Képek filmeken

Molnos Péter, 2013-09-02

Előfordul, hogy a lényeg a háttérben van.

Míg manapság ennek nyomát sem látjuk, a két világháború közötti időszak magyar filmjeiben meglepő gyakorisággal jelenik meg a kortárs festészet. Decens, a kor divatos alkotóinak munkáival kidekorált enteriőrök, képektől roskadozó festőműtermek és konkrét kiállítások tűnnek fel a képernyőn, s ha néha erőt véve magunkon nem Kabos Gyulára vagy Karády Katalinra koncentrálunk, végre egykori, autentikus környezetükben pillanthatjuk meg a ma már csak könyvből, aukciós kiállításokról vagy múzeumokból ismert alkotásokat. Sőt: lappangó művek dokumentálsában és az ismert képek pontosabb datálásában is segítségünkre lehet az efféle képvadászat.

Régóta terveztem, hogy ennek a hobbimnak formát adva a magazinban rendszeresen közzé teszem egy-egy nevezetes film képanyagát. Íme tehát az első rész: kezdésként rögtön két filmmel, amelyekben egy-egy kortárs festőművész szokatlan hangsúllyal jelenik meg.

1. Az 1937-es Urilány szobát keres a festmények nélkül is frenetikus – elég csak Kabos Gyula jeleneteire gondolni. De ezen túl számomra azért különösen érdekes, mert a jelenetek döntő többségének helyszíne egy olyan villa, melyet a film díszlettervezője, Pán József szinte teleaggatott kortárs festményekkel. A prímet egyértelműen Vörös Géza viszi, de Kádár Béla alkotásai is feltűnnek a falakon. Nekem külön meglepetés volt, hogy a kevés külső jelenetek egyikében, egy orvosi rendelő várószobájában Aba-Novák Mérges Giovanni című festménye is felbukkan.

És most lássuk a filmkockákat és az azonosított festményeket:

Feltehetően a film díszlettervezőjének, Pán Józsefnek köszönhető, hogy szokatlanul sok festmény tűnik fel a cselekmény színhelyéül szolgáló villában. Pán filmjeiben gyakran láthatunk kortárs festményeket.

A villa halljában négy festmény tűnik fel, melyek közül én csak a bal oldalit tudtam azonosítani. Vörös Géza Csendélet parasztládán című képét a festő 1961-es emlékkiállításának katalógusában reprodukálták, 30-as évek végére tett datálással. A film segítségével tehát pontosítani tudunk: biztosan 1937 előtt készült. Sajnos a Kabos Gyula fejétől jobbra látható festményre tippem sincs: minden bizonnyal ez is Vörös Géza alkotása, de még a témájában sem vagyok biztos. A skurcban látható két kép megfejtése pedig egyelőre esélytelen.

A Lukács Sándor ügyvédet alakító Somló István feje felett a bonyodalmakat okozó nagyságos asszony ismeretlen portréja látható, de ez a konvencionális festmény számunkra most érdektelen. Sokkal izgalmasabb a portrétól jobbra éppen csak felbukkanó akt, mely szerencsére a drapéria és a női test sziluettszerű találkozása miatt egyértelműen azonosítható. A tekintélyes méretű kép ma a pécsi Modern Magyar Képtár gyűjteményében található.

Ugyanebben a szobába került ez a szép, koraőszi hangulatú csendélet szintén Vöröstől, melyet nem is olyan régen testközelből is tanulmányozhattunk: a Kieselbach Galéria 2012 téli aukcióján került a közönség elé.

A hallból nyíló egyik szobába bepillantva két festmény bukkan fel. A távolabbit sikerült azonosítani: ez Vörös Géza egyik - talán a Dunakanyarban készült - tájképe, mely szintén nem is olyan régen fordult meg több aukciósház kínálatában. A közelebb látható, két hölgyet ábrázoló kép feltehetően Kádár Béla munkája.

A dolgozószoba íróasztala felett, Kabos Gyula feje mögött az egész Vörös Géza életmű egyik csúcsa látható: a Csendélet mandolinnal. A Kieselbach-gyűjteménybe került műtől balra feltehetően szintén egy Vörös Géza által festett csendélet látható, alul kosárba tett gyümölcsökkel. Sajnos még nem akadtam a nyomára.

E filmkockán felvillanó két Vörös Géza-festményből csak a bal oldalit sikerült megtalálnom: ez az 1961-es MNG-s kiállításon kiállított, 1929-ben készült Kékruhás nő. A jobbra látható csendélet egyelőre talány előttem.

A sok Vörös Gézán kívül, egy külső jelentben, a feleséget elcsábító orvos várójában felbukkan Aba-Novák Mérges Giovanni című képének részlete - szerencsére pont annyi, hogy abból egyértelmű legyen az azonosítás. A mű fényesen bizonyítja, hogy a díszletekért felelős Pán József nem volt az École de Paris kizárólagos rajongója, s engedményeket tett a római iskola felé is.

És most sorakozzon itt pár megoldásra váró talány. Ha valakinek ötlete van az alábbi festményekkel kapcsolatban, kérem jelentkezzen.

Ez a női portré csaknem biztosan szintén egy Vörös Géza festmény. Én sajnos nem jutottam a nyomára.

Kevés látszik belőle, de egy karjait maga előtt összefonó akt lehet - talán Vöröstől.

Mindkét kép nagyon izgalmas, és ráadásul mindkettő foltrendszere rémlik valahonnan. Ha valakinek tippje van, írjon!

No, időközben megtaláltam: a kép a BÁV 73. aukcióján szerepelt 1987. szeptemberében, 170-es tételszámmal. Vörös Géza: Csendélet; olaj, vászon; 115x88 cm. A reprót a BÁV katalógusából fotóztam, amelynek készítői anno előszeretettel metélték "megfelelő" méretűre a műtárgyfotókat - ennek "köszönhető", hogy a szélek nem egyeznek.

Csak sejtem, hogy egy csendélet, s azt is, hogy Vörös Géza munkája. Abban viszont majdnem biztos vagyok, hogy egy nagyon jó darab.

A hallban látható kép egy nagy talány: gőzöm sincs róla, mit ábrázolhat.

 

2. Az 1943-ban forgatott Kalotaszegi madonna teljesen más hangulatú film. Számomra azért különösen izgalmas, mert nem csak hogy egy festő, a világtól elvonultan élő – Sárdy János által alakított - Hegyi Ádám szerelmi történetéről szól, de a filmen látható képeket gróf Batthyány Gyulától kölcsönözték. A számos műtermi jelenetet tartalmazó filmen közel egy tucatnyi ismert Batthyány-festmény tűnik fel, melyek többségét szerencsére színes reprodukción is bemutathatok.

A festőművész természetesen színész, Sárdy János, de a filmen látható képeit egytől egyig Batthyány Gyula festette.

Az egyik jelenetben szerencsére még egy vázlatkönyv is szerepet kap - ez is Batthyány műve.

A pesti műterem hemzseg a jobbnál jobb képektől. Itt mindjárt három is látható, melyek közül a földön álló, falnak támaszkodó darab az életmű egyik legszebb női portréja: Bissingen Vera arcképe.

Ez a filmkocka elég nagy kihívást jelentett, de végül sikerült a Bissingen-portrén kívül a másik két művet is meghatározni. A bal oldali sajnos még lappang, de egy korabeli képes riportban feltűnik, amint Batthyány éppen a női arcok karaktervonásait magyarázza rajta. A hátul az éppen csak kibukkanó festmény egy rendkívül érdekes arckép, mely sosem volt korábban reprodukálva.

Az előbbi beállítás egy másik jelenetben újra szerepet kap, de ekkor már a Bissingen-portré helyett egy pazar akt tűnik fel a falnak támasztva. E kép a közelmúltban aukción is megfordult.

Ez a képkocka bizonyítja, hogy a film készítésének idején a világhírű színésznő, Rosita Serrano parádés portréja még itthon volt. Idővel elhagyta az országot, s csak pár éve került vissza. Szemben az előbbi akt már felkerült a falra, míg a tükörtől jobbra egy azonosítatlan festmény függ.

Négy kép is feltűnik ebben a jelenetben, melyek közül sajnos csak hármat tudtam azonosítani. Bissingen Vera portréja már korábban sorra került, most a jobbra lent látható, Keleti utazás című festményt mutatom be. Mellette egy női portré bukkan fel - nem emlékszem, hogy vala láttam volna korábban.

Ez a tájkép is felbukkant már egy korábbi aukción, most már legelább az eredeti keretéről is van fogalmunk.

Végül két ismeretlen Batthyány-festmény a filmből, s lent a záró jelenet magával a Műcsarnokban bemutatott Kalotaszegi madonnával. Ezt a képet nyilván a filmesek megbízására festette Battyhány Gyula - nem a legsikerültebb munkája.

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

×

Értesüljön elsőként aukcióinkról, kiállításainkról és aktuális ajánlatainkról