Irodalom
Hans Tietze: Die Denkmale des politischen Bezirkes Krems. In Österreichische Kunsttopographie 1. Wien, 1907, 176.
Pogány Ö. Gáborné: Id. Markó Károly művei. In Művészettörténeti tanulmányok. A Művészettörténeti Dokumentációs Központ Évkönyve 1954–55. (szerk.: Dávid Katalin), Budapest, Képzőművészeti Alap, 1957, 418.
Sabine Grabner: Idősebb Markó Károly bécsi kapcsolatai. In Markó Károly és köre. Mítosztól a képig. Kiállítási katalógus. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2011, 25–37., különösen 34–36.
Markó és a mitológia
Idősebb Markó Károly (1793–1860) életművében négy nagy témakört különíthetünk el. A magyar tájak és magyar témájú kompozíciók alkotják az első csoportot. Az ide tartozó alkotások zöme egyben az életmű legkorábbi éveiből való. A bécsi, kismartoni, majd az itáliai években pedig váltakozva találkozunk bibliai, mitológiai, majd itáliai témájú képekkel is. Markó mitológiai kompozíciói között vannak az egy-egy hős életét megjelenítő ábrázolások, de gyakran találkozunk olyan általánosabb témákkal is, mint például fürdő nimfák, nimfákat üldöző szatírok vagy éppen egy bacchanália. Érdemes hangsúlyoznunk, hogy Markó az iskolai tanulmányai során alaposan megismerte mind a Biblia, mind a mitológia történeteit, szereplőit, ráadásul görögül és latinul is megtanult. Fordulatos élete, utazásai során volt része megbecsültségben, de nélkülözésben, sőt éhezésben is. Voltak nagyvonalú támogatói, akik egyszer csak elfordultak tőle, de voltak szinte elkötelezett gyűjtői is. Népes családról kellett gondoskodnia, s volt, hogy Itáliából kellett támogatnia Kismartonban élő gyermekeit és feleségét.
Markó számára a mitológia a történetek, a jellemek, az emberi drámák és tragédiák, a hűség és a hűtlenség, a szenvedés és a boldogság, a harc és az áldozatvállalás, a jóság és a gonoszág példáinak gazdag gyűjteménye volt. Olyan történetek sora, amelyekben a modern ember életében meglévő sorsproblémákra is benne volt a válasz. Ráadásul a mitológia világa a korabeli nézők számára még szinte teljesen ismert volt. A képek, a motívumok közérthetők voltak, a nézők pedig bizonyára élvezték a szépen és részletgazdagon megfestett tájakban látott jeleneteket.
Markó az 1820-as években kezdett el mitológiai kompozíciókat festeni. Nemcsak hét nyelven beszélt, hanem Homéroszt, Vergiliust is szívesen olvasott, sőt kedvenc olvasmánya is Homérosz volt. A klasszikus ókor mitológiai alakjai a korai bécsi évektől kezdve élete végéig jelen vannak festészetében. Bacchus történetei, a szüret, a féktelen ünnepek, a bacchanáliák többször is megjelennek festészetében. De mint a legtöbb mitológiai kompozícióján, itt is igazán a természet játssza a főszerepet. De a varázslatos mediterrán táj képe mit sem érne önmagában, ha nem éreznénk és nem látnánk benne a mítoszok örök jelenlétét.
Markó Károly és a kis képek
Idősebb Markó Károly 1822 és 1832 között kisebb-nagyobb megszakításokkal Bécsben élt. Életének legnehezebb periódusa volt ez az időszak, gyorsan gyarapodó családjának sokszor még a mindennapi kenyeret sem tudta előteremteni. Markó gondterhes bécsi éveinek rekonstruálása a mai kutatónak is a legtöbb nehézséget okozza. „Markó Bécsben festett műveinek nagy részét elnyelte a korabeli műkereskedelem, »szűkös kenyérre váltva szívódott fel«, kevés műve hollétéről van tudomásunk” – írta Bodnár Éva, a művész monográfusa. Az 1822-vel kezdődő évtized Markó számára egyrészt a művészi kibontakozás és elismertség, másrészt viszont a reménytelen szegénység évei voltak. Levelekből és más írott forrásokból tudjuk, hogy Markó a bécsi éveiben a legkülönfélébb festői feladatokat látta el, számos miniatűrt készített, így az akkoriban olyan divatos szelencefedők kifestése sem volt idegen tőle. Különös jelentősége van tehát minden parányi képnek, hiszen ezek a Markó-életmű legkevésbé ismert periódusának nagyon csekély számban fennmaradt darabjai. A tíz bécsi év munkái közül alig ötvenről van tudomásunk, sőt Pogány Ö. Gáborné oeuvre-katalógusa az 1823 és 1826 közötti évekből nem ismer egyetlen művet sem.
Egy nagyvonalú mecénás, Johann Jakob Geymüller
A svájci származású híres bécsi bankár, Johann Jakob Geymüller (1760–1834) az 1820-as évektől lett Markó Károly egyik fő gyűjtője és támogatója. Markó kevés portréja közül az egyik épp Geymüllert, a másik pedig a feleségét, Klarát ábrázolja. A bankár kezdetben magyar tájképeket rendelt Markótól, majd a Kremshez közeli hollenburgi kastélyába tizenkét idilli tájképet festetett. A kisebb méretű tájképek az 1907-es osztrák műemléki topográfia szerint még a kastély díszítéséhez tartoztak, később azonban ez a kollekció szétszóródott. Markó bécsi éveinek kutatója, Sabine Grabner egy 2011-es tanulmányában ezt írja: „Azoknak a rajzoknak és festményeknek az őrzési helyéről, amelyekre Markó Geymüllertől kapott megbízást, ma nincsenek ismereteink, s ugyanígy nincs tudomásunk a művek mennyiségéről sem.” Éppen ezért különösen becses ez a Bacchanáliát ábrázoló festmény, ugyanis a keret hátoldalán pontosan olvasható, hogy a hollenburgi kastélyból, Geymüller gyűjteményéből való.
A festmény nem volt ismeretlen a magyar műkereskedelemben sem. 1939-ben Almásy-Teleki Éva árverezte el, sőt katalógusában a kép reprodukcióját is közölte. Különös, hogy akkoriban a kép hátoldalán szereplő információknak semmiféle jelentőséget nem tulajdonítottak, így mind ez idáig a kép provenienciája is ismeretlen volt. Az 1939-es árverési adat alapján került be a mű Pogány Ö. Gáborné oeuvre-katalógusába is az évszám szerint nem ismert művek sorába.
Fontos műről van tehát szó. Olyan alkotásról, amely jelenlegi ismereteink szerint az egyetlen pontosan azonosítható tájkép Markó nagy mecénása, Johann Jakob Geymüller gyűjteményéből.
Bellák Gábor