Eladó Frey Krisztián - Vörös falú ház (Írás a falon), 1950-es évek vége festménye

Címlap
>>
Frey Krisztián
>>
Vörös falú ház (Írás a falon), 1950-es évek vége

Frey Krisztián (1929 - 1997)

Az alkotáshoz eredetiségigazolást adunk!

Önnek is van Frey Krisztián képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

Kérjen ingyenes értékbecslést

Hogyan működik a webshop?

Részletek

82x137 cm
olaj, vászon
Jelzés nélkül

Ár kérésre

Érdekli ez az alkotás?

- Hívjon minket:

Telefonszám megjelenítése

- Vagy

Írjon nekünk

Kategória: Színek, Realizmusok, Meglepetések

Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Személyes megtekintés galériánkban
Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.
Ingyenes festmény értékbecslés
Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

Svájci iparterves

Frey Krisztián a háború utáni európai absztrakció egyéni nyelvet teremtő magyar képviselője, aki ötvözte egymással az informel festészet lírai formáit és a kézírás gesztusait, olyan nagy mesterekhez hasonlóan, mint Cy Twombly vagy Georges Mathieu. Frey a sötét 50-es évek után újjászülető modern magyar festészet egyik legeredetibb alakja, aki autodidaktaként jutott el – az 50-es évek végén és a 60-as évek első felében – az absztrakt expresszionizmus saját hangon megszólaló stílusvilágához. A saját maga által csak „változó tempójú gesztusfestészetnek” nevezett művészete megtermékenyítően hatott az Iparterv-nemzedékre. A szkripturális absztrakció és a pop art kategóriáival meghatározható alkotásai szerepeltek az Iparterv két legendás kiállításán. A bezártságot nem bíró Frey 1970-ben emigrált Svájcba, és a rendszerváltásig Zürichben élt (a computer arttal kísérletezve). A hazai közönség csak ezek utána csodálkozhatott rá ismét következetesen felépített, páratlan életművére.

A történelem árnyéka

Az osztályidegen Frey Krisztiánt nem vették fel a Képzőművészeti Főiskolára, de Bernáth Aurél – látva az iskolához nem illeszkedő autonóm kifejezésmódját – jóindulatból eltanácsolta a további felvételiktől. Mielőtt 1963-ban kijutott végre Németországba és kapcsolatba került a háború utáni, nyugati nonfiguratív törekvésekkel, az írásjegyeket tartalmazó képekkel kísérletezett. Korai vázlatain és tanulmányain különböző német, olasz, ógörög és héber feliratok tűnnek elő, sokszor szimbolikus tájképi környezethez társítva, mint az elveszett Fiesole (1957) esetében. A szinte egyáltalán nem ismert korai korszakának egyik főműve a közelmúltban előbukkant, történeti patinájú Vörös ház. A rozsdaszínű frontális épület falán felül börtönablakszerű nyílások, alul a felverődő sár sötétlő fröccsenésnyomait felülíró héber-karakterű feliratok. Az egzisztencialista mélységet sugárzó kompozíció közvetlen társait nem a frey-i életműben, hanem Ország Lilinél találjuk meg, aki az ungvári gettó téglagyárának néma falában összpontosította a vészkorszakban elhurcolt magyar zsidóság tragédiáját.

Ország Lili falai

Ország Lili így mesélte el, hogy miként jutott vissza traumatizált gyermekkorának téglafalához a szürrealista motívumok keresése közben: „Egy nyáron, miután egy vagy két hónapig céltalanul bolyongtam, keresve valamit, ami már megihletne, úgy, hogy ne kössön olyan értelemben, mint ahogy a fősikolán kötöttek a házak, csendéletek vagy modellek, végre találtam egy magtárt, ami nagyon hatott rám a falával, a sárga falával. Ezt megfestettem. Éreztem, hogy a kép minőségileg jóval gyengébb, mint amilyent különben az akkori tudásommal festhettem volna, de inkább vállaltam valamilyen primitívséget, mert a kép így sokkal megrázóbb élmény volt számomra, mint egyáltalán minden, amit addig festettem.” Az a vonzódás a téglafalak „primitív”, darabos, rusztikus karakteréhez, archaikus szimbolikájához, ami Ország Lilinél megjelenik (képeit direkt téglafalon fotózta, miként az legutóbbi katalógusában is látható), feltűnik Frey Krisztián most vizsgált korai képén.

Megmérettettél

Első megközelítésre az absztrakt színsávok komoly rendje tűnik csak a néző szemébe: a magasztos, már-már rothko-i vörös sávot ritmustalan fekete négyzetek szaggatják, felülről szürke mező koronázza, alulról elsötétedő fekete szegély határolja. Időbe telik, míg a néző szeme értelmezi a letapogatott formákat, és kibontakozik előtte a frontális épületfal szerkezete. A látvány kitölti a festmény síkját, ijesztő közelsége börtönszerűen zárja le a pszichofizikai képteret. A hébert idéző írásjelek ezen a bemocskolt, antik patinával bevont, vörös falon jelennek meg, valószerűtlen látomásként, miként – ahogy azt Dániel könyve elmeséli – a „mene, mene, tekel, ufarszin” (megmérettettél és könnyűnek találtattál) felirat a babiloni király falán.

Rieder Gábor