Vydarény Iván 1982, 1887 - Verbó, Budapest

1907-ben érettségizett a pozsonyi evangélikus líceumban, majd a Budapesti Műszaki Egyetem építészkarán diplomázott műépítészként. Apja tanította a fényképészet fortélyaira és 10 éves korában már el is készült első fényképe. Az I. világháborúban az olasz fronton hadtápellátó drótkötélpályákat tervezett és épített, valamint barátságot kötött Mednyánszky Lászlóval, akivel hónapokig egy barakkban élt.

A fronton készült fotográfiái, ceruzarajzai, akvarelljei (amelyek kvalistásukban sem maradnak el fotográfiáitól) a harcok szörnyűségeit és a hófedte Dinári-alpok szépségeit egyaránt ábrázolják. 1910-ben a MAOSZ tagja lett; 1912-től a választmány tagja; 1927-től tiszteletbeli tagja; 1942-ben alelnökévé választották. Gyakorlati előadásaiból, könyveiből sok amatőr tanult, és mindemelett számtalan szakcikket (kb. 120) jelentetett meg. Közreműködött a Wessely-féle lágyrajzú objektív megalkotásában is. Magas szinten művelte az összes nemes eljárást, melyekről könyvet is írt az Az átnyomás kézikönyve címen.

1921-ben a Fotóművészeti Hírek egyik alapítója volt, majd  1921-27 között a társszerkesztője lett; 1928-30-ban pedig főszerkesztője. A 10-es évektől haláláig művészi akvarell- és olajképeket is festett, amelyek kifinomult technikáját műegyetemi tanárától, Rauscher Lajos festőművésztől sajátította el. 1937-től keskenyfilmezéssel is foglalkozott. A kor legjelentősebb magyar fotóművészeinek egyike.