Mattis Teutsch János, a klasszikus magyar és nemzetközi avantgárd egyik legjelentősebb művésze volt. Ezt az állítást híven bizonyították a 2001. év kiállításai. A Brassóban született és ugyanott elhúnyt művész grafikáit, festményeit és szobrait Budapesten a Magyar Nemzeti Galéria, majd ezt követően Münchenben a Haus der Kunst mutatta be. Az életmű kiállításon a gazdag oeuvre legfontosabb, magángyűjteményekben és közgyűjteményekben található alkotásai voltak láthatók. A kiállítás magyar szervezői a Romániában és Magyarországon föllelhető művek mellett a Svájcban, Németországban és az Egyesült Államokban található munkák közül is szép válogatást mutattak be. A kiállítás anyaga az interneten is látható volt. A MissionArt Galéria kiadásában megjelent egy magyar tudományos katalógus és a Haus der Kunst is kiadott egy német katalógust, ami, mint ahogyan a kiállítás is, részben azonos, részben más volt, mint a budapesti.
Mattis Teutsch János alkotásai ezen a két kiállításon hónapokig fogadták a több ezer látogatót. Nem sokkal az után, hogy a müncheni kiállítás bezárt, Baselben volt látható néhány mű, majd Budapesten a Raiffeisen Galéria egy hónapig nyitva tartó tárlatán, az 1915-1925 közötti évek terméséből újra megtekinthettek, már több ismert alkotást a látogatók.
Mattis Teutsch János festményei közül nehéz kiemelni főműveket. Ennek ellenére vannak olyan festmények, amelyek az ismertség, a könyvekben és egyéb kiadványokban történt reprodukálás, a kiállítások, a méret, a kompozíció alapján főműnek nevezhetők. A művész monográfusai, a kiállítások rendezői nagy figyelmet szenteltek ezeknek az alkotásoknak és fölhívták a figyelmet rájuk, kiemelt helyen szerepeltették őket.
A főművek között is jelentős az a festmény, amely 1994 óta ismert a művészettörténet számára. A Nagy piros kompozíciót a Magyar Nemzeti Galériában éveken át az állandó kiállításon láthatták a látogatók, mivel tulajdonosa letétbe helyezte ott és hozzájárult a mű kiállításához. 1998-ban nagy méretű reprodukcióját megtalálhatták az akkor megjelent monográfiában (Majoros, 134-135.). A szerző ezzel a festménnyel, mint az egyik legjellegzetesebbel illusztrálta Mattis Teutsch János 20-as évek közepén keletkezett művészetét. A festmény az idei kiállításokról sem hiányozhatott. A kiállítási termekben mindenütt előkelő helyet vívott ki magának. A katalógusokban is reprodukálásra került (a magyarban F 110., a németben, 693.).
Mattis Teutsch János festészetét tematikusan tájképekre, absztrakt kompozíciókra (Érzetekre, Lelki virágokra, Kompozíciókra) és alakokat ábrázoló festményekre bonthatjuk. A Nagy piros kompozíció az absztrakt képek sorába tartozik. Legközelebbi rokonai a Lelki virágok 1924-ben keletkezett darabjai, de ez a festmény már nem Lelki virág, hanem az ezt a sorozatot záró, ezt követő, ritka kompozíciók egyike. Jellemzői a Lelki virágoknak és a velük rokon műveknek is, hogy a vásznon és a kartonon a motívum együttes középre kerül, mintegy ráapplikálódik az egyszínű háttérre. Különbség viszont a két sorozat között, hogy a kompozíciókon ugyan még fölismerhető a motívumok között a bimbós, leveles, ún. "csíravonalas" forma, de az egyenes vonalak itt már ugyanolyan hangsúlyt kapnak, mint amazok. Ezek a kompozíciók átmenetek az alakos festményekhez.
Mattis Teutsch János pályája Brassóból indult. A Faipari Szakiskola befejezése után Budapestre került, ahol a Magyar Királyi Iparművészeti Iskola kisplasztikát tanuló növendéke lett. Innen került a Bajor Királyi Akadémiára szobrászatot tanulni. Münchenből útja Párizsba vezetett. Miközben Blondel rámák faragásából tartotta fenn magát, itt figyelt föl a festészetre, elsősorban Henri Matisse művészetére. Párizsból haza tért Brassóba, ahol hajdani iskolájában állást vállalt és a szobrászat mellett, gyakran helyette, a festészet kötötte le figyelmét. A tájképek voltak első munkái, de innen útja messzire vezetett. Minden valószínűség szerint feleségének halála volt a meghatározó abban, hogy a keleti filozófiák felé fordult. Később betegsége a jóga gyakorlatára vezette, majd a jóga elméletének megismerésére ösztönözte. Ez kihatott művészetére is. Az Érzetek és Lelki virágok sorozatok nem értékelhetők e meghatározottság figyelembevétele nélkül. Vannak azonban olyan festmények, amelyek interpretálásában nem e filozófia segít. Mattis Teutsch tanítványai feljegyezték, hogy a művész még a legabsztraktabb periódusában is emberközpontú művészetet hozott létre. A Nagy piros kompozíció azon képek egyike, amelyekben még nem kap egyértelmű formát a férfi és a női alak, de már fölsejlik a mértani formák részleteiben.
A Nagy piros kompozíció 1924 körül keletkezhetett. Előzménye lehet az a linóleummetszet, amely az 1923-as évszámjelzetet viseli. Az 1923-ban festett képek között nincs párja, ezért minden valószínűség szerint a festmény későbbi a linóleummetszetnél. Az analógiák közül ma egy neves svájci magángyűjteményben található az ezzel a festménnyel méretében is azonos XXXXIV. számú kompozíció, amely 1924 körül keletkezett. Mindkét kartonon hasonló szögnyomok fedezhetők fel, amely sérülések onnan erednek, hogy a kiállításra küldött képek szállító ládái lefedésére használta őket a festő. A Nagy piros kompozíció hátoldalára ragasztott cédula töredéken a Kunst Abt. 592. szöveg olvasható. A másik festmény hátoldalán lévő, ugyanilyen cédulán Gustav Knauer neve is szerepel. Ő a 20-as évek közepén a németországi szállítója volt a festőnek.
A képeket a Sturm berlini kiállításaira szállította Brassóból Németországba és vissza. Mattis Teutsch János a festményeket keletkezésükkor, mint az expresszionizmus többi jelentős művésze, Kandinszkij, Marc, Javlenszkij és mások is, a Kompozíció címmel látta el. A megkülönböztetés és a kronológia végett ezeket a kompozíciókat többnyire megszámozta. Nem tudjuk, hogy a Nagy piros kompozíció viselt-e számot és ha igen, mi volt ez a szám, de ez a mű megítélése szempontjából nem is bír jelentőséggel. Bár a szakirodalom szerint Mattis Teutsch János művészetének csúcsa az Érzetek és a Lelki virágok sorozatai, el kell ismernünk, hogy mind a tájképek, mind az alakos és absztrakt kompozíciók között is akadnak olyan művek, amelyek méltán veszik fel a versenyt a Der Sturm és a Der Blaue Reiter művészeinek alkotásaival. Erre az egyik legjobb példa a Nagy piros kompozíció, amely Mattis Teutsch János Művészetideológiájának egyik állomása, "Ritmikus mozgás koncentrikus nézetben".
Dr. Majoros Valéria
művészettörténész