Kérjük válasszon!

 

Festmények

 

Fotográfia

Telepy Károly (1828 - 1906)

Magyar táj gomolygó felhőkkel (Gróf Berchtold Richárd, Gróf Berchtold Artur, Gróf Berchtold István)

Az alkotáshoz eredetiségigazolást adunk!

Önnek is van Telepy Károly képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

Hogyan működik a webshop?

112,5x173 cm
olaj, vászon
Jelezve jobbra lent: Telepy Károly Velenczebe

Ár kérésre

Érdekli ez az alkotás?

- Hívjon minket:

Telefonszám megjelenítése
- Vagy
Írjon nekünk

Mégse

Kategória:  Színek, Realizmusok, Meglepetések

VÉDETT / NO EXPORT

  • Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
    Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.

  • Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
    Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez

  • Személyes megtekintés galériánkban
    Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.

  • Ingyenes festmény értékbecslés
    Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

TÁJ ÉS HAZA

Ez az alföldi vihart ábrázoló festmény Telepy Károly életművében egyedülálló mind a témaválasztás, mind a megfestés módját tekintve. Későbbi tájképein ugyanis inkább vadregényes hegyeket, folyópartokat és tavakat választott. A kép készítése idején már túl volt a Markó-iskola ideáltájainak komponálási módján, és bátran alkalmazott aszimmetrikus kompozíciót, éles fény-árnyék kontrasztokat és drámai narratívát.

Jelen képet felirata szerint velencei tartózkodásának utolsó évében festette. Itt ismerkedett meg Berchtold grófnővel, akinek gyerekeit tanította, majd elkísérte birtokaikra Fülekre, Nagyorosziba, sőt a gróf oltárképeket is rendelt tőle.

A Berchtold család az egyik legjelentősebb, osztrák területről Morvaországba származott arisztokrata család, a 18. század közepén honosítást kaptak, és magyar nemesi családként elsősorban Felső-Magyarországon szereztek földeket, birtokaik Trencsén, Nyitra és Gömör megyében találhatók. A rokoni szálak révén egyaránt kötődtek a cseh-morva nemességhez és a magyarországi arisztokrata családokhoz (pl. Magnis, Vratislav, Serényi, Teleki, Károlyi). A 19. században a család leghíresebb tagja Sigmund Berchtold, aki a 30-as évektől aktívan bekapcsolódott a hazai közéletbe, és a nemzeti eszme elkötelezett híve lett.  Lelkes színházlátogató és könyvgyűjtő volt, mindent beszerzett, ami a magyar nyelvhez és irodalomhoz kapcsolódik. A családi hagyomány szerint részt vett a 48-as szabadságharcban is. A hagyatékában számos 1848-49-re vonatkozó könyv és irat maradt, a buchlovi várában pedig emlékszobát rendezett be a magyar forradalomnak a szabadságharc relikviáival és a politikusok portréival. Annyi bizonyos, hogy Berchtold 1844-ben az egyik császári ezredben volt huszártiszt, majd az 1850-es évek elején Prágában hadbíróság elé került, s az elhúzódó felségárulási perben a kilátásba helyezett halálos ítélet a buchlovi várban letöltendő életfogytiglani házi őrizetre változott.

A kor művészei körében megszokott jelenség volt, hogy hazájuktól távol is hazai vonatkozású témákat választanak, egyrészt nemzeti öntudatból, másrészt a hazai közönség megnyerése céljából. A tájképfestők számára kézenfekvőnek bizonyult Magyarország emblematikus tájegységének, az Alföldnek a megörökítése, mely ekkoriban válik a hazával ekvivalens jelképpé köszönhetően idősebb Markó Károly, Barabás Miklós, majd Lotz Károly képeinek. Ebbe a sorba illeszkedik Telepy pusztai vihart megjelenítő festménye is, melyen az ikonikus gémeskút mellett a torlódó viharfellegek és a vágtató lovak már a nemzeti romantika eszköztárához tartoznak.

 

A TÖRTÉNELEM VIHARA

Telepy ezúttal hatalmas távlatú, messzire nyúló teret festett, mely egyaránt nagy kiterjedésű a mélység és a magasság felé. Az alacsony horizontvonal szűk mozgásteret biztosít a kép előterében látható csikósok számára, akik egy gémeskút körül állnak, míg társuk egy elszökött ló után nyargal. A pusztai táj ikonográfiája ekkoriban alakul ki, még nem rögzültek igazán a sémák, Telepy is bátran él különböző színpadi fogásokkal. Rendkívül szerencsés megoldás, ahogy a tekintetet egyik szereplőről a másikra vezetve elmeséli az eseményeket – vagyis a vihartól megriadt ló üldözését –, ugyanakkor egymásba fűzi az egyes térszakaszokat.

De a kompozíció valódi hangsúlya a gigantikus felhőgomolygáson van. Igazi drámai színpadot emel az óriási égbolton közelgő sötét, esőtől terhes viharfelhőkből, melyek előtt széltől megtépázott fátyolfelhők úsznak, míg a látóhatár szélén szelídebb fehér gomolyfelhők és bárányfelhők sorjáznak. Igazi festői bravúr, ahogy a minimális motívumkészletből, lényegében a „semmiből”, csupán a szürkék gazdag árnyalatainak felhasználásával ilyen mozgalmas, változatos látványt teremtett. A fellegeknek igazi kiterjedése van minden irányban, rétegenként rakódnak egymásra, és közöttük itt-ott áttörnek a fénysugarak is.

Az értelmezés szempontjából különös jelentősége van a kép korai datálásának. Csupán pár évvel vagyunk a szabadságharc leverése után, és egy ilyen viharos hazai tájat ábrázoló festményben a kortársak is történelmi utalást láttak. Telepy esetében a hazafias szemlélet meghatározta egész ifjúságát. A nemzeti öntudatot mintegy családi örökségként kapta Édesapja harcolt is a szabadságharcban, és ő is bevonult, de váltólázas betegsége miatt hamar leszerelt. A harcok idején azonban felzarándokolt a visszafoglalt Buda romjaihoz, melyről így ír visszaemlékezésében: „A nemzet megtörhetetlen szelleme lebegett e romok felett”. A szabadságharc leverése után pedig náluk bujkált vadászruhában Jókai Mór, és a gerillacsapatot szervező Muraközy János festő is.

A tájba vetített dráma nem ismeretlen már a romantika előtt sem, különösen elterjedt volt a 17. századi németalföldi festészetben, de míg például Ruysdael esetében az emberi sorsra vonatkoztathatjuk, Telepy esetében ugyanezt a nemzetsorssal összefüggésben vizsgálhatjuk. A cifra szűrös csikósok alakja a nemzetkarakterológiai munkákban az igazi magyar-típus megfelelőjévé vált, így került át a képzőművészetbe is. Ennek megfelelően a vihar, mely megriasztotta a lovat, a forradalom vihara, mely szétzavarta sorainkat. De az erők még összeterelhetők, és a vihar is elvonul egyszer, mert bár bal oldalt még esik, a felhőkön már átsüt a nap, és a távolban derült az ég. A kép fókuszában lévő kút is az erőgyűjtés helye, találkozási pont. A festő a saját és a néző pozícióját a kép közepe felé kanyargó útra helyezi, vagyis az útonlevés állapotában vagyunk, mely a messzire kitáruló távlattal, tehát egy derűsebb jövő reményével az újraindulás, újrakezdés lehetőségét hirdeti.

Különös pikantériája a képnek, hogy hátoldali felirata szerint a csikósok modelljei nem mások voltak, mint a cifra szűrbe öltözött grófi csemeték, a Berchtold-gyerekek. Az efféle népviselet-jelmezbe öltözés megszokott úri passzió volt, már a Napkirály udvarában is eljátszottak parasztviseletben rusztikus élőképeket. Az uralkodó – aki a nemesi előjogok biztosítéka – által levert szabadságharc után azonban, magyar nemesként csikós betyárnak öltözni talán több volt egyszerű játéknál. Telepy ezzel a Velencében festett pusztai tájképpel, lényegében a tájképbe rejtve csempészte vissza őket hazájukba a művészet eszközével.

Marosvölgyi Gábor

Hasonló alkotások

Készpénzes, azonnali megvételre keressük a felsorolt művészek kvalitásos alkotásait

Részletek

Hírlevél feliratkozás

Értesüljön elsőként aukcióinkról, kiállításainkról és aktuális ajánlatainkról! Válassza ki az Önt érdeklő művészeket, stílusokat, témákat és kérje hírlevelünket, amelynek segítségével azonnal értesülhet a frissen beérkező művekről.

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Értesüljön elsőként aukcióinkról, kiállításainkról és aktuális ajánlatainkról