Mattis Teutsch János (1884-1960) az 50-es években portréival emléket állított számos román és magyar művésznek, olyanoknak, akiknek művészetét nagyra tartotta, vagy rokonságot fedezett fel a maga és az ábrázolt művészete között. Ezen portrék egyike Constantin Brancusit ábrázolja, aki a 20. Századi szobrászat egyik legnagyobb alakja volt.
Mattis Teutsch és Brancusi 1906-ban Párizsban már találkozhattak, de ha személyes ismeretségre nem is került sor, Mattis Teutsch láthatta Brancusi egyik szobrát a Musée Luxemburg kiállításán. Mattis Teutsch ekkor még nem volt jegyzett művész, hiszen épp csak befejezte a Bayerishe Königliche Akademie-n a tanulmányait. Párizsban képkereteket faragott, hogy meg tudjon élni. A nála nyolc évvel idősebb Brancusi ekkor már jóval előrébb tartott. Az asztalosinas évek után elvégezte az Iparművészeti Szakiskolát, majd a Képzőművészeti Akadémiát Bukarestben. A képzés terén szinte ugyanolyan képzésben részesült, mint brassói kollégája. Ő is naturalista gipszszobrokkal kezdte. Egyik ilyen korai szobrát, az Izomrendszer címűt, az iskolai anatómiai oktatásban fel is használták. Brancusi Bukarestből München felé indult, majd 1904-ben végleg letelepedett Párizsban. Ott beiratkozott az École des Beaux-Art-ba. Hamarosan mentort is talált, a kor legnagyobb művésze, Rodin személyében.
Constantin Brancusi minden bizonnyal Mattis Teutsch példaképe volt. Nem tudni mikor és hol találkoztak személyesen, de valószínűsíthető, hogy erre sor került. Mattis Teutsch 1925-ben több hetet töltött Brancusi közelében Párizsban. Ekkorra már műveiket közös kiállításról is ismerhette a közönség. 1924-ben Bukarestben a Contimporanul kiállításán Arthur Segal, Marcel Janko, Max Hermann Maxy mellett ők ketten képviselték Romániát, függetlenül attól, hogy Mattis Teutsch magyar volt, Brancusi pedig eddigre már francia. Ez volt az első bukaresti avantgárd kiállítás. Természetesen a korabeli folyóiratok hasábjain is gyakran szerepelt egymás mellett a nevük. Az Integral című avantgárd folyóirat például 1925 és 1928 között éppen arra fektetett hangsúlyt havonta megjelenő számaiban, hogy a külföldön hírnevet szerzett román művészek munkáit mutassa be. Tristan Tzara versei és Constantin Brancusi szobrai mellett az 1925-ben szerkesztőként is feltüntetett Mattis Teutsch egy-egy munkája sem hiányzott a lapból.
Ha Mattis Teutsch és Brancusi művészetét összehasonlítjuk, a rokonság szembetűnő. Elsősorban az anyagszerűség az, amely mindkettőjük szobrászatára, ill. annak egyes szakaszaira a jellemző. A legnagyobb rokonság azonban világlátásukban rejlett. Brancusi Pogány Madonnájában és valamennyi "tojás" szobrában az abszolút szobrászatot teremtette meg. Mattis Teutsch Érzeteivel és Lelki virágaival ugyanezt tette, eljutott az abszolút festészetig.
Az 1931-ben megjelent művészetfilozófiai munkája alcíméül Mattis Teutsch a "Stabilitás és aktivitás a művészetben" címet adta. A Constantin Brancusi portré önmagában illusztrációja lehetne e címnek. A frontális, statikus képkompozíció szétfeszíti a kép kereteit, határain messze túl robban a dinamizmusával. A robosztus test láttatja azt az erőt, ami jellemzi az ábrázoltat. Jelképesen is, nem csak a testi erejét illetően. De Mattis Teutsch számára ez a művészóriás emberi tulajdonságai tekintetében is példakép. Mattis Teutsch a portréábrázolásban arra az egyszerűségre törekszik, amely az ábrázolt fő jellemzője. Ezek a tőmondatszerű jelek sokatmondók. A dús szemöldök, az egyenes tekintet, a kopaszodó homlok, a sűrű szakáll, az egyszerű öltözet Brancusi barátságos természetéről, nyílt, őszinte egyéniségéről, bölcsességéről, békés belső világáról is szól. Mattis Teutsch számára Brancusi a nagyság megszemélyesítője. A brassói Emil I. Bologa gyűjteményéből származó portré az emberi és művészi nagyságot láttatja, azt a nagyságot, amely mindig megy a maga egyenes útján, nem ismerve sem kicsinyes emberi korlátokat, sem pedig országhatárokat.
Dr. Majoros Valéria Vanília