Kérjük válasszon!

 

Festmények

 

Fotográfia

Bak Imre (1939 - 2022)

Cím nélkül, 1981

  • Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
    Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez

  • Személyes megtekintés galériánkban
    Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.

  • Ingyenes festmény értékbecslés
    Ingyenes festmény értékbecslés

116,5 × 243,5 × 2 cm
Akril, hullámkarton

Kérdése van?

Önnek is van Bak Imre képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

  • Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
    Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.

  • Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
    Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez

  • Személyes megtekintés galériánkban
    Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.

  • Ingyenes festmény értékbecslés
    Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

Bak Imre 1981-ben formázott kartonra festett alkotása több szempontból is különleges helyet foglal el a művész életművében. Bak rövid, de radikális konceptuális művészeti időszaka után az 1970-es évek derekán megújult erővel és konklúziókkal tért vissza a festészet műfajához és a strukturalizmusból és a kulturális antropológiából inspirálódó képei ekkoribán már nem kizárólag a minimalista geometrikus absztrakció új nyelvének megalapozására fókuszálnak, hanem az ősi, archaikus szimbólumok vizuális rendszerét, mélységeit is kutatják. Ezzel összefüggésben a labirintus motívum is szerves részét képzi a művész ikonográfiájának az 1970-es végétől. Az útvesztő ősképének fókuszba kerülése és saját festészetére vonatkozó értelmezése kapcsán fontos kiemelni Hamvas Béla mitologikus és orientális elemeket magába olvasztó filozófiáját, valamint paolo Santarcangeli 1970ben magyarul is megjelent A labirintusok könyvecímű kötetét.

Bak Imre életművében a labirintus motívuma az 1970-es évek utolsó és az 1980-as évek első éveiben válik megkerülhetetlenné és döntő fontosságúvá.
A labirintus ekkor ugyanis már nem csak egy ősi jel, vagy egy kulturális referencia a művész számára, hanem bátran kijelenthetjük mai nézőpontunkból, hogy egy egész korszak szimbóluma, hiszen a modernizmus egyik nagyon is konkrét végpontjának tekinthető. A labirintus több szempontból is tűpontosan írja le azt az állapotot, amibe a modernizmus, mint művészeti és társadalmi program eljutott az 1970-es évek végére, mielőtt a máig is kifejezetten alulértékelt posztmodernizmus az 1980-as években teljesen szétfeszítette volna annak a kereteit. A labirintus ugyanis bizonyos szempontból a geometrikus absztrakció formai letéteményese, ami jelentése és működésmódjának logikája révén mégis teljesen ellentmond a modernizmus racionalitásának és az eszme orientációvesztéséről árulkodik. Bak labirintusai ugyancsak egy szimbolikus időpontban: az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején, két korszak között egyensúlyoznak, de egyáltalán nem légüres térben találhatóak, hiszen a művész mindkét „korszakának” szerves részét képezik.

Bak Imre az 1980-as évek első éveiben festett Fekete-Fehér, valamint Labirintus és Geometrikus Kalligráfia című sorozatainak darabjai képzik a kiállításon szereplő mű legszűkebben vett kontextusát. A művész ezen alkotásain alakul át a labirintus meander motívummá, és válik egyre nyilvánvalóbbá Bak festészetének építészeti inspirációja is a raszterekre emlékeztető négyzetrácsos struktúrák okán is. Hajdu István az alábbi módon fejti ezt ki Bak monográfiájában: „A szimbólumok közül egynek maradt kitüntetett helye, a labirintusból leegyszerűsített, kivonatolt s némileg a meander-vonal lényegi, hurokra emlékeztető fordulását megidéző »idomnak«, mely a korábbi térillúziót keltő, axonometrikus és erősen rajzos-grafikus formálással fogalmazódott meg. E művek többsége fekete-fehér vagy fekete-barna, fekete-sötét olajzöld, majdnem vagy egészen monokróm festmény, sajátos, szokatlan arányokkal, erősen hangsúlyozva az építészeti elemzés, az építészettörténeti »élmény« hatását, egyelőre azt illusztrálva, hogy Bak festészete egy átmeneti, különös, »struktúra-analízisbe váltott«.”*


Bak 1981-es, kifejezetten emlékezetesen élénk színű műve ezen alkotások redukált színvilágát függeszti fel létrejöttekor, és válik már csak színhasználata okán is –nem egyszerűen csak –a művész, de a magyar festészet egyre egyértelműbb posztmodern fordulatának felviláglásává is. Az 1981es képhez hasonlóan a Fekete-Fehér sorozat más darabjai is „formázott” képek, amik már csak komplexebb szegélyű formájuk okán is visszanyúlnak Bak korábbi, az 1970-es években markáns programot adó formázott vásznaihoz. A formázott képek egyfajta késői konklúziójának tekinthető az, hogy Bak az experimentális megújulás jegyében karton hordozón is kísérletezett a képek alakjának megformázásval. Bak Imre ritkán látható festménye egy művészettörténeti szempontból is fontos korszakhatár rendkívül pontos összefoglalása, letéteményese, amely az évtizedek alatt mit sem veszített elemi és szuggesztív érzékiségéből.


*Hajdu István: Bak Imre.Gondolat Kiadó, Budapest, 2003. 43.

Bak Imre korábbi aukciós alkotásai

Készpénzes, azonnali megvételre keressük a felsorolt művészek kvalitásos alkotásait

Részletek

Hírlevél feliratkozás

Értesüljön elsőként aukcióinkról, kiállításainkról és aktuális ajánlatainkról!