Kérjük válasszon!

 

Festmények

 

Fotográfia

Gulácsy Lajos (1882 - 1932)

Felhővonulás (Emlékezés a tóparton, Itália), 1902 körül

Az alkotáshoz eredetiségigazolást adunk!

Önnek is van Gulácsy Lajos képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

Hogyan működik a webshop?

59x86,5 cm
olaj, vászon
Jelezve jobbra lent: Gulácsy

Ár kérésre

Érdekli ez az alkotás?

- Hívjon minket:

Telefonszám megjelenítése
- Vagy
Írjon nekünk

Mégse

Kategória:  Színek, Realizmusok, Meglepetések

Proveniencia: egykor Tarján Jenő gyűjteményében, majd pécsi magángyűjteményben

Reprodukálva: • Marosvölgyi Gábor: Gulácsy Lajos. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, Budapest, 2008. (9. tétel), • A pécsi Petró Gyűjtemény. Válogatás. Főszerk.: Kindelmann Győző, Szent István Társulat, Budapest, 2002. (033-600. tétel)

  • Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
    Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.

  • Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
    Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez

  • Személyes megtekintés galériánkban
    Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.

  • Ingyenes festmény értékbecslés
    Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

Toszkán táj köztes időben

 

A képeslapokra és turisztikai imázsfilmekbe illő toszkán tájon járunk, csak a nagy magyar álmodozó, Gulácsy Lajos a nosztalgia szívmegindító filterével színezte át a koloritot. Magasba törő, szívaralakú jellegzetes cédrusok között egy vidéki itáliai ház tömbje látszik. Körben az ezerszer megénekelt toszkán dombok lankái, az előtérben egy csendben fodrozódó, meg-megcsillanó tavacska, partján egy tétován álldogáló, egyenes tartású, Krúdy-regénybe illő úri nő. Fent sötét fellegeket űz a szél a kék égbolton, nyugtalan feszültséggel töltve meg a jelenetet. A közelítő alkony elmossa a tárgyak és a természeti formák kontúrjait, a „köztes idő” termékeny bizonytalanságával ruházva fel a kompozíciót. Az itáliai utazót megragadó irodalmias nosztagiahullám olyan szenvedéllyel süt a képből, amit Szerb Antal regényeiből ismerünk, de képzőművészeti tolmácsolására egyedül Gulácsy Lajos volt képes.

 

középkori lírizmus”

 

Gulácsy festészete nem hiába csendült össze a kor szépíróinak világával, számos ihletett beszámoló született kiállításairól és műveiről. Az egyik legszebb módon Füst Milán írt képeiről a Nyugatban 1909-ben: „Ma megnéztem Gulácsit. Meleg, kedves intimus, egészen a szívem szerint való ez a művészet: ez a kevés, egytől-egyig fontos kép, egytől-egyig mélységes probléma, ez az egyetlen gondolat: szubtilis, érzelmes, középkori lírizmus (…)... És nem is egészen piktúra ez az övé, mert hiszen félig irodalmi szemlélet eredményei a nehéz, homályos középkori zárdahangulatok, a középkori mézédes szentimentalizmusú és finomkodó és mégis brutális szerelmek, a megérzések Shakespeare Itáliájáról, a barbár zsoldos-lovagok, a gonosz olasz vitézek, a bizarr fejformájú szerzetesek portréi: ezek az édes és borzalmas sötét dolgok, ezek a képek szürke, barnás-fekete kedves rózsaszín és elmosódó-kék foltjaikkal, erősen olajozva.”

 

Itáliai évek

 

Gulácsy Lajos így emlékezett azokra az itáliai tanulóévekre, amikor minden bizonnyal ez a tájkép is megszületett, valamikor a 20. század legelején: „Ha lelkem ösvényén visszatérek tanulmányutam azon idejére, amit Olaszországban töltöttem, a legkedvesebb emlékek és képek tünedeznek fel előttem, mint egy kellemes álom fátyolszövete, úgy vonulnak el lelki szemeim előtt. A kedves és feledhetetlen benyomások rajként vonulnak el előttem. A legintimebb emlékeket jegyezgetem le mint örök és változatlan gyönyörét egy vágyaktól telt léleknek. Imádságaim ezek.” A pesti akadémiai stúdiumok után Gulácsy 1902-ben utazott Itáliába több évre, előbb Rómában, majd Firenzében és Velencében töltve hosszabb időt. Későbbi visszaemlékezése alapján – amit a Szentiványi-féle művészeti művészeti lexikonnak küldött meg – „tájtanulmányokat” folytatott. Feltehetőleg ekkoriban született a barnás-vöröses tónusban tartott, most vizsgált tájképe is.

 

Nagy magángyűjteményekben

 

A mű egykor a 20. század derekán induló egyik legnagyobb magyar műgyűjtő, Tarján Jenő kollekciójának féltve őrzött darabja volt. A textilipari kereskedelemből meggazdagodó Tarján a hatvanas-hetvenes években a komoly festménygyűjteményt halmozott fel, az anyag íve – írja Ébli Gábor – „Csontváry Kosztka Tivadar (Holdtölte Taorminában) és Rippl-Rónai József műveitől az Uitz Béla és Nemes Lampérth József által képviselt avantgárdig terjedt. Dominált a franciás piktúra – például Vaszary János, Czóbel Béla –, de nagy anyag volt Koszta Józseftől is. A közös nevező a színek szeretete volt. Tarján gyűjteményében prominens helyen szerepelt Szőnyi István, valamint néhány más Gresham-körös alkotó is.” Tarjáné volt egy Gulácsy által festett Botticelli-ihlette kép is, valamint a romantikus érzékenységű Felhővonulás is. Tőle került át egy másik híres gyűjtő, a pécsi Dr. Petró Sándor kollekciójába.

 

Hasonló alkotások

Készpénzes, azonnali megvételre keressük a felsorolt művészek kvalitásos alkotásait

Részletek

Hírlevél feliratkozás

Értesüljön elsőként aukcióinkról, kiállításainkról és aktuális ajánlatainkról! Válassza ki az Önt érdeklő művészeket, stílusokat, témákat és kérje hírlevelünket, amelynek segítségével azonnal értesülhet a frissen beérkező művekről.

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Értesüljön elsőként aukcióinkról, kiállításainkról és aktuális ajánlatainkról