Műegyetemi tanulmányok után 1929-ben került a Képzőművészeti Főiskolára. Sokoldalú tehetség volt: zenélt, verseket írt. A harmincas évek elején nevét (Ungár) az első kisprófétát idézve Ámosra változtatta; identitástudata képeinek is egyik legfőbb ihletője volt. A szintén festő Anna Margittal 1935-ben kötött házasságot; kapcsolatuk emlékét versek, festmények sokasága őrzi. 1937 nyarán jártak először - Vajda Lajos hívására - Szentendrén, s a városba rendszeresen visszatértek festeni. 1937 végén Párizsba utaztak, megismerték Picasso művészetét, meghívást kaptak Chagall műtermébe, bemutatták munkáikat is. A második világháború előszele és a zsidótörvények nyomán kialakult fenyegetettség, a munkaszolgálat tapasztalatai profetikus víziókban jelentek meg képein, rajzain. Emlékét Szentendrén a róla és feleségéről elnevezett emlékház őrzi.
* HAULISCH Lenke, Ámos: 1907-1944, (A Művészet Kiskönyvtára, 73) Budapest, Corvina, 1966
* EGRI Mária, Ámos Imre szolnoki vázlatkönyve, Budapest, Corvina, 1973.
* EGRI Mária, Ámos Imre, (Szemtől Szemben), Budapest, Gondolat, 1980.
* PETÉNYI Katalin, Ámos Imre, Budapest, Corvina, 1982.
* KŐBÁNYAI János, Az Apokalipszis Aggadája. Ámos Imre és kora; Ámos Imre szolnoki vázlatkönyve, reprint Budapest, Múlt és Jövő, 1999.
|
)
)
