Egy-egy aukció kínálatát látva úgy tűnik, mintha nem csupán a vak véletlen, hanem egy művészi irányokra, stiláris tendenciákra érzékeny szemű szerkesztő terelte volna össze a műtárgyakat egy megismételhetetlen, térben és időben szűk korlátok közé szorított, de annál inspirálóbb tanulságokkal szolgáló találkozásra. Persze e jelenség kapcsán a sorsszerűség helyett helyesebb a műgyűjtői érdeklődés valamiféle kimondatlan, felszín alatt formálódó változására utalnunk, mely minden központi akarat nélkül, ezernyi egymástól független folyamat eredőjeként vezet el egy-egy alkotó, egy-egy irányzat váratlan előtérbe kerüléséig.
Az elmúlt évtized egyre erősödő tendenciájára, a magyar fauve festészet jelentőségének felismerésére irányítja figyelmünket a mostani aukció néhány kiemelkedő alkotása. Az idáig vezető út egyik első, fontos állomása a Nagybányai centenáriumi kiállítás volt, melyen a neósok felszabadult színvilágú, franciás ízlésű remekművei sokak számára a reveláció erejével hatottak. A következő lépést az 1999-ben, a párizsi Musée d'Art Moderne de la Ville-ben bemutatott Le Fauvisme ou l'épreuve du feu című kiállítás jelentette, mely már együtt kezelte a magyar neósokat Matisse-al, Derain-el és francia társaikkal. A csúcspontot minden bizonnyal a jelenleg előkészítés alatt álló, a napjainkban folyó alapkutatást lezáró nagy kiállítás jelenti majd, mely előre láthatóan - kidomborítva az egyéni és lokális jellegzetességeket - nemzetközi kontextusba helyezi a magyar fauve festészet Párizsban, Budapesten, Nagybányán és Kecskeméten megszületett remekműveit.
Nem pusztán véletlen tehát, hogy e mostani aukció válogatásában a magyar fauve festészet olyan kiemelkedő alkotásai kaptak helyet, mint Berény Monacói háztetők és Márffy Fiú és leány zöld padon című képe, valamint Czigány Dezső most elemzett alkotása, a Nő fák között. Mindhárman sokáig konstruktívabb szemléletű, a későbbi Nyolcak stílusához közelebb álló, Cézanne hatását mutató műveikről voltak nevezetesek, korai, felszabadultabb formanyelvű, Gauguin és Matisse képeinek inspirációjáról tanúskodó alkotásaik kevésbé voltak ismertek. A művek e ritka találkozása azért is különösen szerencsés, mert a két utóbbi alkotás - Márffy és Czigány festménye - nem csupán szemléletében, de számos konkrét stiláris karaktervonásában is meglepő rokonságot mutat. Mindkét kép jellegzetes, hamisítatlan plein air témát dolgoz fel, s egyaránt hangsúlyosan alkalmazza a vibráló fényreflexek ábrázolásának formákat megbontó, lokálszíneket átfestő eszközét. Czigánynál ez annyira domináns, hogy már-már korábbi mesterének, Ferenczynek, az ábrázolt felületeket ezernyi apró, felvillanó reflexszel átitató kompozícióit idézi, természetesen sokkal merészebb, szabadabb, végletekig stilizált formában. Nála az ábrázolt tárgyak artisztikus, elegáns és nyugodt letapogatása helyett a látvány gyors, jegyzet tömörségű megragadása révén a lendületes, szinte idegesen hullámzó ecsetjárás dominál, hasonlóan ahhoz, amit Márffy említett művén, vagy Kernstok Fához támaszkodó fiúaktján láthatunk. Czigány Dezső alkotásán azonban a térmélység és a plaszticitás hangsúlyosabban van jelen. A néző szeme nem torpan meg a festmény sík felületén, hanem elfut a kerítés tövében futó patakig, s tovább, a beeső napfény felvillanó sárga foltjai között, a sűrű zöld lombokig. A kompozíció domináns elemét a felfokozott színek ereje mellett a foltok dekoratív ritmusa adja, melyet sajátos elemként élénkít a kerítés feszes metruma. De mindemellett a térmélység ábrázolása jóval hangsúlyosabb mint Márffy festményén, s a tipikusnak nevezhető, francia fauve képek zömén. Czigány a fa diagonálisan vezetett törzsét és a nőalakot is sokkal plasztikusabban formálja meg, a balról beeső fény segítségével szinte tömbszerűvé modellálja. Képének ez a jellegzetessége talán már az elkövetkező évek konstruktívabb, szerkezetesebb szemléletű festőjét idézi.
Czigány Dezső Nő fák között című alkotása a magyar fauve festészet egyik gyöngyszeme. Különleges erénye, hogy vadság és harmónia, avantgárd formai karakter és kellemes, idilli hangulatot sugárzó téma egyesül benne. Könnyed, lendületes, a spontán alkotói kedv szabadságát sugárzó megfogalmazása szinte társtalan az életműben. A kép legközelebbi analógiája, a Festőnő című alkotás csupán egy korabeli, több mint kilencven éves reprodukcióról ismert. A Nő fák között - a jelenlegi tulajdonos elmondása szerint - egykor a Czigány Dezsővel jó barátságban lévő Ady Endre tulajdona volt, majd a költő özvegyének, Csinszkának a birtokába jutott.
Molnos Péter