Irodalom
Banner Zoltán: Mattis-Teutsch. Kriterion, Bukarest, 1972.
Szabó Júlia: Máttis Teutsch János. Corvina, Budapest, 1983.
Majoros Valéria: Mattis Teutsch. Nalors, Budapest, 1998.
Mattis Teutsch és a Der Blaue Reiter. Szerk.: Bajkay Éva – Jurecskó László – Kishonthy Zsolt – Tímár Árpád, Mission Art Gallery, Miskolc, 2001.
Jurecskó László: Mattis Teutsch János. Kossuth – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2015.
Mattis Teutsch János. Remekművek Éber Miklós gyűjteményéből. Szerk.: Szeredi Merse Pál, Virág Judit Galéria, Budapest, 2020.
Vitathatatlan, hogy a hazai nonfigurativitás történetének élén Mattis Teutsch János áll. Ő teremtett elsőként egy olyan elvont festői életművet itthon, amely a legkorábbi nyugat-európai absztrakt művészek teljesítményével állítható párhuzamba. A magyar avantgárd aszketikus vezéralakja, a friss izmusokra kiéhezett Kassák Lajos érthető módon látta meg benne az úttörő tehetséget. Jelzésértékű, hogy a modernista lap, a MA első kiállítására is épp őt kérte fel művésznek. Kassák a tárlat katalógusában így dicsérte Mattis Teutsch eredetiségét: „Az új festőgeneráció legtehetségesebbjeinek is előtte jár gazdag színskálájával és a tárgyak egymásra ható pszichikai elrendezésével.” A most vizsgált, vörösre hangolt nonfiguratív kompozíció azok közé a húszas évek elején festett absztrakt képek közé tartozik, amelyek megalapozták Mattis Teutsch nemzetközi hírnevét. A mester már időskorában nevezte el őket „lelki virágoknak”, kihangsúlyozva a kompozíciók emocionális eredetét. Ahogy Szeredi Merse Pál írta a legfrissebb gyűjteményi katalógusban: „Az 1910-es évek német expresszionizmusa Mattis Teutsch Lelki virágainak elsődleges nemzetközi kontextusa. Kandinszkij spirituális-organikus absztrakciója mellett fontos megemlíteni Paul Klee művészetét is […]. Klee, hasonlóan Kandinszkijhoz és Ittenhez, a weimari Bauhaus első éveinek meghatározó oktatója volt. Művészeti és pedagógiai elveik a Bauhauson keresztül szélesebb körben ismertté váltak; minden bizonnyal Mattis Teutsch is megismerte azokat gyakori németországi utazásai alkalmával, ugyanis az akkor Weimarban élő Bortnyik Sándort is meglátogatta.”