Aba-Novák Amerikában

Molnos Péter, 2011-12-20

"New York olyan csodálatos, hogy erről írni bajos!"

new york

A Park Avenue és a 39. utca kereszteződése, 1930-as évek közepe

Nem gyakran történt meg az elmúlt száz évben, hogy egy elsővonalbéli magyar művész szerencsét próbált Amerikában. Fontos kiállítások persze voltak, hiszen elég csak az 1914-es chicagói grafikai tárlatra, az egy évvel későbbi, San Franciscóban rendezett világkiállítás remek magyar szekciójára, a pittsbourgi Carnegie Intézet rendszeres bemutatóira, vagy az 1930-as washingtoni és az 1931-es New York-i tárlatra gondolni, ahol Aba-Nováktól Vaszaryig a kortárs magyar festészet szinte teljes vezető gárdája felvonult.

Gróf Bethlen Istvánné, gróf Széchenyi László washingtoni követ társaságában New Yorkban a magyar festők műveiből rendezett kiállítás megnyitóján, Aba-Novák és Patkó Károly egy-egy festményével, 1931 december

Ha volt is néhány számottevő, kisebb-nagyobb babérokat termő kiállítás, ám arra kevés példa akadt, hogy egy itthon sikert sikerre halmozó, elismert mester felkerekedjen és egészen New Yorkig utazzon a magyar művészet és saját alkotásai sikerre viteléért. Szinte pontosan hetvenhat évvel ezelőtt Aba-Novák Vilmos hasonló célokért vállalta a nagy kalandot: közel fél éves amerikai útja nem pusztán saját életműve, de a magyar kultúrdiplomácia története szempontjából is számos érdekes epizódot rejt.

1934 tavaszán vetődött fel először az ötlet, hogy magyar kezdeményezésre, amerikai partnerek bevonásával egy olyan festőakadémiát hozzanak létre, mely amerikai növendékeket fogadna Budapesten és Szolnokon. Az American-Hungarian Academy of Art az amerikai Római Akadémia mintájára működött volna, időről időre ösztöndíjasokat küldve Magyarországra. A szervezet három igazgatója Aba-Novák Vilmos, Iványi-Grünwald Béla és Kandó László volt, a napi szervezőmunkát – titkárként – Bartók Tibor végezte el. Olyan illusztris, köztiszteletben álló személyeket sikerült megnyerni a magyar igazgatóságba, mint Petrovics Elek, a Szépművészeti Múzeum igazgatója, Réti István, a Képzőművészeti Főiskola rektora és Majovszky Pál műgyűjtő, a kultuszminisztérium egykori titkára. A társaság természetesen amerikai elnökségi tagokat is választott: közöttük volt George William Eggers, a New York-i City College művészeti kollégiumának elnöke, Dr. Robert B. Harshe, a chicagói Art Institute igazgatója és Frank Jewett Mather, a princetoni egyetem tanára. A szervezők úgy vélték, hogy az Akadémia népszerűsítésének leghatásosabb eszköze, ha kiemelkedő magyar művészek munkáiból kiállítást szerveznek New Yorkban, s az evvel kapcsolatos hírverést és sajtónyilvánosságot felhasználják a leendő ösztöndíjasok toborzására is.

búcsúbuli 1934

Aba-Novák búcsúztató bálja New York-i utazása előtt, 1934 december

A kiállításnak Silberman Ábris műkereskedő biztosított elegáns helyszínt, aki magyarországi indulás után Bécsben, majd New Yorkban is reprezentatív, elsősorban régi mesterekkel foglalkozó galériát működtetett a East 57th Street 32. alatt. Az Amerikai-Magyar Művészeti Akadémia hírnevét a társaság két igazgatójának művei, Iványi Grünwald Béla és Aba-Novák Vilmos festményei hivatottak öregbíteni. A vezetőség döntése értelmében a kiállítás megrendezésével és az ösztöndíjasok toborzásával kapcsolatos munkák elvégzésére New Yorkba utazott Bartók Tibor és Aba-Novák Vilmos. Hajójuk, a több mint ezer utast szállító Manhattan 1935. január 17-én indult Hamburgból, s közel tíz napos út után érkezett meg céljához. Aba-Novák és Bartók az első napokat egy elegáns, mai is működő, a Fifth Avenue és a 28. utca sarkán álló szállodában, a Prince Georg Hotelben töltötte, majd néhány napos keresés után sikerült műtermes lakást bérelniük.

prince

A New York-i Prince George Hotel, ahol 1935-ben Aba-Novák megszált

Érkezésük után azonnal hozzáláttak a kiállítás és az Akadémia ügyeinek intézéséhez. A kiküldött képeket bemutatták Malcolm Vaugham és Alden Jewell kritikusoknak, akik Aba-Novák és Iványi Grünwald anyagából kiválasztották a bemutatásra szánt alkotásokat. A Galéria falaira végül Iványitól tizenkét festmény, Aba-Nováktól pedig tizennégy mű került, s e válogatást kiegészítette Aba-Novák néhány freskóvázlata is. A február 25-én megnyílt tárlatot szerény küllemű, reprodukciókat nem tartalmazó katalógus kísérte, melynek előszavát Malcolm Vaugham írta. A New York American kritikusa már az 1931-ben, szintén a Silberman Galériában megrendezett modern magyar festészeti kiállítás kapcsán hosszabb írást közölt a magyar művészetről, sőt – mint Aba-Novák egyik leveléből kitűnik – gyűjteményében többek között Márffy, Pekáry és Csánky Dénes képei is helyet kaptak.

aba kat4

kat 1

 

kat 2

kat 3

A Silberman Galéria kiállításának katalógusa

A New Yorkban töltött hónapok eseményeiről Aba-Novák fennmaradt leveleiből, valamint egy, felesége számára írt útinaplóból értesülhetünk. Ebből megtudhatjuk, hogy a kiállítás – bár jelentős erkölcsi sikert aratott – anyagi szempontból nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A tárlat ideje alatt egyetlen képet sem tudtak értékesíteni, annak ellenére, hogy a nyitva tartást március 16-ig, a tervezett időponthoz képest egy héttel meghosszabbították. A kudarc – ahogy Pelényi János washingtoni magyar követnek a külügyminiszterhez, Kánya Kálmánhoz írt leveléből kiolvasható – várható volt. A március 2-án küldött üzenetben Pelényi a tárlat megnyitóján való személyes közreműködését, s az ezzel járó utazási költségeket a következő szavakkal magyarázta: „Végül Aba-Novák kérésének teljesítése mellett szólt azon megfontolás is, hogy a kiállításnak várható pénzügyi balsikerére való tekintettel ajánlatosnak tűnt elejét venni azon esetleges támadásnak, miszerint az azon körülménynek tudható be, hogy nem voltam hajlandó a kiállítást személyesen megnyitni.”

Aba-Novák mindent megtett saját, és Ivány-Grünwald képeinek sikeréért. Rendszeresen eljárt az emigráns magyarság vacsoráira, leveleket, sürgönyöket küldött az amerikai művészeti élet prominens szereplőinek. Előadást tartott a zömében a Tanácsköztársaság leverése után Amerikába menekült magyarokat tömörítő Ady Endre Társaságban, s néhány kurzus erejéig temperafestést oktatott a New York City College-ben. Az egyik ilyen alkalommal egy órás filmfelvétel készült arról, hogy miként kezd hozzá egy kompozícióhoz.

Rövid ízelítő a New York-i City College művészeti kurzusán tartott bemutatóról, 1935. április 12.

A levelek tanúsága szerint Aba-Novák számos pénzszerzési lehetőséget is számba vett. Megkísérelt freskómegbízáshoz jutni egy épülő New York-i templomban, sőt kezdeményező lépéseket tett arra, hogy tervezői álláshoz juthasson hollywoodi filmgyáraknál.

A Silberman Galéria tárlatának bezárása után, március végén – egy magyar származású munkatárs javaslatára – a képeket kiállították a new yorki közkönyvtárban. Lassan az első eladások is megtörténtek. Aba-Novák jegyzeteiből tudjuk, hogy Galamdúcok című művét egy finn mérnök, bizonyos Ericcson úr vásárolta meg, a kért 400 dollárt lealkudva 300-ra. Érdekes momentum, hogy az üzlet közvetítője Schönbauer Henrik, a Magyarországról emigrált tehetséges szobrász volt.

A new yorki út legfőbb célja, az Amerikai-Magyar Művészeti Akadémia felállításának ügye nem haladt előre. Az esetleges érdeklődőket is lehűtötték azok a sajtótalálgatások, melyek hetekig háborús híreket hoztak Európából. Ebben a helyzetben nem sok lehetőség kínálkozott arra, hogy támogatókat találjanak Magyarországra szóló ösztöndíjak kiadására. Aba-Nováknak gondolkozni kellet azon, hogy a terv esetleges meghiúsulása esetén hogyan kártalanítsa az akadémia kezdeti tevékenységét, s az ő amerikai útját is finanszírozó Szolnok városát. Ez a kényszer, valamint állandó, egész életét végigkísérő munkavágya is közrejátszott abban, hogy áprilisban nagy lendülettel akvarellezni kezdett.

„Rendbe jöttem, mert festek”- írja 1935. április 17-én kelt, feleségének szóló levelében, majd így folytatja: „Vízfestmény skicceket csinálok (…) Ez a város egy festő részére csodálatos! Hozok haza jó néhány festői adatot, majd otthon lesz belőle kép!” Írásaiból kiderül, hogy tervei szerint közvetlenül hazatérte után kiállítást szeretett volna rendezni Budapesten, „Aba-Novák amerikai akverelljei” címmel, bemutatva közel harminc darab, New Yorkban készült vízfestményét.

A levelekből és az említett napló lapjaiból kiderül, hogy az első vázlatok március huszadika körül születtek meg, az anyagi szempontból sikertelen kiállítás bezárása után, s a Galamdúcok című festmény eladása előtt. Aba-Novák április folyamán egykori tanítványával, az Amerikában élő, mesterének a hónap elejétől szállást is biztosító Füredi Lilivel járt el rendszeresen akvarellezni.

füredi lilvelAba-Novák, Bartók Tibor és Füredi Lili társaságban, New York, 1935

Egyik fennmaradt, datált képének felirata azt valószínűsíti, hogy Aba-Novák minden lehetőséget megragadott, ha érdekes, rögzítésre méltó témát fedezett fel. Említtet akvarellje például azt a látványt ábrázolja, mely Munkácsi Márton, a világhírű magyar származású fotóriporter műteremablakából tárult fel. A tucatnyi lap alapján is jól látható, hogy Aba-Novákot – az itáliai városképeken látottakhoz hasonlóan – megragadta az épületek hangsúlyos tektonikus rendje, s az emberek helyett inkább az épített környezetre koncentrált.

Az akadémia ügyeinek intézésével, az eladások szervezésével és nem utolsó sorban lelkes akvarellezéssel eltelt áprilisi hónap után Aba-Novák május 11-én indult haza a Conte di Savoya gőzössel Genovába. Az amerikai út anyagi értelemben nem hozott sikert, s a magyar festőiskola létrehozása sem került elérhető közelségbe. Bár néhány kritikus felfigyelt Aba-Novák műveire, így többek között meghívást kapott a Pittsburgi Carnegie Institute őszi nagy nemzetközi kiállítására is, mégis az alapvető élmény számára a csalódás lehetett. Talán evvel magyarázhatjuk, hogy a new yorkban elkészült, s a későbbi kidolgozás igényével kivitelezett akvarellek végül nem nyerték el végső, táblaképpé fejlesztett formájukat.

kép 1

Aba-Novák Vilmos: New York-i részlet, 1935 (magántulajdon)

kép 2

Aba-Novák Vilmos: New York-i utca autókkal és lovaskocsival, 1935 (Magyar Nemzeti Galéria)

larry

Aba-Novák Vilmos: Larry falatozója New Yorkban, 1935 (magántulajdon)

kép4

Aba-Novák Vilmos: New York-i kikötő, 1935 (magántulajdon)

kép5

Aba-Novák Vilmos: New York-i felhőkarcolók (Kilátás Munkácsi Márton műtermének ablakából), 1935

kép6

Aba-Novák Vilmos: A United Electric Light and Power gyártelepe, 1935

kép7

Aba-Novák Vilmos: New York-i speed way, 1935

hudson

Aba-Novák Vilmos: Hudson River, 1935 (Magyar Nemzeti Galéria)

kép8

Aba-Novák Vilmos: New York-i kikötő hajódaruval, 1935

kép9

Aba-Novák Vilmos: New York-i gyártelep, 1935

kép10

Aba-Novák Vilmos: New York-i magasvasút, 1935

kép11

Aba-Novák Vilmos: New York-i látkép a Hudson Riverrel, 1935

kép12

Aba-Novák Vilmos: New York-i látkép, 1935

Napról-napra

(Részletek Aba-Novák amerikai naplójából és leveleiből)

 

manhattan 1

manhattan2

Aba-Novák feleségének küldött képeslapja a Manhattan gőzössel, 1935

 

No fiam, egy európai búcsúintés: mikor e sorokat kézhez kapja, én már az óceán közepén salátázom – vagy rókázom. Pá! Sok szeretettel gondolok haza. Vili

(Aba-Novák Vilmos levele feleségének, Katónak (továbbiakban LK). Hamburg, „Manhattan” gőzös, 1935. I. 16.)

 

Január 17-én, fél 9 tájban reggel, másfélnapos köd okozta veszteglés után végre elindult a hajónk. Egy kis gőzös vonja ki az Elbából. E sorokat írva még az Elbán vagyunk! A hajót 15-én este 10-kor lokalizálták, se ki, se be, posta sem volt, még sürgönyt sem vettek fel, míg el nem indul. Valósággal karantén jellegű volt a veszteglés! Közben kiváló koszt és sokféle. Sok hazagondolás és levéltervek az úton, persze az időjárástól függ! Katóm! Ezt a lapot őrizze meg, mert a most indítandó naplóba utólag bele applikálom! Sok-sok csók!

( LK. Hamburg, „Manhattan” hajó, 1935. I. 18.)

 

 

Részletek Aba-Novák amerikai naplójából:

napló1

Egy oldal Aba-Novák amerikai naplójából

18. án levelezéseket feladtam, ezeket Le Havre-ból küldik haza. Kitűnő alvó éjszaka után átgondolom az előző napot: megjelent egy Gábor László nevű fiatal magyar, aki Wienben élt, megy Pittsburgba – portrézni. A Deutsche Kunst et. Dekor-ban néhány tájképe repr.-va. Nem éppen értéktelen, de ilyen nívó Pesten 300 is volt. Nem volt minden meghatottságtól mentes az, ahogy Bartók, Gábor festő és a New Yorki magyar bor-üzlet tulajdonosának a húga mindhárman zsidók – hogy egymásra találtak – 3 magyar zsidó! – Anélkül, hogy akarnák, viszik szét a magyarságukat. Szídják a zsidókat? Marhaság! Ez a fajta nem konspiratív, de persze mert van annyi esze, hogy szeret jól és könnyen élni, hát ez a nehezebb mozgásúaknak nem tetszhetik. Megható volt, amint ez a három ember együtt volt. Mint lepkék, akik potrohukon viszik a virágport perfektuálva ezzel a virágoknak emberek előtt felett kétes értékű ivartalan szaporodását. – Ilyenek a magyar zsidók! Magyar kultúrát felszedve, szétszélednek és viszik magyarságukat. – Tegnap este olvastam Genthon „Uj magyar művészet”-ét. Igen sok teljesen helytálló megállapítás van benne: a romanticizmus (temperamentum) beállítása a Nagy-Bányaiak bevezetése céljából, roppant szerencsés. De itt eszközölt megállapításai ellentétesek a velem kapcsolatban kifejtettekkel. – Elfelejti, hogy a műtörténelemben is éppen úgy voltak és vannak klasszikus, mint életesebb romantikus nézőpontok. – Genthon pld. Romantikus nézőponton áll, a Berény-Bernáth-Szőnyi-Egry együttest adva meg, mint fejlesztésre alkalmas kiindulási alapot! Engem a bolygórendszeren kívül helyez el – lehet, hogy igaza van. De mit fog Genthon szólani akkor, ha idők folyamán én, e kivetett bolygó egy nap szerepét vivén megteremtem a magam bolygó rendszerét? – A „Berény-kvartett” – lírikus utolsó ízéig! – A nagy művészeti korok mindenkor epikusak, propagátorok voltak. A l’art pour l’art ha kapcsolatot az élettel mégis keres, az csak a líra lehet. Itt tart a „Berény-kvartett”. 1930-óta azonban útban van egy eltárgyiasodás (sachlichkeit), ami első feltétele annak, hogy propagatív célt tűzhessen ki maga elé a piktúra. A csak és kizárólagos festőiség ma már nem elég. Ez akció rádiusnak – kevés. Ezen a ponton okozok fájdalmat puszta létemmel a Berény kvartettnek. Felkészültségem teljesebb, fantáziám elevenebb, a kizárólagos festőiséggel azért nem foglalkozom, mert nem csak szemem van, hanem ember is vagyok. Ezt majd kifejtem egy Jajczay levélben – Sőt azt is, hogy az Ignotus talajtalan intellektualizmusa a Berényék körének a centruma: Sokat szidnak ők engem, ám legyen. Lévén én ötletesebb a munkámban, mint ők annak támadásában, nem lehetek pesszimista a harc kimenetelében. Az idő már leszabdalta Czóbelt, tárgytalanná tette Egryt remek lírikusságával, de jön még ami jöhet. Ezek jutottak eszembe, most megyek ki a szabadba a partok már közel … (Southamptoni partok)

Összegezve le kell tennem az étkezést. Mellékelve egy étlap. Szabad választás. Pincér (Baumgartner Sándorra hasonlít) fenék alá tolja a széket. Végtelen diszkréten meghajolva várja a rendelést, amit Bartók tesz meg. Ettem itt már csigát főve, sütve, öntve, mártva, és mi a fene, osztrigát, rengeteg salátát, egész nyers, fél nyers húst, fagyasztottat, meg forrót, heringet, lazacot, kaviárt, fagylaltot, sőt ma este töltött paprikát – mint főzeléket. Vékonyfalú paprika volt, igen jó hús töltelékkel, de angol féle hús lében, nem paradicsomban. Apropó paradicsom. A tomato juice, reggeli előtt itt igen használatos ital. Jó dolog. Ez nyers paradicsom lé. Lehet citrommal ízesíteni, de lehet borssal is. Kenyeret itt csak vajjal esznek, nagyjában ez a fő zsiradék amit az amerikaiak – az angolok is, – magukba raknak.

Sokat gondolok haza, már elég volt mindebből! Kató és Csutka! Meg a fintorgó Rózsi. Ha 7 óra van itt, ott 10 óra. Csutka alszik. Most már annyira ráz és mozog ez a hajó, hogy nem tudok olvashatóan írni. Abbahagyom.

Délelőtt angoloztam, és sakkoztam a detroiti orvossal.

Délután a mindennapos mozi ¼ 3-tól 4-ig. Utána a kapitányhoz mentem, itt az autogrammja. Este bállal egybekötött vacsora van hirdetve! Estélyi ruha. Se én, se Bartók nem öltöztünk szmókingba. A nők esti dekoltázsban, a férfiak nagy %-ban utcai ruhában. Minden asztalon bohóc sapka, sípok, stb. Zene végén őrült zajt csaptak ezzel, és csaknem mindenki fejére húzta a papírcsákókat. Sikerült magamnak megmaradni csákó nélkül is. Vacsora után lóverseny – kocka játék alapon. … Utána tipikus amerikai társasjátékok: 2 férfi bekötött szemmel a földre (szőnyegre) fekszik, fejükön kekszek. Ezt egy papírból csavart doronggal látatlanban le kell ütni bekötött szemmel, földön hasalva.(...)

Cellám kitűnő, csak már utálom, mint itt mindent: a kosztot, a levegőt, ugyanazokat az arcokat. Szomszédom potifárkodik. Szegény!

Ma este 6 nagy osztrigát ettem. Szörnyű, hogy mi mindenbe nem sodródom. 6 drb. nagy takony! Ize az, amit ráönt az ember, ez egy paradicsomos lé volt. Így már jó is szinte. A székletem nem egy tömegszerű folyamatos hurka jelenség, hanem szakadozott, krumpli nudlira emlékeztető valami, a szokott puhaságú, de nehezebben jön ki

Ma éjjel érkeztünk New Yorkba. Út viszonylagosan kedvező volt. (…) New York olyan csodálatos, hogy erről írni bajos! Valószínűtlenül szép és grandiózus! Meg sem kísérlem!

(LK. New York, 1935. I. 26.)

 

Január 29.

Ebéd után albérleti műtermet kerestünk. Nem találtunk. Ellenben közben élveztem szörnyen a várost. … Móka is akad. A templomok, egy kivételével (Szent Patrik Katedrális) – rossz, egészen rossz gótika! De nem is ez a baj, hanem az, hogy a templom torony okvetetlenkedő ágaskodás a mellette kinyúló 70-80 emeletes felhőkarcolók mellett. A felhőkarcolók (kivéve az újakat) gót és kreált stílben! Idegsértő! Láttam az elsőt is, még párkány fájdalmai voltak az építésznek, 30 emelet magasan! De az újak nagyszerűek! Csudálatosan hatottak! Sajnos a hajó bevonulásakor köd volt, csak a karcolók tetejét vehettem ki – sziluettszerűen. Ez felejthetetlen volt! – Jégtáblák a vízen, jégcsapok a hajóban… aztán kiszállás! – 5 kor Silbermannál. Este a Wall Street kivilágítása ütött fejbe – Ilyet festek még!

 

Január 30.

Füredi Lilivel elmentünk a kiállításokat megnézni. Meglepődtem azon, hogy a francia piktúra mennyire át és át szaturálta az amerikai festőket. … (Brummer Gallery) A japán Isamu Noguchi szobrász egy érdekes bolond, kitűnő érzékkel, a szó európai értelmében alig mondható gondolkodása plasztikásnak. A mi európai plasztikánkat mai napig döntően befolyásolja az egyenes lendület, és legfeljebb óvatos duhajok módján mer ettől kilendülni. Ez a japán azonban a kötélen lógó guggoló, gémberedő felakasztott férfi aktjával fejbe vágott! Ez a kegyetlen sárga faj elemi esete. Ez a szobor nagyszerű és visszataszító. Gyermekjátszótere (terv) elsőrangú. … A többi kisebb kiállító olyan jelentéktelen, hogy már el is felejtettem kijövet. Mellékelem a katalógusát.

Most ½ 6 van, várom ifj. Kernstok Károlyt. Késve megjött, rézkarctekerccsel a hóna alatt. Ő olyan, amilyen lehet, „un fils d’un bon falmille” aki 16 éves kora óta hányódik Páris, Berlin, Firenze, és most New Yorkban. Talajtalan.

Vele Kármán Ivor hegedűművészhez, a lakására, öltözködött és Rádiószereplése volt akkor. Lakásán egy gennyes Berény Róbert önarckép. Párisi gyökvonás! Tihanyi, egyszóval az Alexander Bernát és Ignotus góc talajtalan vetületei: Ő maga is az. Együtt az orosz vendéglőbe, ahol kifizettette a cekkjét velünk. Lehet, hogy ez itt szokás, de rossz szokás, minek adni és minek elfogadni? Nagyképű ember, néhány kérdéssel meg akart győződni, hogy vajjon analfabéta vagyok-e a zenéhez?

 

Január 31.

Reggel Csóka István fekete zakóban felkeresett, elmentünk a Metropolitan Múzeumba. Ott reggeli ebéd, azután szétnéztünk. Jól ismert szerzőktől nehéz munkák. Érdekes dolgokat beszélt Csóka: Rockefeller 95 éves, ref. pap most és anyatejjel él.

 

Február 1.

(egy hete vagyunk itt)

taxival az új lakásba. Meglepetés: hideg, az egyik fűtőtest csak részben működik, kevés volt a lámpakörte és az ágyam matraca is pocsék! Mindent korrigált a házmester, de a fűtőtestet másnapra halasztotta. Csóka és felesége beköltözés után 15-20 perccel felkeresett, közölte, hogy – amire kértem – porfestés nem kapható. Hát ez lesújtó! = kor Halmyhoz. (Közel van.) Jobb festő, mint ahogyan ismertem. Sok érdekeset beszélt beszélt Munkácsyról, akinek tanítványa – titkárja – mint mondta – volt.

Az egyedüllét pocsék. Lementem a Caffeteriába, de nem reggeliztem, nem volt apró (automata), utáltam mindent. E sorokat akkor írom, mikor cigarettát véve, újra haza a hidegbe, vetett ágyak közé, kabátban, kalapban „élvezem” New Yorkot. Mért van az, hogy annyi nehézséget támaszt a sors? Most leteszem a tollat és próbálok angolul tanulni. Mi lesz velünk? A pénz fogytán, ha ez így megy, egy hét múlva egy fillérünk sem lesz….

..egy Woolworth áruházban vettünk konyhafelszereléseket, utána fűszereshez, és a város másik végén egy magyar henteshez. Vettünk szalámit, kolbászt, kakaót, …kávét, banánt, körtét, konzerv halat és konzerv gyümölcsöt, paprikát, sót, vajat, poharakat, findzsákat, evőeszközt, stb. … Este már Bartók expresso lungo-t főzött és kolbászt ettünk, sajtot is. Az idő enyhült, ablak nyitva, kedély javult.

 

Február 4.

Hétfőn: Reggel Füredi Lili jött, megvarrta a téli kabátom bélését, megkóstolta a száraz kolbászt, aztán néhány kiállítást néztünk. Nem méltók az említésre.

 

Február 6.

Reggel ½ 10 kor az Állami Vámraktárba. Képládáinkat kibontották, minden képet kivettek, egyenként a keretek vámja miatt. Az apostolfejeknél a hivatalnok gondolkozott, nem-e másolatok ezek, akkor vámkötelesek, -de szellemi termék azonban nem. Elhitte, hogy én csináltam. Rendben mindent visszaraktak, teherautón hazavittek (ez 15 dollár) persze, hogy ne kelljen d.u. 3-4-ig várni, 3 dollár baksis! – Otthon szörnyű hangulat. Pénz alig, üvegezés 65 dollár! Nincs 65 dollárunk! Bartók ennek ellenére megrendelte, hogy majd szerez pénzt. Végtelen nyomorult helyzet…. Pocsék kedély.

A három nagy láda az utcán, ennek szétszedéséért 3 dollárt kértek. Sokallottam. Este, mikor e sorokat írom, hallom, lenézek az utcára, és látom, hogy a ládák közül kettő már csak roncsaiban. Egy pasi dolgozik, egy még épen áll a járdán. Közpréda lett. Reggelig ez se lesz már. Nem baj! Fatalista vagyok, a képek koporsója nem kell! El kell őket adni!De mi lesz holnap, mikor 60-at ki kell fizetni? Vagyon 10 dollár, és 30 dollár dugva! Ezt vastartaléknak szántam, balesetre!

 

Február 8.

Reggel 8-kor jöttek az üvegek. Őrült tempóban üvegeztünk és mostuk őket, mert 1 órára a New York Times kritikusa, Alden Jewell lunch-re várt bennünket. Minden kész lett, taxival menve, csak 5 percet késtünk. Lunch a Clubjában volt. A szokásos coctail után (ami a coctail szobában volt) ebéd. Higgadt, jó koponya. Ellentétben több hazai kritikussal ő sohasem festett, mert mindent írásban tud kifejezni. Lunch után taxin hozzánk, fel a műterembe. Megmutattam az összes képeimet. Határozott tetszés. Főleg a kis képekre. Hajlandó kérésünkre kiválasztani az a 12 képet, ami kiállításra kerül, de akkor ragaszkodik annak betartásához. Persze benne voltunk. Jó volt, hogy eljött. Sajátságos: annyi függ az ő véleményétől és magam is meglepődtem azon, hogy mennyire közömbös kedvvel emeltem a képeket elő. …megkínáltuk tokajival. Igen ízlett neki. Orrlukai tágultak, úgy szagolta, de csak egy kis pohárral. Nagy önfegyelem. Ez az a típus, aki az életet nem csinálja, hanem regisztrálja.

 

Február 10.

D.u. Vaughan (New York American) kritikus feljött, megnézni a képeimet, határozottan lelkesedett. …

Vaughan tulajdonképpen azért jött, hogy Béla bácsi képeit nézze meg, de a … Nagybányai körmenet elöl állott, meglátta és most már kérte, hogy a többit had lássa. Hiába mondtam, hogy inkább Béla bácsiét.

Feltűnően lelkesedett Vaughan, csettintett a nyelvével, nem engedte a képet elvinni, lassította a bemutatás tempóját és igen érdekes kérdéseket tett. Élvezte az akciót. Kitűnő szeme van és helyesen gondolkozik.

Fürediéknél vacsora után egy rakás ember – mind magyar orvos – megjelent asszonyostól – köztük volt … orvos is, aki Solti barátjától …-től megszerezte az 1928-ban festett Vurstli olajfestményemet. (A Munkácsy céh első kiállításán szerepet Pesten a katalógusban is reprodukálva.) Eljött Göndör Ferenc aki a kommunisták elől emigrált, aztán Horthy ellen förmedt, … Jó pofa, kicsit Gerevichre emlékeztet! (...)

Én az asztalfőn ültem, és maradtam akkor is, mikor a zongorán magyar dalokra csárdásra perdültek. Tabló: kivándorolt magyar zsidó entellektüelek New Yorkban csárdást táncolnak. Mást nem is táncolnak.

Fantasztikus! Göndör mint ember – keresztény lévén hát így gondolkozom – minden sajnálatot megérdemel, és nem lehet rossz ember – rosszul kalkulált, főleg saját erőit illetően. – Néhány szép szóval megsimogattam Göndört, mondván, változnak az idők és vélemények és még haza várják. Említettem, hogy Kassák Egy ember élete utóbbi kötetében ír róla, megemlítve, hogy ártott a Má-nak – azt betiltotta. Göndör elismerte, „ez igaz, ártottam nekik.”Forszírozta, hogy az Ady társaságban tartsak egy előadást. (Hát én nem tartok.)

 

Február 14.

Bartók Tibor leadta – bár álmos volt és rossz kedvű, hogy mit diskurált Vaughan. Helyzet: Úgy Jewell, mint Vaughan Silbermanntól rossz néven vették … mert ő fűnek fának eldicsekedett, hogy az ő emberei, stb., stb., annyira, hogy megvádolták Jewellt és Vaughant azzal, hogy amiért olyan szépen írtak magyarokról és Vaughan lakásán több magyar kép van Márffy, Pekáry, Csánky) – proviziót kap – … Szóval Silbermann a begyükben van.

Ez a Bartók olyan, hogy kitűnő meglátásai vannak, de: roppant könnyen fűrészeli el saját magát, túllő! Nála a könnyelműség=nagystílűség.

 

Február 15.

Este 9-re beállítottunk az Ady Társaság Lengyel Emil bankettjére…Halmy Artúrral diskuráltam. Beszélte, hogy Ottó főherceg még a 90-es években 300 művészt minden ágból összeszedett és vendégül látta őket Tatán Esterházyval. … 3 hétre volt halmy meghívva, és 3 évig volt ott, fejedelmien vendégül látva és sok pénzt keresve! Elgondoltam, hogy ha én az ő korában egy fiatallal – most én vagyok ez – beszélek a múltról, úgy én mit mondhatok? Sebesülésemet? Vitézségi érmemet, műkereskedői múltamat, hogy festékem legyen, autodidakta kínjaimat, földpadlós elhagyott házban első családi lakásomat? … Persze erről nem beszéltem Halmynak, lojálisan tudomásul vettem elbeszéléseit. A társaság főbb elemei oktobrista elemek...

 

Február 17.

Délben Halmi Artúr feljött, megnézte a képeket, igen tetszettek neki. (…)

Elmondta, hogy Párisban, 40 évvel ezelőtt, a „Quartier Latin”-ben egy kis szobája volt, és első nap nem találta a klozetot. Aztán fázott. Szóvá tette a Patron-nak, hogy fázik. Kérdezte a Patron, hogy mikor jön haza. –Éjjel 1-2 órakor. Mire Halmi hazajött, az ágyban aludva egy teljesen idegen fiatal lányt talált – mint kályhát. Ez Páris! Meg lehet érten, hogy miért tolakodtak oda az emberek!

 

Február 22.

Képeket elvitték a Galleryba. Ott szörnyű munka várt ránk és estig c. 7-kor összes képek lógtak. Minden kifért, csak Béla bácsinak egy csendélete maradt le, de nem fontos, mert hasonló hangnemben már van egy másik.

 

Március 3.

Garasok fogynak. Istenem, itt vagyok 19 (29?) képpel, és határozottan érzem, hogy mind aukció darab lesz Csutka lányom öregkorában, én pedig itt nyavalygok.

 

Március 13.

Du. 4-kor Ghyka feljött lakásunkra. Informáltam arról, hogy a kormányzó fest és Karlovszky-Bosznay a korrektora. Hogy én „bolsevista” festő vagyok.

 

Március 27.

Itt ugrás van, mert szörnyű 2 hét volt. Nem volt lelkiállapotom olyan, hogy írhattam volna. … E két hét alatt: a Silbermannéknál semmi üzletem nem volt. A becsukás után 4 nappal Schönbauer szobrász hozta Ericsson finn mérnököt, aki megvette a „Galambdúcokat”. Kértem 400 dollárt. 300-at megajánlott. Nehogy dergrüztálva legyen, azzal indokoltam az árengedményt, hogy a reprodukálás jogát fenntartom magamnak. Üzlet lekötése után …telefon számlát kifizettük, házbért is, és így nem sok maradt, haza is küldtem 100 dollárt. Végre!

Göndörrel beszélgettem – az ő tippje volt – hogy Hollywoodba mennék-e? Tervezni. Fotókkal elmentünk Pauker ügynöki irodájába.

Göndörrel aznap este a Magyar vendéglőban megbeszéltem régi ötletemet a „Halálbacilus”-t. Le akarja iratni és elvinni Hollywoodba.

Más: ma d.u. 2 kor előadás Eggers iskolájában a New York Cityben. Bemutattam az emulzió készítést, sőt kívánatra festettem is egy fejet, persze percek alatt, 3-4 része volt csak elkészítve. Bartók két felvételt fotografált.

Más: Az American Express Comp. kirakatát megkaptuk. „Ebédlő tanyasi család” (80-100 cm) képemet tették oda, a tegnap nyomdából kikerült úti katalógusokkal. Ezt Bartók rendezte el, én még nem láttam.

Más: Göndörékkel elmentünk a 44. utcai színházba, ahol egy néger darabot adtak. „A vízözön!” – ahogyan néger gyerekek azt elképzelik. Kedves dolog!

 

Március 30.

szombaton előadást tartottam az Ady Endre társaságban.

 

Április 10.

elmentem mozogni a néhai Kiss Emil bankjába Harbour /?/ Bank, Hartmanhoz, érdeklődni a dolgok felől. (Találkoztam Bekker Palival ott véletlenül) Utána a spediteurhöz, ahol a képek raktáron vannak. Kapásból egy rossz állapotban lévő Mányoky-t találtam. Volna még egy és más. Tervem: vegye meg egy gomblük fájdalmas ember a javát, vegyen hozzá tőlem és Iványitól egy-egy képet 1000-1000 dollárért, és adja a Pesti múzeumnak. Petrovitsal majd átnyomjuk a dolgot. Akvarellezek is, ha lehet.

 

Április 12.

a City Collegeben be kellett mutatnom, hogy hogyan készül indul egy tempera. Reflektorok között, színes mozifelvétel készült rólam vagy 1 óráig, mígnem abbahagytam. Aztán Eggerssel együtt vettek fel, sőt a végén Bartók is hátulról megjelent.

Ez az Amerika végtelenül komplikált és nehéz terep. Ha összehasonlítom esetemet Szőnyi Pistával: neki egy baráti kör, előre kitaposott szerepekkel minden képét elvitte. Ő maradt otthon, csendben és kiegyensúlyozottan. Én pedig itt strapálom magam, verekszem és rontom idegeimet! (…) Senki, aki nem járt itt, nem tudja még csak elképzelni sem, hogy micsoda hegyeket mászok itt meg, míg odahaza Korzón sétálnak.

Béla bácsi! Gondoljatok néha rám, írjatok valamit! Mindegy, hogy miről! Mert valóban kivert kutyaként tengődök itt, nem a magam öröméért, és roppant végtelen egyedül! Nem tudom, hogy meddig bírom.

(Levél Iványi Grünwald Bélának. New York, 1935. II. 26.)

 

A pénz itt szörnyen megy, ha van. Nálam nem, mert nincs. Összegezve: még egy vasat sem kerestünk, de ismeri azt, hogy nyugodtan tudom kalkulálni a dolgokat, bizonyos vagyok afelől, hogy hamarosan beüt.

(LK. 1935. III. 11.)

 

Tisztelt bárónő!

Most, hogy öt hete itt élek, látom csak, hogy kijövetelem milyen hazard gesztus volt. Ugyanis a modern francia piktúra az ügyes kereskedelmi organizáció folytán, másrészt a francia külképviselet igen éber figyelme mellett annyira beidegződött itt, hogy ezt a frontot részemről 14 darab, Iványi részéről 12 képpel áttörni több volt, mint nehéz feladat. Hozzájárult a rosszul értelmezett amerikai nacionalizmus, az amerikai festők védelme stb.

(Levél egy ismeretlen támogatónak. New York, 1935. március 11.)

 

Istenem, ha a háború elmarad, és haza jöhetnék, úgy megtanítom, mi az a boldogság! (…) Mit tagadjam, ismét könnyezek. Istenem, háború! Én itt, maguk odaát! Mi lesz?

(LK. New York, 1935. III. 28. péntek.)

Kedves Katóm! Mához egy hétre, 11-én délben indulok a „Conte di Savoya” gőzössel Genovába. Egy rakás akvarellel érkezem (csak skiccek!), erről ne beszéljen senkinek, mert egyrészt a rossz nyelvek azzal is vádolnak majd, hogy propaganda helyett festettem, másrészt ez meglepetés lesz a pesti kiállításomon.

(LK. New York, 1935. V. 4.)

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

×

Értesüljön elsőként aukcióinkról, kiállításainkról és aktuális ajánlatainkról