Kérjük válasszon!

 

Festmények

 

Fotográfia

Pauer Gyula (1941 - 2012)

Pszeudo Bíró Ica (Bíró Ica fotómodell), 1987

Az alkotáshoz eredetiségigazolást adunk!

Önnek is van Pauer Gyula képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

Hogyan működik a webshop?

206 cm
gipsz
Jelezve a talapzaton: Pauer '87.

Ár kérésre

Érdekli ez az alkotás?

- Hívjon minket:

Telefonszám megjelenítése
- Vagy
Írjon nekünk

Mégse
  • Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
    Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.

  • Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
    Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez

  • Személyes megtekintés galériánkban
    Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.

  • Ingyenes festmény értékbecslés
    Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

A Pszeudo megteremtője

 

Pauer Gyula az alapvetően festőkből álló neoavantgárd egyetlen igazán markáns hatású szobrász részvevője, aki nemcsak a konceptuális művészetben hozott létre korszakos jelentőségű műveket (Pszeudó), de az avantgárd „halála” után is részese maradt a közbeszédnek (Szépségakció), és megalkotta a mai emlékműszobrászat legjobb és legnépszerűbb mintáját (Cipők a Dunaparton, 2005), amelyhez nap mint nap turisták ezrei zarándokolnak el. Pauer a konceptuális művészet egyéni verzióját létrehozva alkotta meg a Pszeudót, amely egyszerre lételmélet, művészetfilozófia és számvetés a Magyar Népköztársaság hazug, szimulakrum-természetével. Eljárásának lényegét először az 1970-es Pszeudo manifesztum című szövegében bontott ki: „A PSZEUDO a MINIMAL szobor puritán formái elé egy másik szobor felületét hazudja, s tulajdonképpen két szoborról ad egyszerre képet. Ezt úgy éri el, hogy az egyszerű geometrikus formák felületére egy másik, kevésbé egyszerű plasztika képét vetíti. A leképezés fotóeljárással vagy festékszóró-pisztollyal történik, a szobor felületén egy másik szobor felülete jelenik meg.”

 

A pop art keleti pillanata

 

Pauer Gyula termékeny és kreatív alkotóként nem maradt meg örökké a Pszeudó világában. Gipszöntvényei a következő korszaknak, a 80-as évek második felének hétköznapi tapasztalatára (fogyasztói nyitás a keleti blokkban) utaltak, már beszélve azokról az új jelenségekről, amelyekről a 70-es évekbeli Pszeudó – miként a manifesztumban áll – még nem: „a művészeti cikkek árainak, forgalmazásának, reklámmódszereinek és tárgyi funkcióinak manipuláltságáról”. A 80-as évek második felében a szépségkirálynő-választásnak és a televíziónak köszönhetően Pauer kilépett az underground második nyilvánosságából a formálódó fogyasztói popkultúra színpadára. Ez volt az a pillanat, amikor a kapitalizmus bekopogtatott a legvidámabb barakk ajtaján és hirtelen értelmet kapott Magyarországon is a „pop art”.

 

Királynőből pop ikon

 

1985-ben kétezer jelentkező leány közül Molnár Csilla fejére került a „Magyarország Szépe” korona a Budapest Kongresszusi Központban. Az első – 1945 utáni – magyar szépségkirálynő története a hanyatló Kádár-kor utolsó éveiben már megszülető mai bulvársajtó első nagy „sztorija” volt. A fonyódi kamaszlány, Molnár Csilla története bővelkedett olyan fordulatokban, amilyeneket a szocialista közönség csak a nyugati hírekből ismert: osztrák licencű show műsor, pénzsóvár kapitalista menedzserek, szabad választás, celeb zsűritagok, királynői „koronázás”, éves reklámszerződés, kairói fotózás, máltai Miss Európa döntő, német hercegi udvarló és végül a tragikus öngyilkosság. A több évtizedes tilalom után első alkalommal megrendezett szépségkirálynő-választás hosszú ideig izgalomban tartotta a közvéleményt, pláne miután a győztes összeroskadt a korábban nem látott léptékű médianyomás alatt. Molnár Csillából másfél év alatt kulturális ikon vált, sláger született tragédiájáról Álmodj, királylány címmel, sikerkönyvet írt róla Friderikusz Sándor (Isten óvd a királynőt!), Dér András és Hartai László dokumentumfilmet forgatott róla (Szépleányok), Pauer Gyula pedig bronzszobrot öntött alakjáról, amelyet a Magyar Nemzeti Galéria 1988-ban megvásárolt.

 

Szépségakció és szépségminták

 

Pauer Gyulát a 80-as években a Maya továbbgondolásából keletkezett Torinói lepel szoborrá formálása foglalkoztatta, illetve ennek női megfelelője, a Veronika kendőjéből eredő „Vera Ikonika”. 1985 márciusában – mint azt 2005-ös monográfiájában olvashatjuk – már ez utóbbi munkához készítette elő a női modellekről vett gipszmintákat, mikor értesült a szépségkirálynő választásról. Elhatározta, hogy egy Szépségakciónak nevezett projekt keretében a szobrászat eszközeivel rögzíti a különleges társadalmi eseményt. A szépségkirálynő-választás minden fázisát dokumentálni akarta a modellekről vett gipszöntvényekkel, majd a győztest bronzba önteni. Ahogy monográfusa, Szőke Annamária írta: „Eljárását később dokumentarista szobrászatnak nevezte, amely nem csupán az egyes, konkrét alakokról, a kézzelfogható szépségekről adott volna hű képet, hanem – a Pszeudo elveinek megfelelően – a korabeli társadalmi valóságról is. A valóság lenyomatok a képzőművészet eszközeivel felvett, szociológiai látleletként funkcionáltak volna”. A projekt a szociológiai lelet mellett a lenyomat által megragadott, bőrön túli, vagyis a felszín, a héj alatti emberi létezésről és a múlékonyságról is szólt.

 

Pop, csajok stb.

 

A művész népes műhelyével vett pár mintát a döntő előtt, majd a győztes kihirdetésekor – a tévéműsorban – már azt is hivatalosan bejelentették, hogy az első három helyezettről Pauer Gyula készít szobrot. Bizarr műtermi riportok árasztották el a sajtót, a riporterek feszengtek a vonzó látvány és a kíméletlen öntvénykészítési eljárás között. A prűd Kádár-kori közvélemény számára botrányos volt az, ami a művészek számára – az iskolai akt stúdiumok óta – természetes. Pontosan fogalmazta meg az ellentmondást Körner Éva művészettörténész Pauer Szépségminták című kiállításának 1992-es megnyitóján: „Az akarom-meg-nem-is előre-hátra táncolás, ami a kultúrpolitikát jellemezte, megpecsételte az ügy sorsát. Nagy kavarodás támadt, kiderült, hogy a valós magyar erkölcs és a nagybetűs szocialista erkölcs nem állhatja egymást. Pauer jóvoltából kipattant a valós művészet és a szocműv konfliktusa. Minthogy a művészet és egy Pauer-féle underground művész támadhatóbb volt, mint az üzleti érdek, a botrány ide koncentrálódott. Teljes volt a zavarodottság a testiség és a pornográfia határkijelölésében, no meg az üzlet és a művészet illetékességi területeinek kiszabásában. – A lányokat piacra dobták, de a művésztől óvták.” Miközben az újságírók erotikus műfajként adták el nyugaton a műtermi fotóanyagukat (Fenyő János és stábja), a vadkapitalizmus logikáját követő szervezők pedig kizsigerelték a modelleket (a nem nyerteseknek meztelen fotózást is szervezve), a szoborprojektet levezénylő, a nyilvánosság elé kiálló Pauer vált a bűnbakká. „Utolért a szépségkirálynővel kapcsolatos botrány – mondta később Antal Istvánnak –, (…) a korabeli kulturális politika, a közízlés formálói és az intézményesített prüdéria úgy ítélték meg, egész tevékenységemet, hogy szatír vagyok.” Keserűen állapította meg, hogy „absztraktot már szabad csinálni, de aktot még nem”. Ennek ellenére rengeteg hasonló szobrot alkotott, mert a botrány elültével – szakmai körökben – egyértelművé vált a korábbi Pszeudo és a Szépségakció összefüggése. Pauer 1985–1989 között készített számos „héjplasztikának” nevezett részlenyomatot, teljes emberöntvényeket színházi díszlethez, forgó műgyanta öntvényeket, Bíró Ica szobrát stb. A műteremben halmozódó plasztikákból látványosan installált, burjánzó embertest halmokat állított ki (Francia Intézet, 1988; Uitz Terem, 1992 stb.).

 

A 80-as évek nőideálja

 

„A néni akkor milliomos?” – kérdezte egy Amerikába szakadt magyar család kisleánya Bíró Icát 1987-ben, Pauer róla öntött gipszszobra előtt állva. A budai vár turisztikailag kiemelt pontján, a Korona Cukrászda termeiben rendezett Fotóvarázslat – Bíró Ica az ezerarcú modell kiállításon könnyen gondolhatta a korabeli nyugati néző, hogy az ennyi reklámon szereplő fotómodell milliomos. Pedig a kései Kádár-rendszer szabadpiaci módszereket át-átvevő, vegyes gazdasági szisztémájában a pár népszerű női modell nem sztároknak járó, csillagászati fizetést kapott. Az első magyar szupermodellként emlegetett Pataki Ági – a „Fabulon-lány” – is ruhabutik láncából tett szert jelentősebb vagyonra a 80-as években, nem a fotózásokból. A nála fiatalabb Bíró Ica az 1980-as évek közepének legtöbbet foglalkoztatott fotómodellje volt. Százszámra jelentek meg fényképei a szocialista vállalatokat népszerűsítő kártyanaptárakon és posztereken, valamint az újságok címlapjain. (Sikeres üzletasszonnyá ő is csak a saját brandjét – Iron Lady, fitneszmodell stb. –többszörösen felépítő vállalkozásaival válhatott a rendszerváltást követően.)

 

Szocialista popkultúra

 

A nem túl kifinomult reklámeszközökkel élő 80-as évekbeli magyar „marketing szakma” Bíró Ica nőies formáival bármit eladott, a Luxus Áruháztól az Alföldi Cipőgyárig, a Videoton hi-fi toronytól a BEFAG szalagparkettáig, az Állami Biztosítótól az Orosházi Üveggyárig. Nedves pólóban lefotózott plakátnaptárjai – mint a szocialista prüdériát megtörő, „vágy tárgyának” szimbóluma – korszakos szépségideállá emelték, férfiak ezreinek falain voltak láthatók – többek között Ötvös Csöpi (Bujtor István) mögött az 1986-as kultikus szocialista krimiben, Az elvarázsolt dollárban. A divatfotós szakma éppen azt értékelte benne, hogy megfelelően alakítható stílusú, karakterű alkat. Ezért vetették fel az MTI női modellekkel sokat dolgozó fotósai az – éppen kislánya születése miatt kevesebbet szereplő – Bíró Icának, hogy rendezzenek kiállítást a róla készített plakátokból, bemutatva a modell „ezer arcát”. A poszterek kiegészítéseképpen született meg az ötlet, hogy felkérjék Pauer Gyulát, aki a szépségkirálynő választáshoz kapcsolódó gipszöntvény-koncepciójával országos ismertségre tett szert, hogy örökítse meg lenyomat formájában Bíró Ica alakját is, mint egy korszak szépségideálját. Erre specializálódott műhelyével a szobrász el is készítette a gipszöntvényt. A fotómodell utána – a procedúra őt is megviselő, klausztrofób élménye miatt – évtizedekre a raktárba száműzte az alkotást. Nem szerepelt a számos műteremben őrzött Pauer-öntvényét felvonultató, spektákulum-szerű installációkban sem, de az életmű-katalógusba bekerült (Szjsz288 számon szerepel). 32 évvel születése után most láthatja ismét a közönség.

 

Rieder Gábor

Pauer Gyula további alkotásai ajándék ötlet kategóriában

Hasonló alkotások

Készpénzes, azonnali megvételre keressük a felsorolt művészek kvalitásos alkotásait

Részletek

Hírlevél feliratkozás

Értesüljön elsőként aukcióinkról, kiállításainkról és aktuális ajánlatainkról! Válassza ki az Önt érdeklő művészeket, stílusokat, témákat és kérje hírlevelünket, amelynek segítségével azonnal értesülhet a frissen beérkező művekről.

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Értesüljön elsőként aukcióinkról, kiállításainkról és aktuális ajánlatainkról