Párizs - Kaposvár
Nyugalomra, meghitt, intim emberi környezetre vágyódó lelki alkata predesztinálta Rippl-Rónait arra, hogy Párizst, a világ, a művészet fővárosát a századforduló éveiben Kaposvárra cserélje. Életének és festészetének legharmonikusabb periódusa kötődik a Fő utca apró, fehérre meszelt parasztházához, melyet 1902 márciusában vásárolt meg. A kertet, a gyönyörű rózsabokrokat Párizsban megismert párja - későbbi felesége - Lazarine gondozta, az interieurt pedig a ház gazdája öltöztette fel festői ízlése szerint. Olyan idilli, egyedi világot alakított ki maga körül, mely legfőbb ihletőjévé vált elkövetkező korszakaiban. Legjobb művei ezt a személyre szabott, lakályos kedélyességet árasztó világot ábrázolják, ábrándozó, el- elmélázó szereplőivel, élvezetes csendjével, elégedettséggel átitatott, az idő könyörtelen sodrából kiszakadó tétlenségével.
Az otthon képei
1908-ig, alig fél évtizedig tartott Rippl interieur korszaka, ám ezek az esztendők kétség kívül "egész pályájának leggyümölcsözőbb évei voltak. Figyelő szeme e kis világból épp oly gazdagságát merítette a motívumoknak, minővel az elhagyott nagy világ kínálta." - írta barátja Petrovics Elek, a Szépművészeti Múzeum egykori nagy tekintélyű igazgatója. Összevetve ekkor születő festményeit a néhány évvel korábbi banyulsi szárnypróbálgatásokkal a megtalált művészi út felszabadultsága és öröme sugárzik róluk. Rokonai, a család ismerősei, barátai tűnnek fel az oldott mesélőkedvvel előadott történetek szereplőiként. Rippl azonban időtlen történetet mesél: képei hangulatok, nem próbál didaktikus eszközökkel gondolatokat ébreszteni, inkább az élet apró, emberközeli szépségein keresztül idézi meg az örökké tartó idilli pillanat illúzióját. Ebben a törekvésében rokon egykori francia művésztársaival, a Nabis csoporthoz tartozó Bonnard-al és Vuillard-al. Intim, meghitt életképeik - Rippl műveihez hasonlóan - a csendes, szemlélődő, a közeli valóság jelenségeiben elmerülő ember harmonikus létezésének szelíd hangú magasztalásai.
A csendes élet
Rippl festménye, a kertben olvasó Piacsek bácsi alakjával egy évszázadokon átívelő művészeti tradícióba illeszthető. A csendes élet, az intim, meghitt pillanatok ábrázolói nem a hőst keresik, nem a cselekvésre hivatott embert és tetteit mutatják be, hanem azokat, akik nyugodt szemlélődéssel töltik idejüket, s kiknek napjai belső erőiknek csendes formálásával telik. Az ilyen művész tehetsége leginkább saját mikrovilágának megragadásában bontakozik ki. Az otthon, a biztonságos hajlék, a szelíd természet, leginkább az ember alkotta kert válik képeinek legfőbb témájává: befogadható, bejárható világ, melyben - a család és a barátok körében - maradéktalanul kiteljesedhet a mértékletes, pózok nélküli életöröm.
Rippl most vizsgált festménye minden vonásával ebbe a tradícióba illeszkedik. A kép keskeny, fekvő formátuma a kedélyesen elterpeszkedő, passzív nyugalom adekvát formai megfelelője, az olvasó ember motívuma nem csupán a polgári létforma felidézője, de a gondolatokban elmerült, meditatív lélekállapot gyakori képi hordozója is. Így jelenik meg e téma a XVII. századi holland festészet remekművein, elsősorban Vermeer festményein, vagy akár a biedermeier életképek vasárnapi bájjal felruházott jeleneteiben.
Rippl képének érzéki színvilága szintén a melegséggel, harmóniával telített csendes élet kötetlen kifejezését szolgálja. A friss, világos, ropogós zöldek, a harsogó vörös, az itt-ott felvillanó halvány kék és a meleg terrakotta par excellence festői összhatása Gauguin gondolatát idézi fel: "Miután a szín a természet legkevésbé meghatározott eleméből indul ki, eljut legáltalánosabb tartalmához: a belső erőhöz."
A Piacsek bácsi újságot olvas című kép 1908 tavaszán, a festő legjobb korszakának záróakkord-jaként, közvetlenül az új, kukoricás stílus megjele-nése előtt készült. Az egyes ecsetvonások a képfelület jelentős részén már önállóan artikulálód-nak, a színkezelés felsza-badult, de még elmarad a feszes, dekoratív kontúrozás és a következetes, pontos ritmusba fogott foltrendszer. A kép legközelebbi analógiája budapesti magángyűjteményben van: a hasonlóan keskeny, fekvő formátumú festmény kertben üldögélő férfiakat ábrázol.
Rippl most vizsgált alkotása a művész életének talán legboldogabb periódusában készült. A Párizsból való hazatérés után már túl van a reveláló sikert hozó 1906-os budapesti kiállításon, anyagi biztonság, művészi elismerés, meghitt családi környezet veszi körül. Festményéről a csendesen szemlélődő, a világot értő és elfogadó ember egyszerű bölcsessége, természetes elégedettsége és a megtalált belső béke öröme sugárzik.
Molnos Péter