Eladó Keserü Ilona - Elektromos halfék, 1959 festménye

Címlap
>>
Keserü Ilona
>>
Elektromos halfék, 1959

Keserü Ilona (1933 - )

Az alkotáshoz eredetiségigazolást adunk!

Önnek is van Keserü Ilona képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

Kérjen ingyenes értékbecslést

Hogyan működik a webshop?

Részletek

70x53 cm
olaj, fa
Jelezve jobbra lent: Keserü

Ár kérésre

Érdekli ez az alkotás?

- Hívjon minket:

Telefonszám megjelenítése

- Vagy

Írjon nekünk

Kategória: Színek, Realizmusok, Meglepetések

Életműkatalógus-szám | Œvre catalogue number IKI-1959/850

Kiállítva: Cangiante színváltás - Ilona Keserü Ilona kiállítása 2012. október 26 - 2012. november 10.

Reprodukálva: • Ilona Keserü Ilona – Catalogue Raisonné vol. 1. 1959–1980 (ed. Katalin Aknai), Kisterem, Budapest, 2017. 15–32 o. • Ilona Keserü Ilona: Művek 1959–1982 / Works. Magánkiadás, Budapest, 2002. 48 o.

Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Személyes megtekintés galériánkban
Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.
Ingyenes festmény értékbecslés
Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

A neoavantgárd nagyasszonya

Keserü Ilona a 60-as évekbeli modern magyar művészet nagyasszonya, az absztrakt kolorizmus és a nőművészet világhírű képviselője. Az elmúlt években vásárolta meg 1969-es munkáját (Falikárpit sírkőformákkal) a világ egyik legrangosabb művészeti központja, a New York-i Metropolitan Museum of Art. Keserü pár évvel idősebb volt az iparterves kiállítók többségénél, a modern művészethez szülővárosának, Pécsnek saját bejáratú avantgárd csatornáin keresztül csatlakozott be. Bár a szocreál 50-es évek legsötétebb időszakában járt a Képzőművészeti Főiskolára, választott mestere, Martyn Ferenc révén közvetlen kapcsolatba került a 20. század első felének modernista tradícióival. Martyn – organikus absztrakt képeivel – 1934-ben belépett a nonfiguratív művészeket tömörítő Abstraction-Création művészcsoportba, olyan művészek társaságába, mint Theo van Doesburg, Piet Mondrian, Jean Arp vagy Naum Gabo. Bár Martyn nem volt olyan hajlíthatatlan, mint Korniss Dezső, azért őrizte a nyugati modernség eszmeiségét. Azt tanította (és ezt elmondta Keserü 1967-es székesfehérvári kiállításának megnyitóján is), hogy a világ fölmérésének az eszköze a rajz, mert „a rajz a vizuális viszonylatok egyensúlya, annak módszere a szerkesztés, a szerkezet, ennek meg alapja a világosan fogalmazó értelem”. Ennek szellemében a fiatal Keserü Paul Klee-t idéző geometrikus hasábokkal és Victor Vasarely kavicsképeihez hasonlítható kőtömbökkel egyensúlyozott alkotásain.

Lexikonban talált cím

Az 1950-es évek végét kettősség jellemezte a pályakezdő Keserü Ilona számára. A 60-as éveknek karakter adó, friss, nyugatos művészeti tendenciák még nem bukkantak fel, de a kor független értelmiségi figurái keresték egymás társaságát. Keserü Ilona visszaemlékezése szerint egyszerre éltek a Zeneakadémián és a rock and rollt sugárzó luxemburgi rádión, magánlakásokon gyűltek össze a házibulira és szellemi pezsgésre váró barátok, költők, építészek, filozófusok, zenészek és festők, többek között Tandori Dezső, Karátson Gábor vagy Kovásznai György. Ebben az időszakban Keserü képei a dadaista játékok és a félabsztrakt kifejezésmód közötti esztétikai skálát járták be. A nonfigurativitás felé a Martyn Ferencről örökölt tengermélyi allúziókkal játszó, szürreális absztrakción keresztül vezetett az útja. A régi Pallas Nagy Lexikon-sorozatában volt egy kötet, ami az „elektromos hal”-tól a „fék”-ig vette sorra a szócikkeket. A vaskos könyv élére, piros füles mezőbe írt fogalmi páros olvasódott össze egy rejtélyes szóösszetétellé: „elektromos halfék”. A talált fogalompár egyszerre idézi meg az apai könyvespolc előtt álló gyermeki értetlenséget és a szürrealisták automatikus írásmódját. Keserü Ilona ehhez a játékos emlékmorzsához nyúl vissza, amikor megfogalmazta kompozícióját, az akváriumi zöld háttér előtt egymáshoz simuló kék, barna, halványsárga és szürke karcsú formákat. Hegyesedő vagy farokúszóként csücskösödő végpontjaik finom vizuális asszociációként idézik meg az összezsúfolódó halak képzetét, képi formát adva a dadaista módon, „véletlenszerűen” megtalált szószerkezetnek.