusa, Révész Emese – a Novecento Italiano mozgalom felvirágzása idején érkezett Olaszországba. Itt készült összegző műve, a Találkozás Firenzében az olasz neoklasszicizmus kétségtelen hatását mutatja.” Hasonló módon érezhető a most vizsgált, ugyanebben az időszakban született képen a Pittura Metafisica közelsége.
1926-ban kijutott álmai városába, a modern művészet forrongó központjába, Párizsba. Itt művészete végleg franciás hatás alá került, de még egy fontos inspirációs forrás jelentkezett ebben az évtizedben: az Alföld. Frank figyelmét a Hódmezővásárhelyen dolgozó Darvassy István hívta fel a szomszédos Mártély településre, ahová gazdag festői motívumkorszaka kötötte. Egy kései interjújában felelevenítette, honnan jött az ihlet a nagyvárosi miliőben mozgó polgári festő számára a rusztikus alföldi vidék meglátogatásához: „Darvassy István, a hódmezővásárhelyi telep egyik alapítója beszélt rá. Ő a tiszai halászok festője volt Mártélyon, jó művész. Akkor rajta kívül még csak Vén Emil dolgozott ott. Rudnay is lelátogatott, összeismerkedtünk, kitűnő kolléga volt. Tíz évig jártam Mártélyra nyaranta, utána tíz évig állítottam ki a vásárhelyi tárlatokon.” Azt a szürreális síkságot, amelyet Chiricónál (vagy Dalínál) a végtelen tengerpart jelenített meg, Frank festményén az alföldi pusztaság képviselte. Így szőtte össze a vitézi címet elnyerő festőművészből, a délibábos alföldi rónaságból és az itáliai metafizikus festészet varázsából ezt a váratlan korai főművet.