Irodalom
Kárpáti Aurél: Két kiállítás. Pesti Napló, 1927. november 13.
Rum Attila: Czigány Dezső. Budapest, 2004.
A Nyolcak. Szerk.: Markója Csilla – Bardoly István, Janus Pannonius Múzeum, Pécs, 2010.
Rum Attila: Czigány Dezső. Kossuth – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2015.
Cézanne útján
Az 1920-as évek végén a Michelin útikönyv a Provence régiót bemutató fejezetében biztosan meleg szavakkal emlékezett meg erről a barátságos, sima és széles útról. Az éttermeket kereső korabeli automobilok nagy sebességgel is száguldozhattak a fákkal szegélyezett biztonságos kanyarban. Ennek a csendes, félreeső útnak a kellős közepén állt meg Czigány Dezső festeni száz évvel ezelőtt. Nem a Michelin Guide hozta ide, és nem is a Bor, mámor, Provence regényből (illetve filmből) ismert idealizált rusztikus romantika, hanem mindenekelőtt nagy példaképe, Cézanne. A kubusos házak és az opálos színezés is a nagy példakép provence-i tájképeit idézi. Czigány a Pesti Naplónak nyilatkozva egyértelműen beszélt művészetének cézanne-i eredetéről: „A piktúra és festői törekvések általánosan még soha oly mély, nemes és a természettel ilyen meghatott és szoros kontaktusban nem volt, mint Cézanne és műveinek és tanításának tudatos értékelése óta. Festői törekvés: mindent kiszedni a természetből, ami festőileg értékes, és elhagyni mindent, ami a piktúrát csak zavarja, pláne ami idegen, ami nem festői elem.” Czigány az általa megfogalmazott sallangmentes, a lényegre koncentráló, letisztult képépítéshez a későbbiekben is hű maradt. Nem hiába beszélt róla Genthon István művészettörténész „Cézanne elveinek legtisztább képviselőjeként” 1935-ben. Ezt az esztétikai ősforrást látjuk megtestesülni a most vizsgált festményen is.
Czigány művészetének kialakulása Franciaországhoz kötődik. Röviden belekóstolt az akadémikus képzésbe itthon, sőt már a 20. század első éveiben öntudatos fiatal tehetségként állított ki Budapesten. 1904-ben utazott először Párizsba, ahol bejárt a modern szellemiségű Julian Akadémiára, majd hamarosan a Függetlenek Szalonjának elismert részvevőjévé vált. Közben rendszeresen megfordult Nagybányán, és közeli barátságba került a modern művészet első számú nemzeti ikonjával, Ady Endrével. Formálódó festészetére Matisse, Gauguin és mindenekelőtt Cézanne volt nagy hatással. A franciás modernség tudatosan építkező, „kutató”, „kereső” értelmiségi képviselőjeként helyet kapott a Nyolcak csoportjában. Pazar önarcképekben és cézanne-os csendéletekben gazdag festészetével komoly sikereket ért el a következő évtizedekben.
Nizza, mámor, Provence
Czigány családjával 1925-ben – az art deco nagy évében – hagyta el Magyarországot. Párizs után a francia Riviérán, a tengerpartjairól híres Nizzában telepedett le egy kicsiny villában. Felesége divatáruüzletet nyitott az előkelő nyaralóvárosban, a festő pedig minden energiáját az alkotásnak szentelte. Mindenekelőtt a dél-francia táj szépsége ragadta magával, a szélesre nyíló tengeri panorámák, a pálmafákkal szegélyezett promenádok és a pasztellszínű épületek kubizáló tömbjei. A termékeny korszak legjobb műveit 1927 őszén Székely Aladár fotóművész budapesti műtermében mutatta be. A kritika örömmel fogadta a dél-francia napsütés derűsen időtlen, Cézanne világát megidéző képeit. Kárpáti Aurélnak a nizzai sorozatról írt jellemzése tökéletesen ráillik a most felbukkant, külföldről hazatért tájképre: „Átlátszó, a levegőben és fényben szinte feloldódó halványzöld lombtömegek, tompakék tengersíkok, mosolygó, halkpiros háztömbök s pasztelles sápadtságú figurák alkotják képeinek tárgyi elemeit, amelyek mindig a lényeget, a kép önmagában és önmagából épülő konstrukcióját, a vonalak és formák ritmusát hangsúlyozzák. Czigány új képei rendkívül dekoratívek, s kiegyensúlyozottságuk, szinte ünnepi nyugalmuk a természet szemléletébe merült művész benső elmélyüléséről és egyéni előadásmódjának teljes kiforrottságáról tanúskodnak.”
Rum Attila, Czigány monográfusa szerint a festő számos helyszínen megfordult ez alatt a pár év alatt Franciaországban: „A képcímek – írja – adnak támpontot Czigány barangolásainak helyszíneiről. Ezek között Párizs és Nizza mellett szerepelnek Ville Franche, Mont Boron, St. Laurens du Var, Cagnes-sur-Mer, Cimiez, St. Paul de Vence és Beaulieu tájai és részletei.” Talán ezek között találhatjuk a most vizsgált, provence-i hangulatot árasztó, Cézanne-t idéző képen látható délfrancia tájat.