Szürnaturalisták Budapesten
„Kik a magyar 'szür-naturalisták'?” – teszi fel a kérdést 1966-os kulcsfontosságú esszéjében a korszak legfontosabb műkritikusa, Perneczky Géza. Gyorsan meg is válaszolja: „E furcsa szakkifejezés 1964-ben született valamelyik sajtóorgánumban, Korga Györgynek a Mednyánszky-teremben rendezett kiállítása kapcsán. Etimológiailag a 'szürrealizmus' szó tekinthető a gyökeréül, s ez a visszakövetkeztetés rögtön megadja az új kifejezés tartalmát is: – irracionális hatású festészet, amely azonban még a szürrealizmus reális részletekből felépülő figurációinál is naturálisabb, akadémikusabb technikával dolgozik. Magyar 'szür-naturalisták' máris meglehetősen sokan vannak, s a jelek szerint egyre többen lesznek. (…) Szokás volt e festői kört Csernus-körnek nevezni, éppen mert Csernus Tibor jelentkezett először ilyenfajta képekkel. (…) E 'tanítványok' közül mindjárt említsük meg a legfontosabbakat: Lakner Lászlót, Szabó Ákost, Gyémánt Lászlót, Altorjai Sándort, Korga Györgyöt, Kóka Ferencet (…).”
Szemben Aczéllal
A szürnaturalizmus ma már megbecsült stílusiskolája a szocreál utáni modern magyar festészetnek, a korabeli fogadtatása viszont vegyes volt. A kor kultúrcézárja, Aczél György – a családi emlékezet szerint – személyesen tiltatta le Korga kiállításait hosszú évekre. A kis kiállítóterem előtt kígyóztak a hosszú sorok, több mint tízezer néző volt kíváncsi a szürnaturalista anyagra. Aczél nem akarta kivárni a sort, este nyittatta ki magának a galériát, odarendelve az alkotót, aki visszautasította az éjjeli látogatást. Vesztére: hosszú évekig tiltott kategóriába került. A hivatalos műkritika elutasító volt az iskolával szemben, Aradi Nóra visszataszítónak találta Lakner és Korga képeit, Oelmacher Anna Korga „Ikaruszának” „riasztó naturalizmusán” élcelődött hosszasan. Nem véletlenül ellenezte az újfajta realizmust a párthű kultúrpolitika: a szürnaturalizmus új kelléktárával valósággal életre keltette a festmény felületét. A modern francia absztrakciótól ellesett eszközök között bármi megengedett volt: spakli, zsilettpenge, fésű, szivacs vagy akár rongy. A képi világ így valószerűtlenül részletgazdaggá vált, amit erezetek, megfolyások, a könyvművészetre jellemző márványos felületek varázsoltak zsibongóan elevenné.
Fantasztikus realizmus
Korga György manierisztikus érzékenysége és virtuóz stílusa a szürrealizmus második világháború utáni olyan művészeinek festészetével rokonítható, mint a megfolyó tudatalatti mestere, Salvador Dalí, a lipcsei manierizmus keletnémet professzora, Werner Tübke vagy a bécsi Fantasztikus realizmus olyan képviselői, mint Ernst Fuchs, Rudolf Hausner vagy a később építészként világhírűvé vált Hundertwasser. Ez a típusú modern, mégis klasszikus és virtuóz festészeti stílus – az aczéli tiltás ellenében – a popkultúra felé talált menekülőpályára. Kuczka Péter ekkoriban, 1965-ben jelentette meg az első sci-fi könyvet Magyarországon az 50-es évekbeli hosszú hallgatása után. Ray Bradbury Marsbéli krónikák című kötetének címlapjára – Kuczka javaslatára – a Korga egyik képének részlete került. A festő ettől kezdve rendszeresen dolgozott a megélénkülő, majd virágkorát élő tudományos fantasztikus irodalom számára, a Galaktika című magazin kedvelt illusztrátorává válva.
Rikkancs 1962-ből
Az 1962-ben készült Rikkancs című kép a kollázsként beépített lapok segítségével éri el a korai pop artot idéző összhatást. A fa szálkás kérgét és a háttérben vonuló jól öltözött nőket a szürnaturalizmus sajátos eszköztára formálta, míg az újságos fiú figuráját az új tárgyilagosság hűvös nyelvezetét idéző, fekete árnyékkal modellált felületek. A festmény karakterét mégis a rikkancs kezében tartott, különféle hírlapok fejléceiből, szalagcímeiből és fotóiból összemontázsolt, eladásra kínált „újság” határozza meg. A béketábor szlogenjei, épülő betonsilók és mosolygó Gagarin keverednek az előadó lakásokról értesítő apróhirdetésekkel. A háttérben felállított hirdetőtáblán viszont a szocializmus vizualitásának modern töredékei tűnnek elő, kontrasztot képezve a hivatalos hírcsatornák szólamaival: dús ajkú Brigitte Bardot, mosolygó Mona Lisa, harsányan expresszív lengyel képek és gyerekbábok. A festmény Korga még fel nem tárt, pop arttal érintkező, 60-as évekbeli korszakának markáns képviselője.
Fanyar realizmus
Ugyancsak a szocializmus modernizációval teli, 1962-es évének fanyar hangulatú vizuális dokumentuma a másik két alkotás. Az egyik a vidéki Magyarország rögvalóságát ábrázolja, a betongyűrűre helyezett dísztökökkel és a „Kádár-kockák” közötti kopár telkeken tevő-vevő karakterekkel. Mintha „falusi ufonautákat” látnánk, ahogy a szürke ruhás emberek permetezik a lombjavesztett fákat és felássák a sáros kertet. A vibráló szürnaturalista felület és a hűvösen modellált szürkék kettősének használatával Korga olyan fanyar realizmussal ábrázolta a szocialista vidéket, ahogy napjainkban Bukta Imre. (A tipikus kockaházak sok alkotások feltűnnek, Birkás Ákos fotórealista festményétől Katharina Roters mai fotósorozatáig.) Hasonló a hangütése a Teleki téri piacot ábrázoló képnek. Groteszk, álombéli figurák cipelik teli kosaraikat a piac düledező bódéi között. A lógó csirkék és bontott bordák felett a régi időkből ottfelejtett ló-hús felirat emlékeztet a múltra, miközben a jelenet szemlélője, a szürkészöld felöltős kopasz bácsi nekünk háttal állva szemléki az eseményeket. Korga most előkerült alkotásai különleges zamatú időkapszulák a Magyar Népköztársaság 1962-es esztendejéből.