KIÁLLÍTÁS - 20. SZÁZADI MAGYAR GRAFIKA

KIÁLLÍTÁS - 20. SZÁZADI MAGYAR GRAFIKA

KIÁLLÍTÁS - 20. SZÁZADI MAGYAR GRAFIKA

A Kiselbach Galéria a második Falk Art Fesztiválhoz kapcsolódva, a 20. századi magyar grafikából rendez több mint száz lapot bemutató kiállítást.

Az anyagban hangsúlyosan vannak jelen Marosán Gyula (1915-2003), Zemplényi Magda (1899-?), valamint Varga Nádor Lajos (1895-1978) munkái. A galéria új programjába illeszkedően egy új gyűjtőgeneráció támogatásán is munkálkodik, ennek megfelelően a grafikák már 100 eurós áron is elérhetőek.

A kiállítás igazi szenzációja Vajda Lajos Anna Margitot ábrázoló rajza, de emellett Rippl-Rónai József, Tihanyi Lajos, Mednyánszky László, Román Gyögy, Nagy István is kitűnő rajzokkal és akvarellekkel van jelen.


Varga Nándor Lajos, a grafika nagymestere

Varga Nándor Lajost (1895-1978) a huszadik századi magyar grafika egyik legjelentősebb alkotójaként, számos szakkönyv szerzőjeként és több művésznemzedéket nevelő pedagógusként is számon tartja a művészettörténet-írás.

Pályája nemzedéktársaihoz hasonlóan az első világháború után indult, a rajztanári oklevél megszerzése után Olgyai Viktor növendéke volt a Képzőművészeti Főiskolán. Olgyai grafikai osztályában többek között Aba-Novák Vilmos, Patkó Károly, Tarjáni Simkovics Jenő és Komjáti Wanyerka Gyula társaságában sajátította el a művészi grafika különböző technikáit. Az ún. rézkarcoló nemzedék tagjaként mutatta be a hazai és külföldi kiállításokon arcképeit, szerepjátszó önportréit, klasszicizáló felfogású szimbolikus-allegorikus aktkompozícióit és rembrandti mélységű biblikus lapjait.

Az 1920-as években elsősorban rézkarcok és hidegtűk, valamint azok előkészítő tanulmányaiként készült ceruza- és tusrajzok sokasága kerültek ki keze alól.

Bravúros rajztudása, a mélynyomó technikákban való jártassága, valamint jó pedagógiai érzéke predesztinálta arra, hogy Olgyai utódja legyen a főiskola grafikai tanszékén. 1929-31 között Londonban töltötte ösztöndíjas éveit, idejének nagyobb részét a múzeumok gazdag grafikai anyagának tanulmányozására fordította.

Ezek a kutatásai alapozták meg az 1930-as évek közepétől megjelenő, a rézkarcról, a rézmetszetről és a fametszetről írt technikai és történeti összefoglalóit és esztétikai fejtegetéseit. 1931-ben nevezték ki a grafikai osztály vezető tanárává, ettől az időszaktól kezdve művészek és rajztanárok sokaságát oktatta az 1940-es évek végéig, majd nyugdíjazása után is a Műegyetem tanfolyamán, illetve az 1950-es évektől működő magániskolájában.

A harmincas évek elejétől a mélynyomással sokszorosított kompozíciók mellett fa- és linóleummetszeteket, portrékat és tájképeket készített, de néhány szép litografált lap is született ebben az időszakban. Az osztályában folyó műhelymunka eredményeit évenként megjelenő évkönyvekben foglalta össze. A tanítványok eredeti nyomataival illusztrált, kis példányban sokszorosított kiadványokat a főiskola műhelyében kivitelezték.

Varga Nándor Lajos a sokszorosított lapok mellett a legváltozatosabb technikákkal készítette alkotásait: ceruzával, krétával, tussal-tollal, tussal-ecsettel, ezüstceruzával, diófapáccal, melyeket a korabeli tárlatok, egyéni és csoportos kiállítások klasszikus értékkel bíró, legszebb lapjaiként tartott számon a művészetkedvelő közönség.

Az 1920-as évek elejétől sorra megkapta a legfontosabb grafikai díjakat és elismeréseket. Köztük kétszer a Szinyei Merse Pál Társaság grafikai díját, valamint több elismerést a Magyar Rézkarcolóművészek Egyesülete kiállításainak alkalmával. Alkotásai a magyarországi gyűjtemények mellett helyet kaptak a londoni British Museum és a bécsi Albertina, továbbá a washingtoni National Gallery grafikai kollekcióiban is. Munkásságának talán legfontosabb elismerése volt, amikor 1940-ben a londoni Royal of Painter-Etchers and Engravers tagjává, majd három évtizeddel később tiszteleti tagjává választotta.

A kiállításunkon bemutatott, a művész baráti körének egyik tagja által összegyűjtött kollekció sokszorosított lapjai, rajzai és akvarelljei a művészpálya legfontosabb korszakait reprezentálják. A legkorábbi, az 1920-as évek első felében, tussal készült portrék és akttanulmányok mellett több, a művész számára sikert hozó, sokszorosított lap is szerepel. A következő évtized rajzi anyagának számos alkotása mellett a gyűjteményt az 1940-es évektől született lírai akvarell-tájképek gazdagítják.

(Zsákovics Ferenc)

Zemplényi Magda (1899-1966)

A magyar nonfiguratív festészet egyik alig ismert, hamar elfeledett tagja. Művészete Vajda Lajos szürrealizmusából okult, az ő világa azonban konkrétabb, s kevesebb benne a tragikus, látnoki életérzés. A síkban szerkesztett kompozíciói téri élményét a párhuzamos, sugaras, keresztező irányú vonalak, mértani formák váltakozó helyzete teremti meg.

Marosán Gyula (1915-2003)

Tanulmányait Aba-Novák Vilmos festőiskolájában végezte. Vízfestményein a szabad asszociáció, az álomvilág fátyolosan könnyed, elröppenő, több rétegű és többértelmű jelentéstartalma jut kifejezésre. Tárgyi kapcsolódást nem találunk ott, ahol a művészi és szürreális képzelet teremtette a formákat, átitatva azokat önmaga érzelmi világával, sajátos életszemléletével. 1946-ban az Európai Iskolából kivált absztrakt művészek köréhez csatlakozott. 1957 óta Torontóban él. Marosán Gyula munkásságára derűs világszemlélet, könnyed és finom vonalkultúra jellemző.

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Értesüljön elsőként aukcióinkról, kiállításainkról és aktuális ajánlatainkról