Diviaczky Rezső Budapest, 1876 - 1971, Kolozsvár

Festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult. Csoportos kiállításokon szerepelt. Jómódú, tízgyermekes család utolsó gyermekeként született 1876. február 17-én Budapesten. Elemi és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte. Testvérbátyjai között is tehetséges, művészemberek voltak (szobrászművész, hegedűművész, kiváló sakkozó). Édesapja, mint kedvenc fiát őt vitte magával utazásai során. Így elkísérte édesapját Német- és Olaszországba, ahol volt alkalma megismerni a világhírű képzőművészeti alkotásokat.

Beiratkozott a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, ahol rajztanári képesítést szerez. Tanárai felismerték a szabadrajz és akvarell festészet területén megnyilvánult tehetségét, és felhasználták szorgalmát s pontos munkáját a párizsi világkiállításra készülő anyag elkészítésében. Szerénységére jellemző, hogy a lehetséges fővárosi elhelyezkedés helyett elvállalta Sárospatakon a rajztanári állást. Szeretett utazni, így eljutott Erdélybe, a Székelyföldre, ahol Ditróban megismerkedett leendő feleségével, Veress Erzsébettel. Megpályázta a kolozsvári piarista gimnázium rajztanári állását, és itt tanított 1937. szeptember 1-ig, amikor 38 éves tanári munka után nyugdíjba vonult.

Hosszú, békés és szinte betegségtől mentes nyugdíjas évei után, a 95. születésnapján, 1971 február 17-én hunyt el. Mint festőművészt jellemzi az Akadémián elsajátított tökéletes rajztudás és színkezelés. Az akvarellfestészet kiváló művelője volt. Tájképei főként Erdély vidékeit mutatják be, a Gyilkostól Kolozsvár vidékéig Igen termékeny festő volt. sok száz képet festett. Kiállított Erdély különböző városaiban. Személye külön színt képviselt Kolozsvár utcáin, amint végigsétált a század eleji békés kor hangulatát felidéző jellegzetes öltözetében és a fején viselt elmaradhatatlan keménykalapjával az igazi "művészembert" képviselte.

(A Kolozsvári Piarista Öregdiákok emlékkönyve. Szerk. Reisinger László András és Kosztin Péter, A Kolozsvári Piarista Öregdiákok Baráti Körének kiadványa, Kolozsvár, 1992. 110–111. oldal)

(Köszönjük Fazekas Balogh István segítségét.)