Kérjük válasszon!

 

Festmények

 

Fotográfia

Gróf Batthyány Bálint története

Molnos Péter, 2011-12-09

A szovjet fogságtól az ÁVH börtönéig

„...a szovjet kormány előzékenysége folytán...”

Batthyány Gyula, feleségének 1930-as, váratlan halála után egyedül maradt fiával, az 1916. február 8-án született Bálinttal, kinek lányosan finom arca, érzékeny tekintete számos portréján tűnik fel. A közgazdász végzettségű ifjú Batthyány 1943 januárjától katonaként szolgált.

Batthyány Gyula: Bálint, a festő fia, 1930-as évek (magántulajdon)
Batthyány Bálint, fénykép az 1930-as évekből

1945 májusában Csehszlovákia területén szovjet hadifogságba esett, ahonnan csak három esztendő elteltével térhetett haza, feltehetően Károlyi Mihály özvegye, Andrássy Katinka közbenjárásának köszönhetően. A Magyar Nemzet 1948. március 11-i száma a következő cikkben számol be az eseményről: „Hazatért a hadifogságból – a szovjet kormány előzékenysége folytán – Batthyány Bálint hadnagy, Polgárdi község lakosa. A fiatalember Battyhány Lajos leszármazottja. Az első felelős magyar kormány miniszterelnökének kinevezését 1848. március 17-én szentesítették. Világos után haditörvényszék elé állították és agyonlőtték.

A Szovjetúnió a Batthyány dédunoka hazatérésével, mintegy a megemlékezésnek ezzel a gesztusával is kifejezést ad annak, hogy az 1848-as magyar szabadságharc politikusait és harcosait az akkor megindult nagy, európai forradalom örök értékeinek tartja.

A fiatal Batthyány tegnap érkezett meg Budapestre, majd rögtön folytatta útját szülőhelyére. Polgárdiban lakik egyébként Batthyány Gyula is, a különös, de nem csekély tehetségű képzőművészünk, a hely másik nevezetessége, hogy ott temették el ifj. Andrássy Gyulát.”

„Galambos ezr. elvt! Kérem engedélyezni a ’gróf úr’ őrizetbevételét.”

A mottóul választott megjegyzés a Belügyminisztérium II/8. osztályának szigorúan titkos minősítésű, 1959. december 22.-én kelt jelentésén olvasható. Kézzel írta a hivatalos dokumentum fejléce alá Korom Mihály rendőr alezredes, osztályvezető, a jelentés jóváhagyója. Az egykori libapásztor - aki a kommunista hatalomátvétel után hamar rendőrnyomozó lett, s később az MSZMP központi bizottságának tagságáig és miniszterségig vitte – minden bizonnyal összekacsintó viccnek szánta rövid kétsorosát. Az eredmény nem maradt el: alig egy évvel Batthyány Gyula halála után, a rendőrség a festő fiát, Bálintot is letartóztatta. Az ellene indított vizsgálat kiindulópontja az a belügyminisztériumi határozat volt, mely 1959 októberében elrendelte az 56-os „ellenforradalom” még szabadlábon lévő vétkeseinek megbüntetését.

Két lap Batthyány Bálint vizsgálati dossziéjából (Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára)

A vád szerint Batthyány Bálint a budai várban harcoló forradalmi csoport vezetője volt: „1956. november 6-án a reggeli órákban a várgondnokság épületéből maga köré gyűjtött 15-20 fegyveres ellenforradalmárt és a Bécsi kapunál lévő barikádokhoz vitte őket. Itt mindenkinek kiadta az elhelyezkedés pontját és meghatározta mindenkinek a feladatát. Olyan utasítást adott, hogyha szovjet páncélosok jelennek meg a közelben, tüzet kell rájuk nyitni és fel kell hívni a figyelmet, ha erősítésre lesz szükség.” A rendőrség vádját, a „népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvételt” nyolc, már börtönben lévő forradalmár vallomása támasztotta alá.

„...nem az ’ő forradalmuk’ volt, hanem a munkásságé.”

Batthyány mindvégig, következetesen tagadott. Vallomásai, de leginkább a cellájába ültetett, rabtársként viselkedő ügynök rendszeres jelentései pontos képet rajzolnak jelleméről, gondolkodásmódjáról, s a művészettörténész számára is fontos adalékokkal szolgálnak apja, Batthyány Gyula életére vonatkozóan:

„Batthyány az eddigiek során kitart amellett, hogy ő az ellenforradalmi események során semmiben nem vett részt. (...) Kijelentette, hogy még nem tudja, milyen álláspontra helyezkedjen, ha szemébe mondják, hogy ott volt, de valószínű, dacára a súlyosbító körülményre, kitart akkor is, ha szemébe mondják. Általában is minden tekintetben tagadó álláspontra helyezkedik, kijelentve, hogy még ha valóság lenne, akkor is tagadna, már elvből is, külön kiemelve azt, hogy ha magára még mondana is valamit, de még ha négy felé vágnák, másra még akkor sem mondana semmit.” (II. számú jelentés, 1960. január 7.)

Batthyány saját ügyével kapcsolatban továbbra sem mond semmit, illetve továbbra is azt hangoztatja, hogy nem vett részt semmiben. A ’forradalmat’ becsüli, de erősen hangsúlyozza, hogy ez nem az ’ő forradalmuk’ volt, hanem a munkásságé.

Saját személyével kapcsolatban olyan dolgokat, melyekről vélemény szerint a hatóságoknak tudomása van, vagy lehet, elmond. Pl. elmondotta, hogy 1957. jan. első hetében felkereste őt egy magát ’Feri bácsinak’ nevező személy. Ez közölte vele, hogy Elizabeth Arden (híres kozmetikus) tízezer dollárt fizet neki, ha őt és apját kiviszi. Apja nem, de ő vállalkozott az útra.

Egy kb. húsz személyes csoporttal indult útnak. A csoportban volt Bilicsi Tivadar színész és családja, Kállay Miklós a volt miniszterelnök fia és felesége is. E nagy csoport csempészésében vasutasok is részt vettek. Közvetlen a határon buktak le. Voltak Hegyeshalomban az örsön és Györött is három napot, majd hazaengedték őket. Azóta ez az Elizabeth Arden anyagi segítséget nyújt. Mint mondja, az első időben nagyobb összegeket kapott, most havi 30 dollárt kap az Ikán keresztül. Általában saját személyével kapcsolatban közvetlen és őszinte. Minden kísérletezésem azonban kudarcba fullad, ha egyéb kapcsolatait próbálom kifürkészni. (...) Véleménye szerint, ha volna is mondania, sem lenne érdemes beszélnie, hisz az ő helyzetén (lévén arisztokrata) semmiféle enyhítő körülmény nem jöhet számításba. (IV. számú jelentés, 1960. január 11.)

Batthyány Bálint elmondta, hogy egy ’magasrangú főnöknél’ volt kihallgatáson, annál, akivel már egy ízben találkozott. Elmondása szerint a vizsgálója volt még ez alkalommal jelen. A lezajlott beszélgetést úgy jellemezte, mint egy utolsó ’lerohanási’ kísérletet. Ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a ’főnök’ célzott arra, hogy ’nem minden arisztokrata ilyen makacs és önfejű, vannak olyanok is, akikkel egész rendesen lehet együtt dolgozni.’ Batthyány itt kijelentette, hogy azt gondolta akkor, hogy ’nekem mondod, Pálffy László, Apponyi Júlia, Széchenyi György és társaival lehet, de velem nem.’ (...) Ügyével kapcsolatban mindvégig fenntartotta az ártatlanságát, a börtönt azonban nem fogja fel tragikusan, sőt, még olyan kijelentései is voltak, hogy az, hogy börtönben van, az még használ is neki nyugati kapcsolatai, barátai felé.” (VI. számú jelentés, 1960. január 28.)”

Batthyány Bálint kihallgatási jegyzőkönyvének első oldala (Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára)

Annak ellenére, hogy számos tanú vallomása igazolta, hogy a kérdéses időpontokban nem lehetett a budai várban, a Budapesti Fővárosi Bíróság Tutsek Gusztáv elnökölte tanácsa, 1960. augusztus 24-én Batthyány Bálintot bűnösnek találta „a Népköztársaság megdöntésére irányuló mozgalomban tevékeny részvétel által elkövetett bűntettben”. Büntetése kilenc hónapi börtön, valamint egy év közügyektől való eltiltás volt. Batthyány Bálint, aki 1948 után – végzettsége ellenére és származása miatt – csak segédmunkásként dolgozott, 1962 decemberében súlyos vasúti balesetet szenvedett. A vonat mindkét lábát levágta, s néhány napos szenvedés után meghalt. Ő volt az első felelős magyar kormányfő, az 1848-as szabadságharc mártír miniszterelnöke, gróf Batthyány Lajos utolsó egyenes ági leszármazottja.

 

Batthyány Gyula: Bálint, a festő fia, 1930-as évek

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Értesüljön elsőként aukcióinkról, kiállításainkról és aktuális ajánlatainkról